Hol van az otthon, és hol van az itthon? Újvidéken vagy Budapesten? - kérdezi Balázs Attilától Alföldi Róbert. Itt vagyok itthon, ott pedig otthon, válaszolja, de azért a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Hiszen az, ami volt, ma már nincs. A mai Újvidék legjobb esetben is nyomaiban emlékeztet csak a húsz-harminc évvel ezelőtti városra. Inkább a hiányokat lehet látni, a mai Telep, Újvidék magyarlakta városrésze teljesen megváltozott, mások települtek be. Erős, személyes kezdés, mondhatni rögtön benne vagyunk abban a két témában, ami Balázs Attila prózáját a leginkább jellemzi, a (magán)történelem és a(z ön)reflexió. Legutóbbi könyve a Kinek Észak, kinek Dél a történelem regényesítése. A regény írása során arra kellett rájönnie, hogy a történelem megértéséhez mindig visszafelé kell menni, de a nulladik kilométerkő érthetetlen és elérhetetlen. A történelmi kutakodások legkeserűbb tapasztalata az volt Balázs Attila számára, hogy háborúk nélkül nem lehet tájékozódni a történelemben, a pusztítások tagolják a béke hosszabb-rövidebb periódusait, még pesszimistább történetfilozófiai szavakkal: két háború között van, lehet, adódhat néminemű béke.

Balázs Attila mellett az est másik vendége Bollók Csaba filmrendező volt. Személyével az addig anekdotikus beszélgetés filozofikus kanyart vett. Alföldit az utazás kényszere és szabadsága, szabad kényszere izgatja: Iszka utazása, és Bollók utazásai. Bollók számára a keresés az élet igenlés bizonyítéka. Az ismeretlen kockázata érdekli – útközben és filmen  egyaránt. Ugyanakkor a világ iszonyú gazdagságával az is találkozik, aki nem kerekedik fel, hanem egész életében otthon van, és a szemközt lévő fát nézi az ablakból. Bollók a maga természetes-halk hangján állítja, hogy a gesztenyefán is megtörténik minden előbb-utóbb. Amikor Bollók a rögtönzésről beszél, az est zenei vendége, Dresch Mihály el is kezd rögtönözni az improvizációról. Úgy, ahogy csak ő tud. Hogy egy kicsit oldja a filozofikus sűrűséget, Bollók bevallja, hogy mostanában csak a könyvcímek olvasására van ideje, abból viszont ténylegesen könyvtárnyi tudása van. Majd el is mondja három kedvenc címét. A dobogó harmadik helyén Esterházy Péter Pápai vizeken ne kalózkodj című címe található. Az ezüst Mózes Attiláé: Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket. A legjobb cím címe pedig Balázs Attilát illeti: Világ, én ma felébredtem! (Balázs Attila címadásban verhetetlen, hisz ott van még az Emlékszik-e a művirág a rétre? és a Ki tette a macskát a postaládába? alapvető kérdő címe.) Végül szó esik a közös munkáról, a Summertime című tévéfilmről, amelyet Balázs Attila szövegeiből Bollók Csaba rendezett. Részletet is láthatunk belőle: Szarajevó, 1914. Perzselő napsütés, gyönyörű helyszín, mediterrán monarchia. Gavrilo Princip, mielőtt elindulna a merényletre, mutogatja a pisztolyt, amely átlőtte a huszadik (és a huszonegyedik?) század történelmét. Bár, ha megfontoljuk Balázs Attila mondatát, mely szerint a minden eseményt megelőző okok mentén írható le (ha nem is érthető meg) a történelem, akkor nem a lövés következménye a hangsúlyos, hanem a mindenkori előzmény. A februári AEGON-est előzménye a tavasz váratlan vizitje volt, következménye pedig, hogy hazafelé a kettes villamoson lyukasztott is egy jegyet e sorok írója. Részint becsületből, részint, hogy nyugodtan bambulhasson-gondolkodhasson azokról a dolgokról, amelyek elhangzottak az esten.

Mészáros Imre