hirdetés

Az élet sója

2014. április 20.

Franciaország leghíresebb sókertjei a sötéten hangzó Noirmoutier-ban vannak. Annak a kis óceáni szigetnek a partján, ahol több száz osztrák, német és magyar sorstársával együtt Kuncz Aladár raboskodott fönn a várban. Két évtizede már, hogy oda tartok, lássam, de még nem sikerült elérnem. - Mostantól egy éven át Nádas Péter és Saly Noémi írja a 2flekket a Literán. Nádas Péter első írását olvashatják.

hirdetés

Az alapítólevél olykor hamis, az alapítás mégis valódi. Azaz megtörtént, végbement, habár nem akkor, nem ott, nem úgy, ahogy az antedatált okmány a tudtunkra adja. Olykor még a hamisítás valódi oka is felderíthető, máskor meg örök homály fedi. Annyit tudhatunk, hogy e település neve sót jelentett az allemánban. Történelem előtti időkben, só miatt gyűlt össze a névtelen folyónál városkányi ember. Sóforrásaik a mai napig buzgón felbugyognak. Én ugyan nem mártóztam meg a hírös vízben, mert hajlott koromra immár megvallhatom, hogy egész életemben ki nem állhattam a közös pancsikolásokat, de a Hotel Hohenlohe erkélyéről nézve a két szememmel látom, hogy a sóoldatban boldogan úszkálnak az emberek. Ha orvosilag előírt ideig áztatják és mozgatják benne ezt vagy azt a tagjukat, avagy hatásának kiteszik ezt vagy azt a belső szervüket, gyomrukat, hólyagjukat, veséiket, orruk nyálkahártyáját, azaz isszák, vagy inhalálják, akkor meggyógyulnak, de legalábbis úgy érezhetik, hogy enyhültek testi szenvedéseik.

S nemhogy ezer évvel ezelőtt, ahogy a valóságosan hamisított okmány a második évezred elején megemlíti, hanem az ásatások adatai szerint másfél évezreddel korábban, már az időszámítás előtti időkben ismertek voltak a hely sóforrásai. Régészek nem csak sópárlásra alkalmatos kelta agyagedényeket találtak itt, s hol voltak akkor még az allemánok, hanem az utat is megtalálták, ahol a sót a kelták anno elszállították, még egy sótól átitatott kordé maradványait is megtalálták, amivel szállították. Ezek azért nem meleg sóforrások, hanem langyosak.

Ahhoz, hogy a magas sótartalmú forrásvízből ki lehessen nyerni, szakzsargonnal élve, ki lehessen csapatni a sót, azaz kikristályosítani, először is forralniuk kellett. Aztán ki tudja, miért, erről a műveletről nevezték el a folyójukat. Ezen a nagyobb lankákkal ékes tájon a fa volt a tüzelés egyetlen és legegyszerűbb eszköze. A sótermeléshez ki kellett irtaniuk az erdőségeket. Megtették. A keletkező hővel mintegy elpárologtatni, dehidrálni az oldatot. Kicsit hasonlón ahhoz, ahogy napfényjárta, szélfútta, azaz boldogabb vidékeken, szintén időtlen idők óta a tenger sótartalmával teszik. Sekély karámokba, úgynevezett sókertekbe terelik a tenger vizét, gáttal elrekesztik, s hagyják, hadd párologjon. A tengervíz sótartalma literenként mintegy 25-26 gramm. Természetesen a kősó is tengeri só, még az enyhén rózsaszínű Himalája só is tengeri só, csak éppen több millió év alatt elment az oldatból a tenger, s a szilárd maradékkal együtt több millió év alatt kissé felgyűrődött a hegy. Mikor az egyre sűrűbb oldat színe a sókertekben bőrösödni kezd, akkor nagy csizmáikban és egyetlen gatyájukban jönnek a tengeri munkások, és lapátnál valamivel szélesebb, lapos és áttört kanalaikkal mozgatják az oldatot. Sokszor megteszik. Mígnem a lassú dehidráció következtében a felszín kiveti az első sóvirágokat. A kristály a kifelé forduló sima felületén megtapasztja más sókristályok sima felületét. Az egyik egyedi készség úgymond megtapad a másikon. Így képződik Bretagne, Vandée, Languedoc sókertjeiben, vagy a világ minden más sóról híres helyén. Az oldat felszínén évek múltán kiüt az első sóvirág, amit aztán nagy kanalakkal le lehet fölözni. Franciaország leghíresebb sókertjei a sötéten hangzó Noirmoutier-ban vannak. Annak a kis óceáni szigetnek a partján, ahol több száz osztrák, német és magyar sorstársával együtt Kuncz Aladár raboskodott fönn a várban. Két évtizede már, hogy oda tartok, lássam, de még nem sikerült elérnem. Embertani tanulmányainak hű követőjeként igen fontos lenne látnom. Talán jövő tavasszal. A lefölözött só, a fleur du sel, a legdrágább, a legkeresettebb étkezési sók közé tartozik. Nem tudom, miért van így. Elvileg nem lehetne különbség sókristály és sókristály között. Mégis van közöttük különbség, ízleléssel határozottan érzékelhető különbség. S nem csak a sóvirágnak van minden más sótól elütő íze és illata. Legfeljebb a vegyi úton előállított só lesz tisztán nátriumklorid. Természetben nincsen olyan, hogy tiszta. Természetben előforduló kristályai tartalmazhatnak még lítiumot, káliumot, magnéziumot, mangánt, vasat, kalciumot, floridot, bromidot, ha szerencsés a só, akkor jodidot, s lelőhelyek szerint természetesen más és más arányban más szerves szennyeződéseket. Nem beszélve a kénköves szulfitokról, azaz a kénsav sóiról, vagy a szulfidokról, amit a nyelvújítási magyar kénegnek nevez, a növényi vagy állati eredetű bomlástermékekről, a tengeri munkások feketére égett vagy eleve fekete testéről alácsorgó izzadtságról, amely maga is tartalmaz sót. Senki ki nem tudja mosni a drágán megvásárolt sóból a halak felbomlott tetemének maradványait vagy az emberi izzadmányokat. A homok kvarckristályaiból is marad bennük valamennyi. Ezek a szennyezések vagy a kristály felületén ragadnak meg, vagy a kristály bezárja őket önmagába; valójában fajsúlya szerint válogatja meg helyét a szennyezés.

A fajsúlyok különbségénél és a szennyezések fajtáinál persze nem ér még véget a történetem, de majd folytatom.


A címlap- és leadkép Burger Barna felvétele.

Nádas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
gmarci gmarci 2014-04-21 17:04

Szép írás!