hirdetés

Balla Zsófia: Más ünnepek (részlet)

2017. január 23.

A világ szabálya abban áll, hogy tudósok / vagy gyanútlan emberek meglelik? / Életünk a véletlenek ezer füvében bujdokol –/ csak a kard és a rózsa, ami fölmeredezik? – Balla Zsófia Pesti Kalligramnál megjelent új verseskötetéből olvashatnak három verset.

hirdetés

HAZATALÁLÁS

Nem tudom, ebben az akváriumban
bevándorló vagyok vagy őshonos?
Az ember sokféle ősre bukkan,
kiket a húsa egybemos.

Az éhség hömpölyög a tengerekből erre,
délibáb hívja földrészeken át,
ömlik erdőn-folyón futó ember keserve:
hogy el kell hagynia s hogy nem talál hazát.


II.

József Egyiptomban, Mária Betlehemben:
úgy maradtunk meg mi is: mások kenyerén.
Ott sírok a ránk szakadó tömegben.

Ma kik vagyunk itt, Te meg én?

Ki más országba mész, lepje hó álmodat,
hintsed be nyomodat.
A Föld, a föld minket is befogad.


ÉRZELMI KUTATÁSOK
Báthori Csabának

Nem csak újszülöttnek vannak halottai.
Nem csak a holtaknak hátrahagyottaik.
Nem csak élők közt fut középkorú, zsenge.
S nem csak olyan úton, hol mások hevernek.
Nem csak ők suttognak szóig elevenen.
Nem csak az él, akit nincs mód elfeledni.
Nem csak, ki előre feszíti az arcát.
Nem csak öreg vakul bele a jövőbe.
Nem csak az ifjú, ki múltja elején tart.
Nem csak a múlt tartja, öleli a táncost.
Nem csak az öl hal el hosszabb képzeletben.
Utunkat csak tartós nemlét igazítja?
Utat vágunk látvány és belátás között.
Nem tudjuk, nem tudjuk mi kíméletesebb:
Egy ideig élni, vagy végig figyelni.
Vajon melyik bátyánk helyébe születünk.


A REGGEL SZÍNE

S akkor, elmerülve a helyváltoztatásban,
formák rendjét kerestem s – szokásom szerint
hosszan pepecselve – a látottakra vágytam:
rózsaszínű fényre a torz fű fölött megint.

De kint most felhő lóg puhán, áttetsző gomolyagban
görög ide-oda, a fák és kövek lényegét elfedi,
hisz a forma a létezőt rejti és úgy mutatja.
Rettent, hogy egyik perc feltárja s egy újabb elvetheti.

A világ szabálya abban áll, hogy tudósok
vagy gyanútlan emberek meglelik?
Életünk a véletlenek ezer füvében bujdokol –
csak a kard és a rózsa, ami fölmeredezik?
Élhet-e ködös világban a szellem –
vagy a homályban majd láthatóvá keményedik?

Félig felszállt a köd. Még nem döntötte el,
helyet ad-e a fénynek, vagy szürke sót lehel.
Csöpp mézet találtam és Sosztakovics Ötödik
szimfóniája súgta: Isten, ha van, ha nincs, működik.

 

 

Balla Zsófia hét év után jelentkezik új verseskötettel, a Más ünnepekben az elmúlt időszaknak mintegy keresztmetszetét nyújtja: könyve sűrítés – mondhatnánk: egy konokul csak a lényegre összpontosító költői figyelem eredménye. A szerző nem külsődleges márkajelzetéhez ragaszkodik, nem alakított ki formalizált védjegyet, hanem saját költői mondanivalójához hű, nagy témáihoz (szerelem, hontalanság, életgyakorlat, múlandóság, emberi árulás, érzékfeletti dolgok) tér vissza meg-megújuló kötött és szabadon zárt formákban. Beszédmódja szembeszökően nyomatékos és gondolati: Balla Zsófia érzékletessége, iróniája, komolysága az olvasótól is elmélyülést vár: ajánlatos verseihez nem csak odahajolni – hozzá is kell nevelődni megrendítő világához. Nagy elődöknek, Babits Mihálynak, Pilinszky Jánosnak vagy Rainer Maria Rilkének a nyomdokain jár, s közben gondolati költészetünk új fejezeteit nyitja meg.
Különös figyelmet érdemel – a kötet nagy elégiái, tablószerű összegzései és elmélyült gondolatfutamai mellett – a játékosság vagy a groteszk hangján megfogalmazott létleletek egy-egy darabja. Balla Zsófia költészete ugyanis nem csak mélységről tesz tanúságot, hanem arról a kiegyensúlyozott derűről, sőt távlatos higgadtságról is, amely lírai filozófiájának alapeleme. Ez a költészet gyönyörködtet: megráz és fölemel.

Balla Zsófia: Más ünnepek, PESTI KALLIGRAM, 2016, 184 oldal, 2500 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.