Először is van a mag. Mondjuk barackmag. Ez van a mélyén, a közepén. Érzés, gondolat, erre eresztem rá a többit, a húsát és a héját. Valami ilyesmit mesél Kukorelly a Holdudvarban. Szombat van, ez az első margitszigeti szeánsz. Megyünk a szigetre a hosszú kerítéssoron, a szökőkútnál a vak operaénekes édes dala zeng, a füvet sem látni, annyian vetették magukat hanyatt a hőségben.

Mellbevágó szövegek csak úgy keletkezhetnek, állítja Kukorelly, ha az író sem tudja pontosan, a következő etapban mi lesz. Unjuk a filmeket is, ha az első félóra után pontosan jósolható minden további pillanat. Az a jó, ha izgulunk és meglepődünk magunk is. Ez a folyamatos meghökkenés okozza azt a zsigeri feszültséget, amiért érdemes művet előállítani és élvezni. A volt Casino utca felé eső teraszán nyugágyakon, napozószékeken hever az olvasó, én a lépcsőn ülök, Zelki fotóz, Szegő figyel, Kukorelly beszél. Érdekes, ezen az estén nem az olvasásé a főszerep. Nem bánjuk. A vers olyan konstrukció, folytatja Kukorelly, ami akkor jó, ha átüti a falat. Persze nem minden falat, hanem amelyben van befogadókészség.

Szegő János a mai kérdezőnk, mint a lelkes és innovatív válaszokból kiderül, igen inspiratív módon. Szegő a címadás rejtélyeit firtató kérdésére Kukorelly kifejti, Tolsztoj sem tudta – noha a regény befejezése már megszületett a fejében -, hogy az Anna Karenina miként fog előrehaladni, és bizonyos szempontból hova lyukad majd ki. „Volt egy gázos csaj”, mondja Kukorelly, kellőképp ellenszenves volt az írónak még a regény elején, majd ahogy ment előre a történet, Tolsztoj felfedezte magában őt.

Meghatározó olvasmányélményeiről és magáról az olvasás élvezetéről mesél aztán Kukorelly. Mint mondja, gyerekkorában este sosem olvasott, este, öttől mindig foci volt. Nap közben viszont annyira belemerült a könyvekbe - például az Ivanhoe volt első erős olvasmányélménye -, hogy ebédelni is elfelejtett. Most is elragadja a hév, igenis, a művészet befogadására szüksége van a szervezetnek, mint a szalámis zsömlére Utas üdítővel, nem csak ételre-italra, de arra is zsigeri szüksége van testnek és léleknek, attól van jól, úgy érzi jól magát, ha egy műalkotást is magába szív. Hiába, „a művészet királyi útja a megismerésnek”.

Kukorelly szerint az iskola lekanyarít a műélvezet útjáról. Azokkal a kötelezően olvasandó művekkel, amelyekkel először ismerkedik meg a diák, nem lehet megszerettetni a könyveket. Az kell, hogy rácuppanj a műre, mint fogalmaz, „első az élvezet, második az élvezet, harmadik az élvezet, és ha már akkorát élveztél, kérdezd meg, hogy mitől”. Kukorelly szerint rá lehet szoktatni mindenkit az olvasásra. Épp olyan ez, mint függni anyánk illatától. Az az ember, aki nem függ tőle, elvész, az a faj kihal, mert ha nem talál vissza az anyja illatához, szétmarcangolják az erdőben a vadak.

A Margitszigeten a sétányon meg-megállnak az emberek, lecövekelnek, hallgatják Kukorellyt, elcsendesednek, megáll a kezükben a fagyi, a tollasütő, mikor az Ezer és 3-hoz érünk. Kukorelly erőseket állít ma, azt mondja, a férfi és nő relációja érdekli egyedül a világon. Meg akarja oldani egyszer s mindenkorra, hogy másoknak aztán ne legyen ezzel több gondjuk. Mókásan hangzik, lelke rajta, ő is kuncog persze, legalábbis – fejezi be az okfejtést - folytatni fogja a téma kifejtését.

Szegő kérdésére, hogy élvezi-e szerzőnk a felelősséget és egyben szabadságot, hogy valójában vásárra viszi a bőrét, saját magát könyveiben, homályos választ kapunk, a szív a középpont, mondja, de lehet, hogy csak az én gondolataim kalandoznak el épp.

Szó esik még az írói műhelyről, tanításról, hogy Kukorelly boldog-boldogtalant minduntalan és ünnepélyesen rábeszél a naplóírásra. Mindenki nézzen tükörbe, mondja, gyerekek és férfiak is.

A Samunadrágról is hallunk, noha nem meséli el Kukorelly, hogyan, milyen pályázatra született se perc alatt. Belecsúszott, állítja, és a szövegek elkezdtek valahogy - igen jól - működni. Egy barátja, Farkas Zsolt két kisgyereke, a hatéves Samu és hároméves Hanka a két főszereplője, őket képzelte maga elé a könyv írásakor.

Kukorelly olvas is, az Ezer és 3 bevezető részét és Samu-verseket, majd levezetésként Szegő focis kérdésére - még tart a vébé, rohannak a népek a plazma elé - Kukorelly csillogó szemmel kifejti, mekkora baj van a focival, súlyosan át kéne alakítani az egészet. Igaz, mondjuk, bármire is, életre, focira, világra… súlyosan át kéne alakítani az egészet. Először a héját, aztán a húsát, végül a magot, a barack magját.

***

Olvasóliget-sorozatunk következő állomásai: július 14-én Karafiáth Orsolya olvas fel Balatonalmádiban, mjajd július 21-én Cserna-Szabó András a pécsi Kultúrkertben. A Holdudvarban legközelebb Spiró Györggyel lesz a literás sorozatban beszélgetés, július 31-én.

Nagy Gabriella