hirdetés

Barak László: Én nem menni lakni külföld (részlet)

2017. december 13.

A lírai én a nagyvilágban barangol, idegenként, otthontalanul ott, de olyanként, akinek mégiscsak van otthona odahaza, olyan otthon, amelyik nem feltétlenül fagyasztja bele egy giccses, hamis létbe. Neki nem a kormánykereke tört el, ő maga a törés a kormányon. – Barak Lászlónak a Kalligramnál megjelent verseskötetét ajánljuk.

hirdetés

Barak László: Én nem menni lakni külföld

 

Két hét magány (Cambridge-ben)

olyan volt
kopott téglaháza előtt
Cambridge külvárosában
mint egy velocioraptor
- akár hatvannégy foga is lehet
- gondoltad
pedig csak
mosolygott szegény
ugyanúgy mint később
amikor magadra maradtál vele
már az első napon
éjfél előtt nyitott be szobádba a fogsor
azt kérdezhette az ajtórésben
egyedül vagy-e
(legalább is erre következtettél
hol volt még akkor a google fordító)

lehet hogy mégsem dugni akart?
(legalább tíz év volt javára a korkülönbség)
különben is olyan lett volna
vele megcsalni
gyermekeid anyját
mint lavórban mosdani
kéklő tengernek partján

két hétig tartott a nyelvkurzus
minden reggel
öt kilométert gyalogoltál a tetthelyre
mert az első napon
nem értetted
mit kérdez tőled a buszjegyárus
pedig bögyös szöszi volt a csaj
(nem hatvannégy fogú)
olyannak tűnt a nyomuló házinéni után
mintha egy sötét cellából
(ahol málló vakolat pereg szemedbe)
egy hajnali harmattal szentelt
végtelen levendulaföldre lépnél

a nyelviskolába vezető utadat
harsány vegyesboltok
gyanús autósbazárok
ijesztő csarnokok
roskatag pubok szegélyzték
(majdnem Stalker)
hogy a belváros aztán
minden átmenet nélkül
legyen mellbevágó
daróc után selyeming

(hajjaj!
milyen nista az emberiségnek
neked meg micsoda hatalmas lépés
egy más dimenzióba)

megmártózhattál volna abban kultúrában
de nem értetted
(a záróvizsga után sem)
miért meleg a sör?
sem az urizáló college-ok bekebelezte centrum nyelvét
mint az ajtórésbe csábító fogsorét
vagy a szektások nyelvét
akik odahaza panelpincékben
éneklik meg minden este
kéklő tengernek partját
hol mosolyg az ég


A mi Párizsunk

az utcán
egy fekete sellő
(amolyan bakancslistákra való)
tíz frank fejében
rajzolta meg nekem
az arcodat
kifizettem
csak mert rád hasonlított
nem a tétova skicc
inkább az alkotó maradt
(velem)

gondolatban
el is dobtam a repülőjegyem
ne legyen visszaút
(istenem!)

eifel tornyában
jules verne (a restaurant)
kávé helyett
kényszerű ebéddel támadt ránk
(annyiba fájt
mint kéthavi fizetésem)
csillivilli volt a tetthely
hadseregnyi (bennszülöttnek tűnő) személyzettel
ijedtemben rendeltem hát
deux café helyett
szimpla marhasültet
meg halat
megsúgtam közben
ebéd után
csak vízre telik ám
így az echte vin français elmaradt

megyegyeztünk akkor
a pénznyelő kalandról
otthon majd szó se essék
nehogy kőgazdagnak bélyegezzék
az embert
(mint iphone-ja miatt
a szakadt idegent szokás)

a dunánál sétáltunk tehát
(mint bárhol az ég alatt)
bár tünde repceföldjeink
helyett
a montmarte sírkertjében
feküdtem hanyatt
azon agyaltam ott
(Zola mester üres sírja mellett)
miként old
az ég vizében
kondezcsíkokat
(mintha degas táncosnője lenne)
az eltántorgó alkonyat

 

én?

nem gondolni kolektív
nem gondolni privát
(Domonkos István: Kormányeltörésben)

én
én lenni szancsó panza
nem lenni kannibál
én lenni ember
én magamat zabálni
naponta enni maszlag

én lenni nyelv
nyalni bélyeg
szívni kender

én nem gondolni nemzet
nem gondolni érték
úr
hatalom
attila
árpád
török uralom
habsburgok
szabadság/harc
trianon
marhavagon
én lenni kormányon törés
hasadék vitorlán
lenni szálka állam úr torkán
én leszarni szakramentumát

én tükörben állni
reggel délben este
nem gondolni kollektív
gondolni privát
én lenni emberbőr-kötésben
ördög/angyal
angyal/ördög
én nem mondani imát

én lenni amatőr színjátszó
gyepmester
őrzővédő
portás
rendszergazda
én színlelni halál
belehalni jóság
én sántikálni rosszban
nyögni adósság

én mímelni ember
fehéret feketét sárgát
hurkot kötélen
frigyládán rózsaszín spárgát
szavonarólát
körülmetéltet
donkihótét
én számolni percek órák napok
én akarni jólét

én szagolni rothadást évről-évre
én szorongatni magamat fonnyadó marokba
nem verni asztal
én verni dákó
nem mondani tuti
én elsírni magamnak gyávaság

én nem menni lakni külföld
nem érteni idegen beszéd
nem érteni himnusz
nem érteni kormány
nem érteni eltörés
agyamban lenni habverő

én kerülni csatatér
én nem tudni ki lesz nyerő
milyen a finis
én elmenni fizetővendég
hetedhét ország üveghegy
én inni csakis kisüsti
nem inni ginisz

én lenni nagyon-nagyon privát
hajtani lompos
szeretni pinát

én termelni pénzmag
megúnni szamár
lecserélni trabant
én akarni pejparipa béemvé krájzler
konzumálni barbibaba pörkölt hamburger valóvilág
én imádni család gyerekek unoka
szenvedni asszony fűnyírás vakondok
habzsolni kocsonya madártej
én leszarni kollektív gondok

én lenni fogyasztó
spájzolni befőtt
cseresznyék barackok almapaprika
én vitatkozni papagáj
mosni csőr mosni száj
tisztogatni kalitka
elmenni temetések
varratni uniformis gyászhuszár
én rendelni családi kripta

én lenni szancsó panza
nem lenni kannibál
én lenni ember
én magamat zabálni
naponta enni maszlag
nem érdekelni világegyetem
morris laing russel nietzsche
kepler galilei newton
einstein poincaré lukács
marshall mcluhan
én tükörben állni
reggel délben este
én nem csípni filozófia
nem gondolni kollektív
nem gondolni privát
én kiröhögni írók költők
allen gregory lawrence jack william charles
utálni küldetéstudat lázadás szerelem bolondok
bálint attila endre mihály sándor
lászló istván gergely péter zoltán gyula
csacsim megenni minden dinnyehéj
én kiinni duna
lehugyozni fel/tüzelő múzsa
fekete zongora

 

Az olvasó, aki kezébe veszi ezt a karcsú kötetet, és egy pillantást vet a címre, azonnal (a szerző szándéka szerint) Domonkos István Kormányeltörésben című nagy szabad avantgarde versére asszociál. De a címet, akár még a versek ismerete előtt, dekódolva, rögtön felébred benne a gyanú, hogy ebben a könyvben a domonkosi gesztus vállalása épp nem történik meg, ellenkezőleg, Barak ebben a munkájában a Jugoszláviából Svédországba költözött költő gesztus- és nyelvrendszerének az ellenkezőjét valósítja meg.

A lírai én a nagyvilágban barangol, idegenként, otthontalanul ott, de olyanként, akinek mégiscsak van otthona odahaza, olyan otthon, amelyik nem feltétlenül fagyasztja bele egy giccses, hamis létbe. Neki nem a kormánykereke tört el, ő maga a törés a kormányon. Ahogy finom üzenete is beleér a mai korba, annak viszont, aki megérti, egy gyomorszájba vágással felér – ezen a ponton ér össze kisebbségi lét, emigráns lét, migráns lét: nem rándul már össze a gyomrod, / ha rád förmednek: honnan jöttél közénk?! / Meg kell értened, / soha nem vonhatsz vállat ilyenkor, / mint egy hivatalnok, / aki állampolgárnak született. Avagy, másutt: kása nem étel / taliga nem szekér / tót nem ember / nekünk csak térdig ér a tenger / vesztesek a teremtésben / (majdnem) hazátlanok mégis mi vagyunk / mert ahol mindenki idegen /mindenki otthon van…

Barak László: Én nem menni lakni külföld, Kalligram Kiadó, 75 oldal, 2100 Ft.

 

Az olvasó, aki kezébe veszi ezt a karcsú kötetet, és egy pillantást vet a címre, azonnal (a szerző szándéka szerint) Domonkos István Kormányeltörésben című nagy szabad avantgarde versére asszociál. De a címet, akár még a versek ismerete előtt, dekódolva, rögtön felébred benne a gyanú, hogy ebben a könyvben a Domonkos-i gesztus vállalása épp nem történik meg, ellenkezőleg, Barak ebben a munkájában a Jugoszláviából Svédországba költözött költő gesztus- és nyelvrendszerének az ellenkezőjét valósítja meg.

A lírai én a nagyvilágban barangol, idegenként, otthontalanul ott, de olyanként, akinek mégiscsak van otthona odahaza, olyan otthon, amelyik nem feltétlenül fagyasztja bele egy giccses, hamis létbe. Neki nem a kormánykereke tört el, ő maga a törés a kormányon. Ahogy finom üzenete is beleér a mai korba, annak viszont, aki megérti, egy gyomorszájba vágással felér – ezen a ponton ér össze kisebbségi lét, emingráns lét, migráns lét: nem rándul már össze a gyomrod, / ha rádförmednek: honnan jöttél közénk?! / Meg kell értened, / soha nem vonhatsz vállat ilyenkor, / mint egy hivatalnok, / aki állampolgárnak született. Avagy, másütt: kása nem étel / taliga nem szekér / tót nem ember / nekünk csak térdig ér a tenger / vesztesek a teremtésben / (majdnem) hazátlanok mégis mi vagyunk / mert ahol mindenki idegen /mindenki otthon van…

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.