hirdetés

Az élet sója 3.

2014. június 17.

Amióta világ a világ, így van jól ez a férfiak között. Ha nem jön az ellen nagy túlerővel messziről, akkor a férfiak a saját kocsmájukban járatják a szájukat, s itt kell egymással megmérkőzniük, ha pedig hangos érzeményeikkel minden tisztességes emberi kapcsolatot rendesen tönkretettek, akkor a szemközti ivóban bizton találnak maguknak leverni való ellenfelet. - Nádas Péter írása a 2flekken rovatban.

hirdetés

      Sehol a közelben nincsen város, melynek ennyi piactere lenne.
      
      Miként azt a megelőző folytatásban már elbeszéltem, ez a mai napig így igaz, de ez nem büszkeségük tárgya, hanem mondjuk ki immár jó hangosan: a saját egyházukkal szemben érzett közös tehetetlenségük nyomasztó terhe volt. Függetlenül attól, hogy a sójáról híres városka melyik kocsmájában ültek, a Kőszáli Sasban vagy a Városi Varnyúban, valamennyien így éreztek. Amióta világ a világ, így van jól ez a férfiak között. Ha nem jön az ellen nagy túlerővel messziről, akkor a férfiak a saját kocsmájukban járatják a szájukat, s itt kell egymással megmérkőzniük, ha pedig hangos érzeményeikkel minden tisztességes emberi kapcsolatot rendesen tönkretettek, akkor a szemközti ivóban bizton találnak maguknak leverni való ellenfelet. Külső ellenség híján fordítva is működik, előbb az idegen kocsmát leverni, aztán jöhet a sajátjuk. Elébb valakik ellen, aztán már mehet mindenki mindenki ellen is. A gyengéd asszonyok külön örülnek az eseménynek. Micsoda erős urunk van nekünk. Nem csak bennünket ver el hetente. Vagy örömük tárgya éppen az ellenkező. Na most aztán jól elkalapálták ezt a vérnősző barmot is. Titkon még noszogatják, tüzelik őket, csak menjenek, csak verjék, agyabugyálják, hagyják helyben egymást. Csak nem fogod hagyni magad egy ilyen senkitől. Hát nem vagy te annyira szarfaszú, hogy mindent így eltűrj. S ha véres fejjel jönnek haza a férfiak, arra is megvannak a maguk gyöngéd asszonyi gyolcsaik. Az igaz férfihoz méltó életre az édes kis fiacskáikat szintén gondosan felkészítik. Hát mi vagy te, anyámasszony katonája vagy te, hogy én védjelek meg. Támadnod kell, ütni a paszkonca fattyúját, nem védekezni. Nem is az én fiam vagy te, köcsögöt én nem szülök, s így tovább.

      De akkoriban a comburgi lovagrend képében azért ott volt nekik, asszonyoknak és férfiaknak, polgároknak és nemeseknek a nagy közös arisztokrata ellenfelük. Ez megint egyszer jól összehozta őket, mert akadályozta a túlélési verseny zálogának tekintett terjeszkedésüket, s mint minden anyaszültnek, ez volt a mélyebben fekvő ösztönük. Nem csak a párosodásban, a kereskedésben, de a hitbéli dolgokban szintúgy. Az egyház hatalmasságai ugyanis a saját tulajdon városukban az útjukban álltak. Tudni kell, hogy a Szent Mihályról elnevezett, s ma kicsit fellengzősen dómnak hívott templomukat, azokban a régi szép időkben nemhogy dómnak nem nevezték, hanem a lovagok által helyénvalónak tartott jogállás szerint, városuk legfőbb temploma nem volt más, mint a steinbachi templom leánytemploma, amolyan alvégi filiálé. Steinbach meg micsoda. Nem tűrhették tovább ezt a hitbéli megaláztatást. Mocskos kis falu. Még a szoknyájukat sem csapják föl ott, állva hugyoznak az asszonyok. Igazság szerint mégsem a városka puszta presztízsével volt bajuk. Hiszen a sófőzésben szerzett jártasságukat senki el nem vitatta tőlük. Meg a főtemplomukban is, több arannyal kihímezett bársonyterítőt már el nem helyezhettek az arany szentségtartók és ezüst keresztelőtálak alatt az egymásba érő szenteknek áldozott mellékoltárokon. Viszont ötven éve el akarták volna takarítani az útból a templomhoz csatlakozó kolostort, amit azokban az időkben a ferencesek laktak. Meg valamelyest még a templomba is bele akartak volna bontani. Ne legyen ott akadéknak. Jó nagy lehessen a piacterük. Ne kelljen már a sóval, a gabonával, a fűszerrel, a fával, a szénával és a hallal folytatott kereskedésüket egymástól elválasztani. Ez alaposan megrövidítette őket. Ebben a kérdésben a városi nemesek és a városi polgárok, a gazdagok és a szegények, a nők és a férfiak véleménye között nem volt különbség. Nyilvánosan azonban nem kereskedésről, hanem furcsa módon hitük tisztaságáról, üdvösségükről, üdvözülésükről beszéltek.

      Arra hivatkoztak, hogy a comburgi templomos lovagok Isten színe előtt vállalt felelőssége lesz, ha tovább tűrik a ferencesek rettenetes kicsapongásait. A templomosok kénye szerint nem játszhatják el az üdvösségüket. A szerzetesek bűnben fetrengenek, minden Isten ellen való vétket elkövetnek. Városuk kellős közepe bűzlik a fertőtől. Szíve szodomita bűntanya. A szerzetesek nem a tudománynak élnek, nem a szegényeket gyámolítják, nem a gyermekeiket tanítják erényre, hanem álló nap isznak, kurválkodnak, részegen alszanak. Ami felerészben sem volt igaz, de a másik fele biztosan alaptalan vádaskodás. Azzal érveltek, hogy az építmény olyan mértékben fertőzött a bűntől, hogy a szerzetesek puszta elköltöztetése, elűzése vagy igazságos megégetése sem segítene ezen a kolostoron, ennyi fertőt nem lehet többé a megszentelt falakról lemosni. Azonnal cselekedni kell. El kell az épületet bontani. Saját házához követ se vihessen belőle senki, egyetlen követ sem. A kolostor kövei már csak útépítésre jók. Ezen túl taposson minden városi az emberi nem felsorolhatatlan vétkein és bűnein a lábával, a szekerével, minden marhájával és lovával. S hogy közös akaratuk és közös vállalkozásuk mire vitte őket, azt majd a következő folytatásban híven elbeszélem. 

Nádas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.