hirdetés

Bakos Gyöngyi: Kisbolygó

2018. július 22.

Nem tudom, hogy tizenkét vagy tizennyolc szeletes tortát válasszak. A tizenkettő kevés, a tizennyolc túl sok. És drága. Rengeteg rajta a marcipán, nem szeretem a marcipánt. – Bakos Gyöngyi Kisbolygó című prózáját olvashatják.

hirdetés

I/1
Azt kérdezed, hogy télen miért van mindenkinek szürke vagy fekete kabátja. Nézzem meg, nézzek végig ezen az utcán, pontosan tudom, hogy melyik utcán, csak nem akarom most leírni, szóval, hogy nézzek végig, nagy szürke massza hömpölyög, alig látni egy-egy színes foltot. Miért nincsenek piros kabátok. Zöldek. Sárgák. Nem tudom, az enyém is szürke. De miért szürke. Nem áll jól a piros. Végigsimítasz a hajamon, erre pontosan emlékszem, állunk egy hídon, és azt mondod, hogy olyan szép vagyok, jól áll a piros a fekete hajamhoz. Akkor fekete volt a hajam, és először mondtad, hogy szép vagyok.

II/1
Nagymamámnak volt nyári konyhája. Sosem főzött bent a lakásban, csak a nyári konyhában. Nem értettem, hogy miért nyári. Melléképület. Azt mondta, azért ott főz, hogy ne legyen a lakásban ételszag. Legnagyobb hidegekben is kiment a nyári konyhába. Órákat ott töltött, megfőzte a húslevest, palacsintát sütött. Vagy valamit olajban, fánkot. Néha megkért, hogy segítsek bevinni a házba az ételeket. Bevittük. Miután megettük, a tányérokat kint mosogatta el. Azt is a nyári konyhában.

III/1
A zsidónegyedben ülünk egy kocsmában. A telefonomat nézem folyton, nem érzem jól magam. Azon vitatkozunk, hogy ez nem is a zsidónegyed, mert az teljesen máshol volt. De most itt van. Megkérdezem a pultost, hogy mi a wifi kód, rámutat egy táblára. A kód a kocsma neve csupa kisbetűvel, ékezet nélkül és 123. Rengetegen vannak, valami kiállítás-megnyitó van épp, átverekedem magam a tömegen a vécé irányába. Meglepődöm, hogy üres. Bejön két lány, nevetgélnek, a lányok párosával járnak vécére. Amíg az egyik pisil, a másik bepúderezi az arcát, nem látom, mert a vécén ülök, de biztos így van. Csak az egyik vécé szabad, a másikban én vagyok, nem ülök rá a deszkára, támaszkodom, nem a kezemen, vagyis fölé guggolok, mintha síelnék. Sose síeltem még. Szerettem volna elmenni sítáborba, de anyámék épp akkor váltak, apám nem írta alá a papírt, hogy kimehetek az országból, nem egyezett bele, hogy lehet útlevelem. Akkor még kellett útlevél Ausztriába meg Szlovákiába.

I/2
A huszonötös szoba a miénk, második emelet. Nem emlékszem rá, hogy a huszonötös, onnan tudom, hogy elhagytam a kulcscsomómat, emiatt írok a szállodának egy e-mailt, hogy megtalálták-e. Az e-mailben írom, hogy a huszonötös. Most visszaolvasom. Nem voltam boldog abban a szobában, mégis sokat gondolok rá. Nézzük a tévét, és pontosan emlékszem rá, hogy nem vagyok boldog. Szeretem a szállodai szobákat, van bennük valami sterilség. Arra gondolok, hogy ami ott történik, az meg sem történik, csak elképzelem. Meg sem történik, hogy nem vagyok boldog.

IV/1
Nem tudom, hogy tizenkét vagy tizennyolc szeletes tortát válasszak. A tizenkettő kevés, a tizennyolc túl sok. És drága. Rengeteg rajta a marcipán, nem szeretem a marcipánt. Ezen fogok holnap gondolkodni, hogy milyen torta legyen, málna a legfontosabb, málna legyen rajta. Rajta vagy benne.

V/1
Pont akkor érünk oda kocsival, amikor kezdődik a döntő a tévében. Portugália– Görögország, nem is tudtam, hogy a görögök jól fociznak. Három órát jöttünk, eltévedtünk Pestnél, már ott, a legelején elrontottuk az irányt. Az M6 még nincs kész, a hatos úton lehet csak levezetni Pécsig. Nyár van, leengedjük az ablakot, vagy csak én. Feltámasztom a lábam a műszerfalra, a kesztyűtartó fölé, és elképzelem, hogy frontálisan ütközünk, eltörik a lábam. Szörnyet halok. Anyám nem tudja, hol vagyok, azt mondtam, hogy nem alszom otthon. Nem tudja, hogy egy autóban ülök feltámasztott lábbal, és előfordulhat, hogy hamarosan közúti balesetben meghalok.

III/2
A lányok mindig sminkelnek a mosdóban. Az egyik megigazítja a haját, rúzst kér a barátnőjétől. A barátnője azt mondja, csak szájfény van nála. Jó lesz az is, mondja a másik. A tükörbe néz, felkeni a szájfényt, ami később úgyis a pohárra ragad. Amíg én pisilek, ők nevetgélnek. Véres a bugyim. Csak azért lehet, mert elvetéltem. A falra szövegek vannak írva, nem olyanok, hogy itt jártam, meg szeretlek józsi, egész jó szövegek, ez is a modern kocsmakultúra része, szoktam látni a facebookon. Nem hoztam magammal rúzst, nekem is meg kéne igazítanom a sminkemet, mielőtt bemegyek a kórházba, nem is tudom, melyik van ide a legközelebb. Taxit fogok hívni, a taxis tudja, hogy melyik van legközelebb. Előre ülök majd, véres lesz az üléshuzat, azért plusz pénzt kell fizetnem. Elnézést fogok kérni a taxistól, épp most vetéltem el, ezért lett véres a huzat. Inkább a kabátomra ülök, a kórházig tán kibírja, nem fog átázni. A vécé falán van egy háromsoros vers, kiszámolom a szótagokat, tökéletes haiku, egyszer elolvastam Fodor Ákos összes haikuját. Majdnem az összeset. Lehúzom a vécét, egyre erősebb fájdalmaim vannak, kicsit beleszédülök, a lány még mindig a tükör előtt áll és igazgatja a haját. A Zsidónegyed szerintem a Király és a Dohány utca közt van.

VI/1
A Károly híd lábánál találkozunk szombat délelőtt tízkor. Február van. Tél, inkább kora tavasz. Akkor március. Februárban még nem is éltem Prágában. Esik a hó, emiatt gondoltam, hogy februárban volt. Nagykabátban vagyok, felveszem a kapucnit is, szürke ködös, erre emlékszem.

II/2
A nyári konyha belmagassága szerintem maximum száznyolcvan centi. Nagypapám épp hogy befért, kicsit be kellett húznia a nyakát. Az egész hat négyzetméter lehet. Inkább csak négy. Van benne egy mosogató, tűzhely, asztal. Ott állt a mama órákat. Nem szerettem bent lenni, fura szag volt, sötét, kicsi. De nem akartam, hogy mama egyedül legyen, ezért ott voltam vele. Ha már untam magam, mondta, nézzem meg a csirkéket, tojtak-e ma. A csirkeól egy ketrec, benne csirkék. Tyúkok. Nem mertem bemenni, féltem, megcsípik a lábamat. Mégis bementem, ha találtam tojást, nagyon örültem, el is felejtettem, hogy félek. Annyira örültem, hogy van tojás.

V/2
2012. július elsején a kanapén fekszünk. Meccs megy a tévében, átjöttem, hogy megnézzük együtt. Spanyolok játszanak, nem emlékszem, kik ellen, a spanyoloknak drukkolok, mindig kell valakinek drukkolni, úgy érdekes. Ráülök és belém élvez, úgy emlékszem, hogy sose volt ennél jobb. Nem emlékszem jobbra, most végiggondolom. Nem is emlékszem mindre. Egymáson fekszünk, nagyon meleg van, fagyit eszünk dobozból, ünnepelnek a spanyolok. Akkor most örülök. Nem tudom, melyik az ő izzadsága, és melyik az enyém, együtt izzadunk tulajdonképpen. Összekeveredik. A fagyi narancsos, hatalmas dobozban van, egy kilogramm. Reggel süt nekem tojást, annyi a dolgom, hogy az asztalhoz üljek, mindent odakészít. Csak egyszer reggelizünk együtt. Nem tesz ki kést. Villával esszük a tükörtojást.

I/4
Nem írnak vissza a szállodából, sose tudom meg, hogy otthagytam-e a kulcsomat.

II/3
Nagymamáméknak nem kockaházuk volt, nem tipikus kocka. Egy kicsit talán mégis, olyan, mintha egy Kádár-kocka lenne félbevágva. Nagypapám építette. Mindent nagypapám csinált meg a ház körül.

VI/2
Várok a Károly híd lábánál. Azon az oldalon, ahol nem a Vár van. A másik oldalon, nem tudom megjegyezni a nevét, itt fogok élni kilenc hónapig, meg kéne tanulnom. Kilenc hónap, pont annyi egy terhesség, igazából nem kilenc hónap, mert tíz. Negyven hét, néha negyvenkettő. Negyvenkét hétig leszek terhes. Szerintem a világon én vagyok a leghosszabb ideig terhes. Prágában találkozunk, hogy kerül ő ide, én itt élek, még mindig nem tudom megszokni. Ő meg éppen erre jár. Késik tíz percet, vigyorog. Mindig vigyorog.

V/3
Nem jutottak ki az angolok az EB-re, alig lehet kocsmát találni, ahol közvetítik a meccseket. Nincs tévénk. A sarkon van egy kocsma, Angliában minden sarkon vagy egy kocsma, pub, nem is kell otthonra sört venni, ha inni akarunk, kiugrunk a pubba. Jó ott ülni, padlószőnyeg van és meleg, meg valami fura szag, olyan, mint a Maglódi úton, a sörgyár mellett. Maláta. Vagy komló, igazából sosem tudom, melyik melyik. Sörszag. České Budějovicében is ilyen szag van, az egész városban. Ott gyártják a Budweisert, amit nem tudok, hogy hogyan kell kiejteni. Filmekben bádvájzer. 2008-ban Angliában nem beszél senki a fociról, háttérben megy a döntő, nem néznek oda, meg vannak sértődve. Nemzeti sértődöttség. Vagy csak így képzelem, egynullára nyernek a valakik, azt hiszem, unalmas meccs volt. Csak arra emlékszem, hogy sört iszom limonádéval, úgy nevezik, hogy shandy. Másik kedvencem a Guinness feketeribizli-szörppel. Esik az eső, egész nyáron esik, kabátban járkálok, sokszor bőrig ázom. Ettől zöld a fű. Felnézek, és nagyon gyorsan mennek a felhők. Nem fogy el a szürkeség.

II/4
Tojás mindennap csak egyszer van. Egy nap egy tojás per tyúk. A nap többi részében unatkoztam, a gyerekkorom nagy részében unatkoztam, ilyenkor gondolkodtam. Gondolkodtam és unatkoztam. Arra emlékszem, hogy unatkozom és csirkeszag van.

Bakos Gyöngyi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.