Elsőkönyves is, meg nem is, francia is, meg nem is, író is, meg nem is. Petra Hulova mellett azon két szerző egyike, akinek regényét már magyarul is olvashatja a közönség: a PUF-nál 2003-ban megjelent kötet, a Manuelle IskaréVeszedelmes szerelem címen jelent meg a Palatinus kiadónál.  A szerzővel és a kötet fordítójával, Dunajcsik Mátyással, valamint Lengyel Zoltánnal, a Francia Intézet munkatársával és a Palatinus kiadó szerkesztőjével, Péczely Dórával beszélgettünk.

Eddig két kötete jelent meg…

Igen, írtam egy doktorátust és van egy irodalomkritikai könyvem. Nem is irodalomkritika, hanem az irodalomról írott kötet, kissé Szerb Antal stílusára emlékeztető beszámoló azokról az irodalmi hatásokról, amelyek miatt az írás mellett döntöttem, s amelyek miatt a tanítást választottam szakmámul.
A Toxiques arról szól, hogyan fertőzte meg az irodalom az életemet: Baudelaire, Rimbaud, Proust, Céline. Azt vizsgálom, hogyan hatottak az irodalmi ízlésemre, fejlődésemre: egyfajta nevelődési regény is ez. A címe annyit jelent, mérgezések: amikor az olvasás káros az egészségre.

Egy időben jelent meg e műve a Manuelle Iskaré című regénnyel, mely egy modern Manon Lescaut feldolgozás, s Veszedelmes szerelem címmel most adta ki magyarul a Palatinus. Egyszerre dolgozott a két regényen? Vagy miért egy időben jelentek meg?

Nem, nem egyszerre dolgoztam rajtuk, az elsőt elküldtem a kiadónak, akinek nagyon tetszett, s elmondtam, éppen dolgozom még valamin, így bevárták ezt, s együtt adták ki a két regényt. A kiadó, ahol megjelentek, Franciaországban egy elég jelentős kiadó, a PUF, egy egyetemi kiadóból nőtte ki magát Nagyon sok sorozatuk van, van egy tudományosabb jellegű sorozatuk is, a Mit tudok a világról, enciklopédikus összefoglalása egy-egy témának, de klasszikusokat is sorozatokban adnak ki, s van egy ilyen kicsit eredeti sorozatuk, ebben jelentettek meg. A két regényen nem egy időben dolgoztam ugyan, de  van közöttük kapcsolat, a Manuelle Iskaré egy klasszikus mű remakeje, míg a Toxiques a klasszikus irodalomról magáról szól.

Jelentek-e meg részletek akár a Toxiques-ból, akár a Manuelle Iskaréból a francia lapokban?

Igen, természetesen jelentek meg kisebb részletek. De igazából ahhoz, hogy megismerjenek, Párizsban kellene lenni, kapcsolatokkal kellene rendelkezni: nekem nincsenek kapcsolataim, de nem is vágyom rá, hogy legyenek, nem Párizsban élek, még csak nem is Franciaországban. Ilyesmit elég nehezen fogad be a francia irodalmi közeg. Csoda volt, hogy a PUF beleszeretett a regénybe és kiadta.

Rögtön ide küldte el a kötetet?

Korábban küldtem el kéziratokat máshová is, novellákat, részleteket, mindig ugyanaz a válasz  érkezett: nm tudjuk beilleszteni a sorozattervünkbe.  Tulajdonképpen nagyon-nagyon nehéz, jóformán lehetetlen bekerülni a kiadói világba, nagyon sok tehetséges szerző van, akik közelebb is vannak ehhez a világhoz, akár már földrajzi értelemben véve is. Ezért nagy öröm volt, amikor beleszerettek a Toxiques-ba, annyira, hogy rögtön a második kötetet is bevárták vele.

Melyik könyv állt közelebb Önhöz, a Toxiques, vagy a Manon Lescaut remake?

A Toxiques, mert ebben van egy világosan látható önéletrajzi vonal. Itt is van, de ez egy regény, itt több a lehetőség a fikcióra, ebben az önéletrajzi szál sokkal rejtettebb. A Toxiques az irodalmi élményeimről szól, így ezt jobban kedveltem.

Milyen volt a Manuelle Eskaré  regény sikere Franciaországban?

Más volt a fogadtatása, mint a Toxiquesé. A sajtó nagyon szerette az első könyvet, nagyon eredetinek tartották hogy nem akadémikus, hanem eredeti módon szól az irodalomról: ösztönös irodalomkritika. Ez a regény is siker volt, de nem éreztek benne annyi eredetiséget.

Jelenleg min dolgozik?

Ismét egy regényen, éppen most fejeztem be, s elküldtem két barátomnak, akiknek adok a véleményére, utána elküldöm a kiadómnak is.  A címe La condition sexuelle: egy szójáték, mindenféle szexuális feltételt, az állapotot jelenti, amelybe belehatárolnak a körülmények. Az emberi létezés feltételei címmel írt könyvet az ötvenes években az akkori francia kulturális miniszter és író, én ezt játszottam ki a címben: a korlátok, a szükségesség felől közelítem meg a témát, annak minden problémájával együtt.

Miért választotta tizenöt éve Németországot hazájának?

Franciaország nem az az ország, aminek az odalátogató turisták látják.  Nem akarok rosszat mondani, hiszen a Francia követség és a Francia Intézet meghívására vagyok itt, de Franciaország realitása nekem sok gondot okozott, míg ott éltem. Így van egy nyelvi távolság, ami segít. De nagyon sokáig éltem külföldön már ezelőtt is, Spanyolországban, Belgiumban. Jól érzem magam külföldön, ezekben az országokban, tetszik az a nyelvi távolság, amit így át kell hidalnom.

Milyen jellegűek ezek a nehézségek?

Például a nacionalizmus ilyen gond, de én nem nagyon szeretek sem enni, sem inni, ásványvízen élek, nem felelek meg a franciákról alkotott tipikus képnek, nem vagyok hősszerelmes-típus, s nem égek állandóan tűzben.

Regényei mégis szerelmi regények...

Azért francia vagyok... Valószínűleg nagyon nehéz megtudni az adott helyen maradva, kik is vagyunk. A történelemre, a problémákra rálátni: ehhez távolság kell. A németek pedig Franciaországba mennek lakni., talán éppen ezért.

Ön Franciaországban tanít franciát, jól tudom?

Igen, állampolgárságomat mindvégig megőriztem, a családommal Németországban élek, de Franciaországban tanítok, a gyerekeim egyszerre németek és franciák: a lényeg számomra Európa, nincsenek más határok. Európában ez alapvető.

Regényeiben a történet kap-e nagyobb hangsúlyt, vagy a nyelvi kifejezésmód?

Konzervatív, klasszikus ízlésem van, az arisztotelészi hármas egységtől nem tudok elvonatkoztatni: kell a történet, hogy legyen kezdete, közepe, vége. A nyelv annyiban fontos, hogy ezt szolgálja: nagy leírásokat nem alkalmazok, a divathullámokat igyekszem elkerülni. Mindez a mondatok szintjén nem jár egyszerűsítéssel, jelzőelhagyásokkal, a regényeim nyelve elég színes.
A magyar fordításban keveredik a szecessziós nyelvezet és a modern nyelvezet, a fordító, Dunajcsik Mátyás így igyekezett visszaadni az eredeti nyelvezetét.

Hogyan érzi magát Magyarországon?

Nagyon sűrű a programom, de hát ezért vagyok itt...

Köszönetet mondunk a Francia Intézetnek és a regény fordítójának, Dunajcsik Mátyásnak az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségükért.