hirdetés

Az idegenség barátságos szelleme

2014. június 14.

A PIM dísztermében lassan gyűlnek az emberek, Winkler Nóra mellett Kun Árpád is helyet foglal a színpadon, mellettük Hó Márton penget, a Landslide-ot énekli halkan. A csendes, békés készülődés közben egy pillanatra eltűnnek a párnázott székek és mikrofonok, tábortűz-hangulat kerekedik, közben megtelik a terem. - Harmos Noémi beszámolója Kun Árpád estjéről a Margó Feszten.

hirdetés

Winkler Nóra bevezetője után, melyben a friss Aegon-díjas Kun Árpád művének kulturaköziségéről beszél a Boldog Észak alapján készített videót vetítik le.  „Az idegenség szelleme nem azért követ, mert el akar pusztítani, hanem mert hozzám tartozik" – hangzik el, miközben a videó idegenje kifelé tekint a koszos ablakon, rálép a széttagelt mozgólépcsőre, világát próbálgatja. A jelenetből szelídség árad. – „Elég volna a fülébe súgni, hogy haza akarok végre érni és ő odavágtatna velem, bárhol is legyen az a hely."

Nem hittem volna, hogy egy ilyen bevezető után Kun Árpád nadrágja lesz a téma, de így lett: Winkler Nóra elmesélte, hogy fültanúja volt két rajongó beszélgetésének, amiben központi szerepet játszott az író nadrágjának színe (narancssárga). Kun Árpád nevetve megjegyezte, hogy a szereplőhöz öltözött, így irodalmilag relevánsabb vizekre terelte a beszélgetést.

 Margó Irodalmi Fesztivál 2014. - 3. nap
Fotók: Valuska Gábor, a Margó harmadik napjáról készült további képeket megtekinthetik galériánkban

Kiderült például, hogy Kun Árpád szerint Károlyi Csaba az Élet és Irodalomnak írt kritikájában nagyon lealkudta az Aimé Billion alakja és az alapjául szolgáló férfi közötti kapcsolatot. Bár később kiderül, hogy ez ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen a norvégiai beilleszkedési kurzuson megismert férfi alakja köré Kun Árpád a saját történeteit írta meg. Mindennek van valóságalapja, csak össze kellett dolgozni a komponenseket. Kun például felhasználta Aimé alakjának megteremtéséhez a bordeaux-i élményeit, a hitvilág bemutatásához pedig többek között egy vudu varázslót bemutató riportsorozat és számos egyéb olvasmány adott megfelelő alapot. Megtudhatjuk azt is, hogy házi segítő-ápolóként Norvégiában az emberek életének kellős közepébe csöppenve olyan történeteknek lett részese, amiket szintén fel tudott használni regényében. Ezekből a kis összetevőkből állt össze önjáró, hiteles főhőse.

Margó Irodalmi Fesztivál 2014. - 3. nap

A kérdés kapcsán, hogy mennyire volt tudatos az anyaggyűjtés, elmesélte, hogy már amennyiben ez lehetséges, nem dolgozott benne tudatosság a témával kapcsolatban. Puszta megélhetési szempontból kezdett el ápolóként dolgozni, később jött rá, hogy tapasztalatait átültetheti fikcióba. Egyébként nem tekinti a hétköznapi életben írónak magát, nevetségesnek is gondolná, ha így lenne. Bevallása szerint a világra sem íróként tekint, ettől függetlenül vannak mozzanatok, amik megragadják és amiket a későbbiekben felhasznál.

Winkler Nóra arról kérdezi, hogy itthonról nem lenne-e könnyebb a magyar kultúra részeként jelen lenni, amire határozott nemmel válaszol, határozottságának egyik oka pedig az eszményített írói hivatás mellé rendelődő feladatok terhe, ami szerinte negatívan befolyásolná az alkotás folyamatát.

Margó Irodalmi Fesztivál 2014. - 3. nap

Költői munkásságtól azért jutott el a regényírásig mert úgy érezte, a lírai formák szűknek bizonyultak a történet számára, amit el akart mondani. Winkler Nóra találóan egy lakáshasonlattal áll elő: kisebb területen csak a legszükségesebb tárgyak férnek el, váltás után a nagyobb lakásokat meg kell tanulni belakni. Kun Árpád már megtanulta használni a nagyobb tereket, hiszen a Boldog Északot már megelőzte néhány prózai munka: az első kötetében megjelent prózaversek csak a kezdő lépést jelentették a norvégiai időszak kezdetén végigírt, de nem sikerült regénye, majd egy öt elbeszélést tartalmazó kötete megírásához (ami végül nem jelent meg, viszont két elbeszélés e-book formájában elérhető belőle).

Margó Irodalmi Fesztivál 2014. - 3. nap

A színpadon két István foglal helyet: Kemény István és Vörös István – a sárvári diákíró kör szerepéről és Kun Árpáddal kötött barátságukról mesélnek. Kemény miután felolvassa A kételyek című verzét, amelyet mottójában Kun Árpádnak ajánl felidézi a sárvári időket. „Elkezdődött, aztán nem lett neki vége." Minden héten csütörtökön ültek össze megbeszélni egymás új szerzeményeit, emlékei szerint ezek a családias hangulatú találkozók voltak a hét fénypontjai. Vörös hozzáteszi, hogy az ott elhangzott kritikák rendkívül sokat segítettek a az alkotói munkában, hiszen az ember nem érezte visszhangtalannak azt, amit csinált. Majd azzal folytatja, hogy a saját tehetségre való rácsodálkozás egy rendkívüli dolog, ami mellett zavaró megélni, hogy másokban is ugyanez játszódik le. A rivalizálási vágy mellett ezt nehéz elfogadni, viszont ha sikerül, akkor fontos barátságok alapjává, megerősítőjévé válik. Számos anekdota után Vörös István Szellemidézés című művét olvassa fel a közönségnek.

Végezetül még egy részletet is hallhattunk Kun Árpádtól készülő regényéből, melynek Megint visszavárunk a címe. Többek között azt is megtudhatjuk a történetben az anya kisfiának intézett szavaiból, hogy „az intézmények meglopása nem számít bűnnek", ám egy ruhaszárító zsinóron gazdátlanul otthagyott farmer eltulajdonítása egy tízéves forma kisfiú számára beláthatatlan következményekkel járhat. A gatyafosztás pikáns történetén jót nevetünk, majd Winkler Nóra rámutat a ruhadarab által létrehozott keretes szerkezetre, én meg felírom magamnak az idegenség és a fikció mellé: nadrág.

Harmos Noémi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.