hirdetés

Az Élet és Irodalom 2018/21. számából

2018. május 24.

Az ÉS idei 21. számában részlet Lengyel Péter készülő regényéből, esszé Keresztesi Józseftől egy-egy Pilinszky-, Petri- és Karinthy-versről, kritika Paul Auster kötetéről, az idei Cannes-i Filmfesztiválról, Závada Pál Radnóti Színház-beli darabjáról és vers Babiczky Tibortól. – Ajánló az ÉS kulturális rovataiból.

hirdetés

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

PRÓZA

Lengyel Péter évtizedek óta készülő regényéből most először és csak az ÉS-ben közöl részleteket.

Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás


Lengyel Péter, Élet és Irodalom 2018/21 by Litera Portal on Scribd

 

FEUILLETON

Keresztesi József Arkhimédész vs. Münchhausen (Jelenetek a versek életéből) című esszéje egy-egy Pilinszky-, Petri- és Karinthy-verset elemez.

„A szerző tisztázza a kéziratot, és elégedetten hátradől: a művét befejezte. Lehet, hogy nem talált minden ponton tökéletes megoldásra, de ami kétely ott motoszkál még a szíve mélyén, lassacskán elszunnyad, és beépül a saját munkájáról alkotott képébe; az apróbb anyaghibák, döccenők az összkép részévé válnak. Ez így is van rendjén, a művet egy bizonyos ponton el kell engedni. Más kérdés azonban, hogy a mű ettől kezdve önálló életet kezd élni, a saját belső arányrendszerével együtt. (...)
A három példa három olyan vers megoldásait vette szemügyre, amelyek jelentősége vitán felül áll. Pilinszky szóválasztása önmagában nem gazdagítja az adott képet, mindamellett jól illeszkedik a tágabb kontextusba. Petri versében egy jókora vakfolt vibrál, amely még sincs végzetes hatással a költemény összképére. Karinthynál a megszemélyesített szél pedig a költőietlenségével tüntető költemény rögzítőpontjává lesz; akár Münchhausen báró varkocsa, melynél fogva kihúzza saját magát (és paripáját!) a mocsárból. Az igazán jó vers, úgy tűnik, elbírja a következetlenséget, mi több, olykor saját konstitutív elemévé is képes tenni azt."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Tegnapelőttről tegnapra című recenziója Paul Auster 4 3 2 1 című regényéről szól.

„A regényszöveg 29 számozott fejezetből áll, ebből az első fejezet az 1.0 számot kapja, a soron következők 1.1-től 1.4-ig terjednek, a rákövetkezők 2.1-től 2.4-ig, és így tovább, mindig négyesével összesen hét szekvencia, az utolsó egység tehát a 7.4-es számot viselő fejezet. Ennek a számozási rendnek a magyarázata pedig az, hogy az a bizonyos 1.0-ás nyitó rész a regény majd később előlépő főhősének, Fergusonnak a családi előtörténetét meséli végig. Kezdve apai nagyapjával, az 1900-ban Minszkből New Yorkba érkező tizenkilenc éves fiatal zsidó férfival, Iszaak Reznyikovval, akinek vele várakozó honfitársa azt tanácsolja, felejtse el örökre új hazájában kiejthetetlen orosz nevét, mondja inkább a Rockefeller nevet, azzal az Újvilágban messzebbre fog jutni. Reznyikov azonban megzavarodik a bevándorlási tisztviselő színe előtt, amikor a nevét firtatják, fejéhez kap és csak annyit tud mondani, „elfelejtettem", a tisztviselő a felhangzó jiddis mondatot („Ikh hob fargesszen") Ichabod Fergusonként veti a férfi papírjaira. Az Amerikában letelepedő Ferguson pár év múlva megházasodik, három fia születik, ez a második generáció a New Jersey állambeli Newarkban már könnyebben boldogul, mint a szülők. A három fiú közül a legfiatalabbik, a saját vállalkozását, műszaki cikkeket áruló kereskedését beindító Stanley feleségül veszi Rose Adlert, a fényképészsegédként dolgozó fiatal lányt, és miközben bonyolódik a Ferguson-fiúk és az Adler család élete, 1947. március 3-án 2 óra 2 perckor (pontosan egy hónappal a valóságos Paul Auster után) világra jön Archibald Isaac Ferguson, a 4 3 2 1 abszolút főszereplője."

VERS

Az ÉS versrovatában Lövétei Lázár László két verse olvasható, a két vers összetartozik, főszövege és függeléke annak a párbeszédes szatírának, amely az író a mai közélethez való viszonyáról, e viszony lehetetlenségéről szól igen ironikusan.

A rovatban szereplő másik költő Babiczky Tibor, kedvcsinálóként az ő három verse közül az egyiket idézzük:

Főhajó

A fény, mint egy cikkelyekre szét-
váló gyümölcs,
világít be az ablakok során.
Múló gondolat vagy

a világmindenség gömbfejében,
hirtelen ötlet, amit az egyéb
teendők elsodornak,
és amit másnap

már képtelenség
lesz felidézni.
A szentélyben ember-
alakot szül az árnyék.

A bortároló edények
színültig vízzel.

FILM

Gyenge Zsolt a Cannes-i Filmfesztiválról írt.

„Idén valóban nem lehetett könnyű zsűritagnak lenni Cannes-ban, mert a versenyprogramból hiányoztak az igazán kiemelkedő filmek. Erre lehetett számítani is, a program kihirdetése után csalódott kommentárok és cikkek tömkelege lepte el a szaksajtót, hiszen nagy nevek, művészfilmsztárok helyett egy-két kivételtől eltekintve jórészt kevéssé ismert vagy másodrangúként számon tartott szerzők kaptak meghívást – valószínűleg ettől nem volt független a korábbiakhoz képest érezhetően kisebb számú újságíró és szakmabeli jelenléte."

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi színházkritikája Závada Pál–Mohácsi István–Mohácsi János Egy piaci nap című drámájának Radnóti Színház-beli előadásáról szól.

„Mert a rendezőt szemmel láthatóan nem annyira a regényben feltárt kor ellentmondásossága érdekelte, hanem a jelen lévő intenzív gyűlölet működése. Amint a műsorfüzetben is írja: „nem hiszem, hogy azok az emberek, akik '46-ban a pogromokat csinálták, velejéig gonosz emberek lettek volna, bár biztosan akadt köztük olyan is". És bár nem tudom, mit jelent: „velejéig gonosz", azzal nagyon egyetértek, hogy a magyar zsidóság szenvedéstörténetéről ma a tettesek – így például a bennünk élő tettes – iránti megértés vágyával érdemes mesélni, ami nyilván nem egyenlő a helyesléssel. Annál is inkább, mert a színházban is majdnem kizárólagos az áldozati, így az önszembesítésünket megspóroló perspektíva (a filmben fontos kivétel volt tavaly Török Ferenctől a szintén a háború után játszódó 1945)."

Mindez és még sok jó írás olvasható az e heti Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.