hirdetés

Az Élet és Irodalom 2017/5. számából

2017. február 2.

Megjelent az Élet és Irodalom idei 5. száma. Benne Ádám Péter Maupassant-esszéjét, Báron György filmkritikáját olvashatják Oláh Kata filmjéről, Visy Beatrix Szálinger Balázs verseskötetéről írt, az ÉS-kvartettben Kun Árpád új regényéről volt szó. A versrovatot Molnár Krisztina Rita versével ajánljuk. – Heti ÉS-ajánló a Literán.

hirdetés

Az Élet és Irodalom új számát rövid részletekkel ajánljuk.

FEUILLETON
Ádám Péter: Maupassant és a téboly 

Az esszé az író betegségéről szól:

„Hogyan jutott idáig? Az író igazság szerint a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől csak látszólag egészséges. Ólmos fáradság, fejfájás, herpeszek, gyomor- és szívpanaszok gyötrik. Ő meg hol mániákusan aggódik egészségéért, sorra járja a fürdőhelyeket, hol „női karok kikötőjében” keres feledést. Állapota fokozatos romlásában, meglehet, az akkortájt divatos éter is közrejátszott, amellyel gyötrő szorongásait enyhítette.
Ma már nyilvánvaló: ennek az általános bénulással végződő hosszú kálváriának a szifilisz volt a kiváltó oka. Hogy Maupassant pontosan mikor kapta meg a betegséget, nem tudni. Lehet, hogy már 1870-ben, de az is lehet, hogy csak 1876 táján. Annyi bizonyos, hogy amikor 1877-ben végre alaposan kivizsgáltatja magát, a diagnózis már egyértelmű. A nagy hírt ujjongva újságolja egyik barátjának: „Hurrá! Éljen! Végre én is megkaptam a vérbajt! Mégpedig az igazit! Nem ám a nyomorúságos kankót, nem is a papoknak való fehér folyást vagy a nyárspolgári lágyfekélyt […], nem, hanem a szifiliszt, amibe I. Ferenc király is belehalt… De örülök is neki, és fütyülök rá, hogy ki mit gondol. Alleluja! Vérbajom van! Végre nem kell rettegnem, hogy elkapom”.

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Visy Beatrix: Tér-kép e táj

A kritika Szálinger Balázs 360° című verseskötetéről szól:

„A sokféle szögbe, irányba szétfutó, többféle témát, hangvételt és eszközkészletet mozgató költemények Szálinger kísérletező kedvét, újító gesztusait is láthatóvá teszik, ugyanakkor a kötet tétje ennél jóval nagyobb, mert nemcsak általában a poétikai erővonalak alakulása izgalmas, hanem a világ feltérképezésének, föl(d)mérésének késztetései, ennek lehetőségei és versbeli (tér-kép)vetületei is.”

VERS

Az eheti számban Molnár Krisztina Rita és Orcsik Roland versei szerepelnek.
Molnár Krisztina Rita Módunk másra című versét adjuk most itt is közre:

„Az a kis fehér tyúk a képen,
az a röpképtelen, butácska madár,
a rögzült pillanatban éppen
(hisz előrehajol) kincset talál.
S úgy tűnik, biztonságban tartja
a szabadság ott az utcaporban,
ahogy fűzős cipőben tartva
nem bicsaklik a boka sem. Jól van,
jól van. Hibátlan vágás. Tiszta
a tyúk és a két nő hármassága.
Az út, az ég. Kékfestő minta.
És lehetőségnek útitáska.
Szép. Szép. Egészen olyan, mintha.
Lehet, hogy lehetne módunk másra.”


ÉS-KVARTETT
Az 58. beszélgetés Kun Árpád Megint hazavárunk című regényéről folyt (Károlyi Csaba beszélgetőtársai Bárány Tibor, Rácz Péter és Zelei Dávid):

„K. Cs.: - Mit szóltok ahhoz, hogy ez már annyira banális történet, hogy az sok?
Z. D.: - Radnóti a székletmisztika fogalmát használta az előző regény kapcsán, mert Gréte széklete még Aimé szerelmi érzéseit is befolyásolja. Itt meg azok a legjobb részek, melyekben arról van szó, Misi kikeveredik-e a székrekedés katasztrófájából. Ez az apróság arról is szól, hogy bármi történjék, valahogy majd csak megoldódnak a dolgok, és mindig van remény.
K. Cs.: - A hároméves Mihály kakiproblémája a legjobb rész, azt én egyszerűen imádtam.
B. T.: - Furcsa, kinek éppen mikor mi a sok vagy kevés egy regényben. Nekem nagyon jólesett ez a fajta realizmus, sokkal jobban működött ez a banális történet, mint a Boldog Észak fantasztikus, mágikus története.
R. P.: - A kaki-história vízválasztó, hogy képzavarral éljek. Én azt is el tudom képzelni, hogy éppen ezek a hétköznapi dolgok a vonzóak a műben, hisz ezek történnek meg mindnyájunkkal. Gyakorlatilag minden itteni történet mindnyájunkkal megtörténhet, és ezért is szerethető nagyon ez a regény."

PRÓZA

A rovatban Ahmed Amran, Dragomán György, Kácsor Zsolt és Kutas József prózája olvasható. 

TÁRCATÁR
Részlet Kácsor Zsolt tárcanovellájából:
„Nem működött már a fűtés, gyorsan hűlt a beltér, s a szélvédőre belülről lecsapódott a lehelet. Különleges alakzatok kezdtek az üvegen gyülekezni, a szemem láttára születtek, s ettől a magaménak éreztem mindet, elvégre belőlem lettek, mintha én magam kenődtem volna föl oda, s terjedtem volna síkban szerteszét. Ez van. A most nem lesz, hanem van. Hátradőltem, a lábamat kinyújtottam, s ekkor balra tőlem elhúzott az országúton egymás után két autó. Erről jutott eszembe, hogy talán ki kellene állnom az útra, és segítséget kellene kérnem. De az eszem – vagy ha nem az, akkor a vele összetévesztett tapasztalat – gyorsan és okosan helyre tett: vajon ki állna meg éjjel a puszta közepén egy ismeretlen, sötét alaknak? Én például nem, ez egészen biztos. Hányszor, de hányszor láttam magányos embert az országút szélén éjnek évadján a kocsija mellől integetni, és egyszer sem álltam meg senkinek. Soha, sehol, senkinek. Elhúztál mindig, öreg, továbbhajtottál segítségnyújtás nélkül, s lám, most itt csücsülsz egyedül.”

FILM
Báron György: Kicsellózni a sorssal
Báron György kritikája Oláh Kata Beágyazott emlékeink című dokumentumfilmjéről szól: 

„Oláh Zsuzsa emlékezése túlnő a privát film, a home video keretein, mert mögötte ott kavarog a huszadik század második felének egész magyar történelme. S bár filmes famíliában kézenfekvő volna az ilyesfajta celluloid-vallomás, a dolog érdekessége, hogy Zsuzsa csaknem hetven éven át nem beszélt a történtekről. Sokatmondó ez, s meglehetősen tipikus. Hogy a megalázott, az üldözött szégyelli magát azért, amiért másnak kellene szégyenkeznie.” 

Beágyazott Emlékeink_trailer from kata olah on Vimeo.

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.