hirdetés

Barak László: A kívülálló, Checking, Ki vagy?, Amíg él...

2018. november 4.

Hogyan lehettél te őshonos ott, / ahol kiömlött vérem / már akkor idegen földrészt festett az aszfaltra, / amikor még csak búcsúzni készültem otthonomtól? – Magasiskola rovatunkban októbertől év végéig felvidéki írók műveit közöljük. Ezen a héten Barak László verseit olvashatják.

hirdetés

A kívülálló

Az hitted,
te magad vagy mindaz,
ami körülvesz a bimbózó kínok parkjában.
Minden,
ami az éterből rád zuhog.
Azt hiszed,
abból és azért élsz még,
mert szakadatlan átrobognak rajtad,
mint a hajnali munkásvonatra tévedt
puhány hivatalnok perverz álmain:
az ítéletidő,
a földrengések,
a halálos balesetek
a gyilkos erőszak,
a besurranó tolvajok,
a rablók,
a csalók,
a hazugság,
a keserves gyermeksírás,
az idegenek gyanús tekintete,
a benned burjánzó viszolygás.
A ragaszkodás.

Pedig, ami körülvesz,
ami az éterből rád zuhog,
nem más,
mint az örökös kívülálló
drogként sóvárgott izgalma.
Amit a kamu hit,
az öncsaló hitetlenség,
a szüntelen bűntudat vetít.

Mert anya olyan régen nem főz már otthon?
Még régebben nem énekel már virágainak az ablaknál?
És nem gondolja, hogy boldog?
Pedig tudtad:
amikor anya egyszer csak felhagyott mindezzel,
még nem kellett őt pelenkázni.
De attól kezdve, hogy nem volt már meg neked
neki (is) csak a bimbózó kínok parkja maradt.

Checking

Elindultál,
hogy öröklött imáidat
ne töltse meg többé vérrel senki?
Honnan tudtad volna, hogy vérben pancsol
minden Isten?

Elindultál,
hogy kiforgassanak,
mint egy lopott batyut?
Mint védtelenek beleit
egy tébolyult csatatéren?

Megváltás lehet
a pokol túloldala?
Ha már a kapujában
– a beléptetésnél! –
ellenségként motoznak meg?
Méghozzá ott is – igen!
Ott, ahol teljesen csak önmagad voltál,
mielőtt benyúltak a ruhád alá!
(Még ha addig övé is,
amíg bele nem egyeztél,
hogy csak te menekülsz!)

Tudhatta vajon,
mennyire lesz pokoli a checking?
Megátkozhatod őt ezért?
A magzatoddal együtt?

Nem lehet véletlen,
hogy most épp őt látod a pribék helyett.
Akkor sem, ha nem érted,
miért követeli a büdösribanctól,
hogy a szemébe nézzen.

Mégsem halhatsz bele végleg.
Akkor sem,
amikor ujjaidat egyenként,
mintha mérgezett madarak tetemeit pakolnák tűzre,
gumikesztyűk nyomják
a testmeleg tintapárnába.

Ki vagy?

Múltad semennyi,
a jövőd csak én vagyok.
Átkelni készülök egy forgalomtól lüktető sugárúton,
ami a te földedet szeli át,
ahol a jelen maga a néma a kísértés,
a süket vonzalom,
a vak beteljesülés.

Ki vagy, halál?
Hogyan lehettél te őshonos ott,
ahol kiömlött vérem
már akkor idegen földrészt festett az aszfaltra,
amikor még csak búcsúzni készültem otthonomtól?
Akkor, amikor még úgy volt képes beszélni a hűség,
mint a beteljesültnek látszó múlt.

Mit tudsz halál?
Fogalmad sincs,
milyen a búcsúzás illata.

Amíg él...

Úgy temetné el a házat,
a kertet,
játékait,
kedvenc állatait,
barátjait,
a hangokat,
színeket,
illatokat,
a hűséget,
minden emlékét,
mint szakítás után a szerelmesek
kölcsönösen lerombolt vágyaikat.
Úgy pakolná sorban egymásra az érzelmeit,
mint a romok alól frissen kikapart holttesteket
rozoga kordékra pakoló,
közönyös halottasok.

Személytelenül,
monoton tempóban ügyködik,
mint a szalagmunkás,
akinek fogalma sincs,
mi készül a jelentéktelen tárgyakból,
amelyeket hajnaltól estig kénytelen kézbe venni.
(És tudja, nem láthatja meg őket soha többé
ugyanúgy.)

Nem tudja még:
amíg él, csak azt válthatja emlékké,
ami lesz.
Ilyen egy harmóniát hazudó,
hallhatatlansággal csábító holdtölte
vagy egy alvó madarakat ringató,
álombeli lombkorona...
Csak ilyesmik veszhetnek el úgy,
mire felébredsz,
mint egy véletlenül kitörölt fájl.

Barak László versei az Én nem menni lakni külföld (2017, Kalligram) című kötetben jelentek meg. A Litera ebből a kötetből már közölt részletet.

Barak László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.