hirdetés

Balla Zsófia: Fénytöredékek

2019. január 20.

Ó, maradj! hiszen van még időd! / még lehetne! Ne mondd azt, hogy kitelt. / Ki osztja, kinek mennyi jut? Ki tölt testünkbe tartamot? – Januárban Balla Zsófia a hónap szerzője a Literán, most egy friss verset olvashatnak tőle.

hirdetés

FÉNYTÖREDÉKEK

Valachi Anna emlékére

Ellibbentél, Anna, te is.
Ki él, kedves arcodra vágyik,
merő pillantásodra, ‒ másik
percben szelíd-hamis
mosolyod száll itt.

Annyi  mindenről hallgattál velünk,
csak azt mondtad, mi nekünk elviselhető.
Pedig benned már omlott a fal, csúszott a tető.
Ki ebből a világból menekül,
társtalan-egyedül
‒ végül karunkba zúdítja hiánya terhét.
Több mázsa sós fényt cipelünk.

Tudom, nem ezt, nem így akartad.
Úgy éltél, úgy haltál, kínjaid eltakarva.
De a gyász előlünk nem fedhet el,
mint egy lepel.

Ó, maradj! hiszen van még időd!
még lehetne! Ne mondd azt, hogy kitelt.
Ki osztja, kinek mennyi jut? Ki tölt
testünkbe tartamot?
Ennyi jár időből, örömből, rettegésből?
Úgy hittük, az élet el nem évül.
Aki kegyelmet oszt, mégis magadra hagy.

Ember azt hívogatja,
kitől jó szót kapott.
Vagy néha rosszat. Meghitt az is,
amiért haragszunk, s mit váltogatva
forgat a lélek, a dühös folyó.

Nem szerettünk jól, hogy életben maradj?
Milyen isteni erő kell ahhoz, hogy élj?
Mennyi erő, amely bebalzsamoz,
s úgy őriz meg, mint a délsarki fagy?

Aki vagy, nem változik már.
Kit nemléteddel eltakarsz,
Ég tudja csak, mitől jelenvaló.

De te itt vagy, s én birkózom veled.
A gyász most élet-halál-harc, hiszen
életünk egy darabját elviszed.

Hány lélekre, versre figyeltél mindig!
Most mégis eloldódsz szótalan,
mint lenge, könnyű lány, ha odaintik.
S a könyvhöz lépsz, mely mindig nyitva van.






 

 





hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.