hirdetés

Az utolsók egyike

2016. szeptember 15.

A népi irodalom megrendülésével a modernitás egyik fontos, azt a kritikájával-tagadásával legitimáló vaskos árnyalata fakult ki, és vesztett egy utolsó tónust Csoóri halálával. De, ahogyan jelentős szerzők esetében, az ő könyvei is megmaradnak. – Csoóri Sándortól búcsúzik Jánossy Lajos.

hirdetés

Meghalt Csoóri Sándor, és – nem elsőként – egy világ tűnik el vele a szemünk elől. Költői világ, gondolkodói világ, politikai világ. Okkal tarthatunk tőle, hogy Csoóri békétlenül ment el. Jó ideje betegséggel küszködött, de feltehetjük, hogy nem pusztán fizikai fájdalmai voltak. Az a törekvés, amely alkotói élete eleje óta jellemezte, kudarcra ítéltetett. Nem sikerült érvényre juttatni a huszadik századi Magyarországon. A paraszti kultúra hanyatlása, majd pusztulása végzetessé vált. Művészileg oly fontos motívumegyüttese nem íródik tovább, kemény etikája nem kötelez többé. A népi irodalom megrendülésével a modernitás egyik fontos, azt a kritikájával-tagadásával legitimáló vaskos árnyalata fakult ki, és vesztett egy utolsó tónust Csoóri halálával. De, ahogyan jelentős szerzők esetében, az ő könyvei is megmaradnak; személyes élményeimből idézek: a Nomád napló, a Félig bevallott élet, a Készülődés a számadásra egy tépelődő, vívódó alkotó rendkívüli erejű vallomásai. Egyben a Kádár-kori értelmiség külső és belső Odüsszeiájának személyes állomásai. És megmarad a Duray Miklós Kutyaszorítóban című, a nyolcvanas évek elején, a felvidéki magyarság kálváriájáról szóló kiáltványához, látleletéhez fűzött bátor előszava. És bizony volt egyszer egy Duna-tévé, amely az ő iniciatívája és hathatós, cselekvő elszántsága nélkül nem jöhetett volna létre. Csoóri nyílt és, ha kellett, taktikus alakja volt a szocialista Magyarországnak, és nyílt, ám olykor lépéseket vétő alakja a szabad Magyarországnak.

Meghalt Csoóri Sándor. A mai Magyarországon gyászolni sem tudunk. Csoóri alakját, szellemi és költői léptékét eltakarja az ünnepekre képtelen Magyarország, az, amelynek hétköznapjai az ismert politikai küzdelmek közepette telnek. Lakó- és nemzetgyűlések követik egymást, állandó zászlólobogás, recsegő hangszórók, izzó jelszavak. A csendnek, amire most szükségünk van, nincs esélye. Csoóriról, fájdalom, sokaknak csupán a Nappali hold című esszéjének néhány inkriminált oldala jut eszébe. A politikai szerepek elől sosem kitérő költő sistergően hűvös mondatai. Rossz és hibás mondatok. Ápolatlan következtetések. Többek között (!) Csoóri mondataira felneszelve érthettük meg, mekkora a baj. Mert Csoóri életútjának és alkotói pályájának nem rezüméje, nem átlaga a Nappali holdban foglalt, a feltámasztott ellenségképekkel viaskodó, hadonászó, rémült gondolat. Ne feledjük, Csoóri egyedi és szuggesztív szellem volt, hitvallásos és elhivatott, és épp ilyen karakterű költő. A népi irodalom hagyományának rétegrendjében szerepe kitörölhetetlen. Az Anyám fekete rózsa című balladisztikus és határozott tusrajzú versétől az utolsó kötetek, Az elkártyázott köpeny vagy a Harangok zúgnak bennem fájdalmas énekeiig, a didergő magány hangjáig Csoóri bejárta a lehetséges lírai életmű összes állomását. És nem feledjük a Sára Sándorral, Kósa Ferenccel közösen jegyzett filmjeit sem; a Feldobott kő és a Tízezer nap, a Hószakadás a korábbi sorokban emlegetett világ különlegesen fontos foglalatai. És nem maradhat ki a Sárával a Don-kanyarról forgatott dokumentumfilm-sorozatuk, amelyből a magyar lakosság hosszú és kényszerű hallgatás után először ismerhette meg a túlélők szemszögéből, bakák és tábornokok élményei alapján, a magyar történelem egyik legmeghatározóbb, fájdalmas fejezetét.

Meghalt Csoóri Sándor. Egy hazafival megint kevesebb. Egy esendő emberrel, egy emelt tekintettel megint. Könyveit olvasva és sorsát újragondolva, ha volna erre még igény, szembenézhetnénk magunkkal jó eséllyel. Féltenivaló és gondozásra szoruló vonásainkat Csoóri Sándorban  felderíthetnénk.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Liszenko Liszenko 2016-09-18 20:47

Nem a második része nem korrekt, hanem a közepén néhány mondat, de ez részletkérdés.

Jánossy csak azt büfögi vissza, amit egymás közt megbeszéltek az Orbán Ottós Előhívás-esten.
http://www.litera.hu/hirek/litera-radio-orban-otto-eletmuinterjujarol-az-elohivasban
(pont a felénél esik erről szó)
Reményi József Tamás, akivel amúgy nincs különösebb bajom, hülyeségeket beszél. A párbeszéd esélyét nyesi el minősítéseivel.

Érdekes, az MSzP-közeli örülünkvincent blog szélsőséges gyűlölködő és karaktergyilkos bloggere, jotündér (alias Elek Gábor) is differenciáltabban látja Csoóri esszéjét.
http://orulunkvincent.blog.hu/2016/09/12/csoori_sandor_halalara

Egyébként Csoórinak érdemes olvasni a verseit. Mert jók.

Alexander Csinguacsgukk Alexander Csinguacsgukk 2016-09-17 13:34

Jánossy a saját kisködmönét húzta Csoórira. mintha azért gyömöszölné Csoórit skatulyákba, h saját tehetségét villogtassa. nem a tehetségét vonom kétségbe, de morálisan elveszíti ezáltal, önmaga lehetséges nagyságát.
fantasztikus dolog egy elhunyt életét, munkásságát "mérőszalaggal" mérni.. legyen az ember akár hídépítő mérnök is, másnak útkeresését, választott megoldásait, harcainak sikerét, sikertelenségét nem lehet kívülallóként határozott mozdulatokkal ide, v oda pakolni, hacsak nem e látványos mozdulatok, lényege az egész prezentaciónak.

Wienerviccel Wienerviccel 2016-09-17 12:38

Illetve az első része korrekt, a második meg a bizonyos esszé szokásos, "kötelező" félreértése és elítélése (persze maga a szerző is kétségtelenül komolyan gondolja).

Wienerviccel Wienerviccel 2016-09-17 12:08

Azt, hogy korrekt, nem mondanám, de legalább nem teljes mértékben vonalas.

Liszenko Liszenko 2016-09-15 17:34

Egész korrekt írás egy urbánus site-tól.