hirdetés

Az élet sója 9.

2014. december 1.

A sójáról híres városka főtemplomának harangtornyából kihajolva hangos szóval hirdetem hát, hogy van ilyen magyar szó. Szélhűdés eredetileg őrjöngést jelentett, most jó ideje bénulást vagy hirtelen szívhalált. De bárhogy legyen, amint belép a látogató a szűk és alacsony kora középkori kapubélleten és eltátja a száját, mert tekintetét lenyűgözi a késő gótika minden építészeti pompája és rafinériája... - Nádas Péter 2flekken.

hirdetés

      Igaz meglepettség. Többszörös meglepettség, mikor is a sójáról híres városka dómnak mondott románkori főtemplomába ennyi séta után először és végre valahára belépünk. A masszív harangtorony, a nem kevésbé masszív homlokzat és a mély kapubéllet mögött ugyan ki sejthetne egy minden lehetséges építészeti eleganciával megáldott, klasszikus léptékű, háromhajós, késő gótikus katedrálist. Oly arányosak és könnyedek a festett, festésüket a mai napig eredeti pompájukban őrző oszlopok nyalábjai, oly magasra törnek, oly csodás mennyezeti rozettákban egyesülnek, hogy az embernek nem csak eláll a lélegzete, hanem az a benyomása, hogy ezt a templomot egyetlen hosszú lélegzettel építették. Holott évszázadok munkájával, toldásokkal, bővítésekkel, az értelmes és rituális kiegészítések tömegével.

      A nagyszerű összbenyomás azonban csupán az első a nagy meglepetések sorában.

      A második megértéséhez nem nélkülözhetünk némi egyháztörténeti és építészeti alapismeretet. Persze az éjsötét tudatlanságnak is vannak előnyei. A tudatlan ember nem fog semmin meglepődni, mert sejtelme sincs, hogy minek a megértéséhez mit kéne tudnia, s ez a láthatóval vagy a hallhatóval vajon milyen viszonylatban áll. A bárgyúság jót tesz a vérnyomásnak, jót tesz a zsírokkal kipárnázott és alkohollal elzsongított idegrendszernek is. Ha a világ megismerhetőségének problémája meg sem környékezte még az elmét, ha pénzes ládikájával oly ártatlanul él a bárgyú e világok legjobbikán, mint egy ma született bárány vagy egy telített zsíroktól szaftos hamburger túlsózott szalma krumplival, akkor szívszélhűdés is csak akkor érheti, amikor pénzes ládikáját rabolják el tőle. Ha egyáltalán ismeri anyanyelvének e szépen nyelvújított, orvosi használatra szánt, de régi értelmét őriző szavát. A sójáról híres városka főtemplomának harangtornyából kihajolva hangos szóval hirdetem hát, hogy van ilyen magyar szó. Szélhűdés eredetileg őrjöngést jelentett, most jó ideje bénulást vagy hirtelen szívhalált. De bárhogy legyen, amint belép a látogató a szűk és alacsony kora középkori kapubélleten és eltátja a száját, mert tekintetét lenyűgözi a késő gótika minden építészeti pompája és rafinériája, majdhogy egy oszlopba ütközik. Az oszlop komor, tömör, durván faragott, köve érintésektől zsíros, sok minden kikezdte már hosszú életében, azon nyomban látszik rajta, hogy ősöreg kő, idősebb, mint a templom alapja, s korai románkori fejezetén egy alak áll a belépőnek háttal. Csak hatalmasan magasba meredő szárnyain látni, hogy bizonyosan angyal.

      Ahogy korábban már elmeséltem, az ősidőkben itt állt a sójáról híressé lett városka szégyenoszlopa, eredeti szándék szerint az igazságosság jegyében. A pogány igazságosság oszlopát a kora románkori építők mintegy bekebelezték, belefoglalták az épület előcsarnokába. Igaz, el sem mozdíthatták volna a helyéről, mert nyolc méternyi mélységben van a földbe alapozva. Képzeljük el. Nyolc méter a föld alatt, négy méter a föld fölött. Itt magasodott egykor a városi bíró fája is, a falufa, egy mindennél és mindenkinél öregebb hárs, amelynek árnyékában előbb a pogány falu, majd századok múltán a városka polgárai gyűltek össze az ítélkezésre. A fát a templomépítés miatt természetesen kivágták, habár talán ezerötszáz évesen még ma is élhetne egy kicsit, a nagy korhadékból kiállna még két élő kis ága, ám ebből a fából lett a románkori kapubéllet mélyén a templom bejárati ajtaja, amit nagy bronzfejű szegekkel vertek ki és domborművel borítottak, hogy időállóbb és tekintélyesebb legyen. A pogány oszlopba, fönn, beleékeltek egy oktaéder oszlopfőt, ezen helyezték el a sárkányt, fölébe magasodva Mihály arkangyalt, akit a Szentírás az angyalok hercegének nevez, hiszen már nevével jelzi, hogy Istenhez hasonlatos, ami nagy szó. Hétszázhuszonnégy éve áll itt a két hatalmasan égretörő szárnyával, koronás fejével, vállig érő, dúsan fürtözött hajával, végtelenül szelíd ábrázatával és a lándzsájával, amint hegyét épp az acsarkodó sárkány torkába döfi. Isteni közönnyel. Ruházata is egészen pompás és makulátlan, egy gazdagon redőzött és gazdagon mintázott klepetus. Egyedül a sárkány nincs kifestve. Az angyali férfiú ajka piros, haja szőke, arany a koronája, orcájának is szépen festett pírja van, ruhája bíbor, kék, és arany mintázatú. Építészetileg az elmés funkcionalitás a legcsudálatosabb az alkotásban, hogy nem csak az alakot és a fenekedő sárkányt helyezték el a legnagyobb ellentétben és a legédesebb harmóniában az oktaéder gyámkövön, hanem egy olyan két méter magas féloszlopot helyeztek még rá, amelyen az arkangyal megvetheti a hátát, s ugyanakkor egy újabb gyámkő segítségével megtartja az oszlop fölé épített templom bejárati traktusának egész boltozását. Ezt a gyámkövet, amely egyben a boltozat záróköve, a gótikához igazítva később görög mintázattal átfaragták. Az Igazság Angyala, Mihály, e Jóistenhez hasonlatos angyal, így aztán nem csak a sárkányt győzi le könnyű szerrel, hanem mosolyogva tartja meg a vállán és a tarkóján az egész templomot az egész korabeli építészeti kultúra egész mesterségbeli tudásával egyetemben.

      Egészen pontosan tudhatjuk, hogy 1290-ben faragták ki és helyezték fel statikailag jól megtervezett helyére. A sárkánnyal együtt, egyetlen kőből faragták ki. Kezében a lándzsa valódi. Ezzel azonban még közel sem értünk a meglepetések végére. Az igazi nagy meglepetés hű elbeszélése még hátra van.

 

Címlap- és leadkép: Burger Barna

 

Nádas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.