hirdetés

Az emlékezés természetessége

2018. október 18.

Minden tudásával és tapasztalatával néz a kamerába. Belenéz, nem néz el. Ugyanolyan szemtelenséggel írja le utolsó mondatként és mondja ki a film egyik első megnyilatkozásaként, hogy „Nagyon sajnálom" – A Nagyon sajnálom című riportfilmjéről Kiss A. Kriszta írt.

hirdetés

A 2018-as Margó Fesztivál utolsó napján, vasárnap mutatják be a Nádas Péterről készült riportfilmet, amelyben Valuska László beszélget az íróval: emlékezéstechnikákról, írásról, hovatartozásról és magáról az életről – annak kezdetéről, illetve alkonyáról. A film a Nagyon sajnálom címet viseli, amely Nádas memoárjának, a Világló részleteknek az utolsó mondata. A vetítésen résztvevők betekinthetnek a szerző gombosszegi otthonába (amelynél kellemesebb „önkéntes száműzetést" nehéz elképzelni), kertjébe és azokra a helyekre, ahová az 50 éves írói pályája után Nádas visszavonult. A filmben Radnóti Sándor irodalomtörténészt, Sárközy Bencét, a Libri Kiadói Csoport igazgatóját, Nagy Boglárkát, a Jelenkor főszerkesztőjét és Bálint András színművészt hallhatjuk még nyilatkozni.

Amikor Nádas elmeséli, hogy gyermekként megfogadta, mindent meg fog írni, amit a többiek elhallgattak, és ezzel fogja eltölteni az életét – nem kell elképzelnünk ezt a kisfiút, hiszen megmutatja nekünk a fényképet, amin láthatjuk már-már szemtelen mosolyát. Emiatt pedig még inkább elhisszük, hogy komolyan gondolta elhatározását. Illetve tudjuk is, hiszen most már a 76 éves író, nemcsak tervének beteljesítőjeként, de minden tudásával és tapasztalatával néz a kamerába. Belenéz, nem néz el. Ugyanolyan szemtelenséggel írja le utolsó mondatként és mondja ki a film egyik első megnyilatkozásaként, hogy „Nagyon sajnálom", mint ahogyan a kisfiú mosolya mögött a sietség, a sürgetés és a fénykép készítésének kényszere miatti ellenállás látszik. Most azonban már nincs meg benne ez a sietség és ez az ellenállás. A nagy mű, a Világló részletek, amelyet 10 évig írt, de 20-30 évvel korábban már elkezdte az adatok összegyűjtését, immár befejezett. Készen van a – szerző szavaival így jellemzett – további két „monstrum" is, az Emlékiratok könyve és a Párhuzamos történetek. Most már lehet pihenni. Nem zárja ki újabb művek megjelenését, hiszen az írás továbbra is a hivatása, és mindennapi cselekedete – de saját bevallása szerint több „monstrumot" már nem hoz létre.

A fényképek folyamatos jelenlétének ellenére elmondja, miért nem használta fel azokat írás közben: saját emlékeire akart támaszkodni, és nem akart abba a hibába esni, hogy egy-egy rögzített valóság átvegye a valóság helyét. Már ha létezik ebben az értelemben vett valóság. Klasszikus asszociációs emlékezéssel dolgozott, és legfeljebb ellenőrizte emlékezetét a különböző fotókkal. Ezzel merőben ellentétes az írásos dokumentumokhoz való ragaszkodása: úgy írta meg memoárját, hogy amennyiben valaki ellenőrizni akarja – és minden bizonnyal bőven akad majd vállalkozó –, ne fedezzen fel fikciót mögöttük, csak a tényeket. 50 év után ugyanis unalmassá vált számára a fikció, és a Világló részletekben minél kevesebb teret akart adni az elbeszélőnek. A dokumentumok fényképekhez viszonyított felsőbbrendűségét cáfolja saját kézirataival való bánásmódja. Talán a film legérdekesebb momentuma, amikor elmondja, hová kerültek azok, így inkább nem is ejtek róla szót, meghagyom minden nézőnek, hogy első kézből tudja meg rejtélyes helyüket. Különleges történetet mesél el a Fortepan százezredik képének háttértörténeteként is: az elkésett, fiatal fotóriporter tükröződését láthatjuk rajta – de az arckifejezés rejtve marad. Ahogyan nem tartja magát feltárulkozónak egyetlen róla készült képen sem, hiszen ezt a funkciót az írás tölti be nála.

Fotó: Fortepan

„Nagyon fáradt vagyok" – jelenti ki a riportfilm végén Nádas Péter. Nehéz elhinni, de lehet, hogy csupán azért, mert ennyire nem szeretnénk elfogadni. Nézzük, ahogy kedélyesen mutat rá a körtefára, amely a Saját halál főszereplője volt (ami ott állt már őelőtte és ott lesz utána is), ahogyan a kertjében, az erdőben sétál, vagy amint idegenvezetőként felszabadultan meséli budapesti emlékeit – és nem áll szándékunkban elhinni, hogy most már csak a búcsúra készül.

A film bemutatója október 21-én 13:30-kor lesz a Margó Fesztiválon, a Várkert Bazárban.

Kiss A. Kriszta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.