hirdetés

„Az út mindig elhatárol, szétválaszt”

2009. június 4.

Beszélgetés Schein Gáborral Balassa Péterről, akinek életművéből Átkelés I. címmel a Balassi kiadó jelentetett meg kötetet az Ünnepi Könyvhétre.

hirdetés

A most megjelenő Balassa-kötet (Átkelés I., Balassi, 2009.) nyomán feltehetőleg megint esély nyílik arra, hogy Balassa Péter szakaszosan, ám ismétlődően újraértett irodalomtörténeti helye és szerepe a figyelem középpontjába kerüljön. Te látod-e ezt a lehetőséget, és fontosnak tartanád-e ennek „megjátszását” a mai magyar irodalmi diskurzusban?

Schein Gábor: Balassa Péter életműve nyitott. Nyitottsága szokatlan. Nem magától értetődő, mit is kell látnunk benne. Egy jelentős kritikusi pálya könyvekkel, írásokkal kijelölhető állomásait? Egy befejezetlen fejlődésregényt, amelynek hőse egyszerre és egy időben lehet egy korszak magyar irodalma és annak egyik legfontosabb olvasója a maga élettörténetével? Vagy olyasféle gondolati térnek érdemesebb látnunk ezt az életművet, amelyben egy időszak politikai, esztétikai és filozófiai gondolatformái kereszteződnek egy konkrét és személyes történet hajlásszöge alatt? És ha az utóbbi mellett döntünk, mennyiben ismerhetőek meg a kereszteződések módjai? A személyiség természetéből és a korszak jellegéből, történetéből adódó problémák, amelyek valamennyire nyilván végiggondolhatóak, és belőlük ma is lényeges következtetések adódhatnak. A két dolgot, a személyiséget és a korszakot én nem tudom elvonatkoztatni egymástól. Nem mintha Balassa olyképpen lett volna benne a maga idejében, mint a fű, amit a szél a maga irányába fésül. Egyáltalán nem így volt benne, minden tévedésével, naivitásával együtt sem. Úgy tapasztalom, ma sem lehet róla úgy beszélni, gondolkodni, hogy föl ne borzolja mindazt, amit bizonyos szövegek és egy sok szempontból kínos időszak, a 70-es, 80-as évek összefüggésében önmagunkról tudni vélünk. Balassa életműve számomra ebben a kereszteződésben áll megkerülhetetlenül, teljességgel személyes, és személyességben kockázatos válaszokat kikényszerítve. Innen nézve mit mondhatnék a „magyar irodalom diskurzusáról”? Elnézést, de mit jelent ez?  
 
Miként emlékszel vissza Balassa Rád és az akkori irodalomra gyakorolt hatására?

Sch. G. : Ez a kérdés megint zavarba ejt. Melyik időről is beszélünk? Én Balassa Pétert a 90-es évek elején ismertem meg. Ez nem az ő irodalmi hatásának legelevenebb időszaka. Erről a barátságokba, összeveszésekbe, várakozásokba és csalódásokba ágyazott hatásról nekem nincsenek közvetlen emlékeim. Rám mint íróra kevésbé hatott. Akkoriban nem írtam prózát, ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy nem ért a versekhez. Az első kisregényemet elolvasta, tudom, hogy írni készült róla, de a betegség ebben már megakadályozta. Ez az, ami kevésbé fontos. Fontosabbak voltak a beszélgetések, és a beszélgetésekben az, amiben nem értettünk egyet, amiben kisebb vagy nagyobb különbségek, akár törések is mutatkoztak közöttünk. Ezek a történetünk különbségei, törései voltak, tehát egy fiatalember és egy − mint utóbb kiderült − halálához közelítő férfi történetének törései. Kitapogatásuk egészen biztosan alakított, alakította a gondolkodásomat. Telefonon vagy személyesen, néha hosszabb megszakításokkal, éveken át jókat beszélgettünk. Akkoriban már kevés kitartó, figyelemmel teli beszélgetés volt a városban.

Legutóbb Bán Zoltán András, Meghalt a Főítész című pamfletjében helyezte szokatlan megvilágításba Balassa alakját. Te mennyire látod alátámasztottnak és vitára ingerlőnek Bán állításait?

Sch. G. : Amit Bán Zoltán András dolgozatáról gondolok, azt megírtam a Kalligramban. Ugyanezt tette Kálmán C. György és Takáts József is. Sajnálom, hogy a válaszok nem jelentették semmiféle gondolkodás kezdetét a 70-es, 80-as évek irodalmának belső viszonyairól, az akkori kultúrpolitikai hatalom jellegéről, a kritika teljesítményeiről. Ezt leginkább nem Balassa személye miatt tartottam volna fontosnak. Sokkal inkább azért, hogy elmozduljunk a hatalomnak attól a sok évtizeddel ezelőtt használatos, minden értelmes gondolkodást eleve lehetetlenné tevő fogalmától, amely Bán Zoltán András írását is áthatja. A hatalom egészen biztosan nem olyasmi, amivel valaki vagy valakik úgy rendelkeznek, mint egy eszközzel és az ügyes alkalmazását lehetővé tevő technikával. A hatalom nem egyéb, mint a nyelv, amelyen róla beszélnek, gondolkodnak, és addig tart, ameddig nem vagyunk képesek olyan nyelven megszólalni, amelyben egy adott hatalom többé nem kényszeres erő, nem pszichológia, csak egy elemezhető jelrendszer, amely önmagában, a hatása nélkül tökéletesen értelmetlen. Bán Zoltán András semmiféle érdemleges erőfeszítést sem tett egy ilyen nyelv kialakítására, így áldozatává vált annak a hatalomnak, amelyet bámul, amelyet gyűlöl, amelytől nem képes szabadulni. Írása azonban alkalommal szolgálhat, vagy szolgálhatott volna, hogy lépéseket tegyünk egy ilyen nyelv megszületése érdekében.
 
Miben látod annak okát, hogy Balassa személye és gondolkodása minduntalan nem csupán vitára késztető, hanem gyakran megosztó erővel bír?

Sch. G. : Az eddigiekből talán kiderül. Aki gondolkodik, aki tehát erősen elgondol valamit, amit igaznak, helyesnek vél, az megoszt. A gondolkodás nem egyéb, mint megosztás, kettéhasítása egy területnek, amelyen korábban nem vezetett át út, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan most, miután egy gondolkodó ember rátekintett. Az út mindig elhatárol, szétválaszt. Balassát én ilyen elhatároló, szétválasztó embernek látom. Az útválasztásait és a területet, amelynek térképét az ő választásai is alakították, még nem mértük föl kellőképpen, holott ez attól függetlenül is fontos, hogy mennyire tetszenek nekünk azok az utak, amelyeket élete egyes szakaszaiban megpróbált bejárni. Könnyen lehet, hogy a felméréshez még a megfelelő fogalmaink sincsenek meg.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Szamárfül Szamárfül 2009-06-10 11:46

"Bán Zoltán András semmiféle érdemleges erőfeszítést sem tett egy ilyen nyelv kialakítására" mostanság így hülyézik le egymást literátus berkekben? :P

Szamárfül Szamárfül 2009-06-10 11:38

"Balassa Péter életműve nyitott. Nyitottsága szokatlan." Hmm... „[Balassa szerint] ...az alapító atyák: Mészöly és Ottlik... s csak az a szerző számíthat irodalmilag máig érvényesnek, aki az ő vagy személyes hatásuknak vagy pedig valamely poétikai gesztusuknak átvételével olyan irodalmat hoz létre, amely ezt a vonalat erősítené meg; minek következtében Balassa, a hihetetlen gazdag műveltségű, és általam igen magasra értékelt ízlésű szerző, brutális keménységgel vágta le azokat a szerzőket, akik ezzel a fejlődésvonallal vagy irányzatal nem kerülzek valamilyen érintkezésbe, s büntetésből el is dugta őket a semmibe.” Eztet meg Margócsy prof mondta róla, (Elhangzott: Újraolvasott negyedszázad, PIM, 2006) mostakkoreztígyhogy?- kérdezem a klasszikussal.