hirdetés

Barnás Ferencé a 2013-as AEGON Művészeti Díj

2013. április 16.

Nyolcadik alkalommal adják át hazánk legmagasabb honoráriummal járó, magán-irodalmi díját, az AEGON Művészeti Díjat, amelyet idén a tíz jelölt könyv közül Barnás Ferenc Másik halál című regénye nyert el.

hirdetés

Az immár nyolcadik alkalommal átadandó díj történetében először maguk a könyvkiadók tették meg jelölésüket. Idén is az előző évben megjelent rangos és meghatározó szépirodalmi mű szerzőjét kívánja jutalmazni a díjalapító és a szakmai zsűri.

A december 15-ig tartó jelölési időszakot egy többhetes válogatási szakasz követte a hétfős zsűri részéről. Ennek eredményeképpen állt össze a szűkített, tízes lista, erre azok a művek kerültek, amelyekre egymástól függetlenül legalább három zsűritag is szavazott. A zsűri tagjai név nélkül, online tették meg javaslataikat a díj honlapján, úgy, hogy a munka ezen fázisában még nem ismerik egymást. Az új koncepció szerint ezután a hét zsűritag összeült, és konszenzussal hozta meg döntését az idei díjazottról.

Az Aegon Művészeti Díj 2013-as döntésében résztvevő szakmai zsűri tagjai:

Arató László
A Radnóti Miklós Gimnázium pedagógusa, több, a kortárs irodalom taníthatóságával foglalkozó tanulmány szerzője. Nemcsak a kortárs irodalmat, de a fiatalok ízlését is jól ismeri. A Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Csobánka Zsuzsa
Magyartanár, drámapedagógus, kutatási területe a kortárs magyar irodalom tanítása. Gyakorló pedagógusként sokat tesz a jelenkori irodalom megszerettetéséért. Szerzőként versei, novellái és kritikái felől ismerjük.

E. Csorba Csilla
Irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Az olvasás-népszerűsítés egyik legnagyobb hazai szakértője.

Keresztury Tibor
Író, szerkesztő, irodalomtörténész, kritikus. A Litera.hu főszerkesztője, a MÜPA irodalmi programjainak szerkesztője, nyolc könyv és mintegy 400 publikáció szerzője. 2006 és 2010 között a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ vezetője volt. A kortárs irodalom számos díjjal elismert, meghatározó szereplője.

Tarján Tamás (a zsűri elnöke)
Az ELTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének docense 1973-től negyven éven át. A Látóhatár, Könyvvilág, Iskolakultúra kiadványok szerkesztője, nagy tudású, kortárs irodalom specialista, számos tanulmány szerzője. Szenvedélye az olvasás-népszerűsítés.

Valuska László
A könyvesblog. hu főszerkesztője, a Margó kortárs irodalmi fesztivál főszervezője. Generációjának véleményformáló egyénisége, a kortárs irodalom nagy ismerője.

Zachár Zsófia
32 éven át a Hungarian Quarterly szerkesztője, majd főszerkesztője volt. Igen sokat tett a magyar irodalom angolul való elismertetéséért.


A 2013-as AEGON Művészeti Díjra esélyes tíz könyv listája, abc-sorrendben:


Bán Zsófia: Amikor még csak az állatok éltek
Barnás Ferenc: Másik halál
Fehér Béla: Kossuthkifli
Ferdinandy György: Pók a víz alatt
Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili
Kemény István: A királynál
Márton László: M. L., a gyilkos
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen
Végel László: Bűnhődés – naplóregény

A hosszú döntési folyamat végén ma jelentették be a díj idei  nyertesét, aki nem más mint Barnás Ferenc Másik halál című regényével. A díjjal járó három millió forintos pénzjutalmat valamint a díjat hamarosan ünnepélyes keretek között is át fogja venni a szerző. Valamint Barnás Ferencnek jut az a lehetőség, hogy kiválassza, ki nyeri majd fél év múlva az AEGON Művészeti Társdíjat, amelyet minden évben egy az irodalmon kívüli művészeti terület tehetséges képviselője kap meg. 

Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte. 1978 és 1982 között fizikai munkás. 1982 és 1988 között egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Münchenben, illetve magánúton zenét tanult. 1983 és 2000 között évente 3-4 hónapot utcazenészként fuvolázott Németországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom, illetve esztétika szakán. 1991-ben doktori fokozatot szerzett ugyanott, disszertációja címe Hermann Hesse világképe. 1988 és 1994 között budapesti művészeti középiskolákban tanított irodalmat és esztétikát. 1990 és 1992 között az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tanított zeneelméletet. 1994 és 2000 között szabadfoglalkozású író. 2000 óta múzeumi dolgozó. Könyvei: 

  • Az élősködő (regény, 1997.)
  • Bagatell (regény, 2000.)
  • A kilencedik (regény, 2006.)
  • Másik halál (regény, 2012.)

Barnás Ferenccel a Litera legutóbbi Nagyvizit interjúsorozatában életműinterjút készítettünk, ebből idézünk most és megmutatjuk a hozzá kapcsolódó videót is: 

"Sok kritika arról szól, hogy azért ütős ez a könyv, azért tud mélyre menni a pszichébe a dolog, mert van egy nagyon erős – és nekem is nagyon szimpatikus – távolságtartás, egy védekező mechanizmus, a megőrüléssel szemben akár, vagy az írás túlstilizálásával szemben, tökmindegy, mind a kettő valószínűleg. És hogy ez működik az irodalmi életben betöltött státuszodtól kezdve az írásmódodig mindenben. Egy valami van, egy terület ebben az életműben szerintem, ahol ez nem működik, és nagyon jó, hogy nem működik: az erotika, a szex, a testiség terén.

Nézd, én azt tudom erre mondani, hogy engem a mindenkori, éppen megírandó könyvnek, könyveknek a lélektani hitelessége, illetve nem is a hitelessége, hanem a törvényszerűsége izgat, jobban mondva az a világ, ami a sorok mögött van, él. Amiről nem lehet beszélni, amiről csak írni lehet, legalábbis az én esetemben. Egy festő vagy egy komponista erre mást mondana. Az élősködő esetében beszéltünk már az obszesszióról. Ott valóban nem tudtam fegyelmezni magam, és az a helyzet, hogy ez nem vált a munka javára. Bizonyos dolgok talán sikerültek. Úgy gondolom például, hogy a testiséget közelítő nem-erotikus futamok máig érvényesen tudnak közölni arról valamit, hogy mi, emberek miképp és milyen összetett módon kommunikálunk egymással, vagy adunk át egymásnak jeleket, vagy éppen arról, ahogy a betegség átalakít  bennünk mindent, majdnem mindent, és ez az átalakulás körülöttünk mindent megváltoztat, miközben az észlelés elmegy egy szinte követhetetlen irányba, ahonnan alig lehet megszólalni. Több távolságtartással más ügyekben is messzebb jutottam volna ebben a regényben, mint ahogy szerintem a Bagatell esetében már játékosan viszonyultam a fent nevezett kérdésekhez. A kilencediknél megint más utat választottam, mert noha annak központi témája egy mélyen tragikus esemény, azt hiszem, a testiségről talán itt mondok el legtöbbet, mert szerencsére nem kinyilatkoztatok, mint az első könyvemben, hanem megpróbálom ábrázolni a világnak azt a részét, amelyben a szorongásaink – bizonyos biológiai folyamatok következményeként – kialakulnak. Vagy amikor az éhség fenomenológiájának bemutatására törekszem, egyébként már-már mesélősen, miközben a lelki működésekre is figyelek. Nos, mindez önuralom nélkül nem megy, pedig sokszor épp arról van szó, hogy nem tudod fegyelmezni magad, ez kétségtelen. Ami pedig a Másik halál idevágó részét illeti, erről a következőt tudom mondani: hősöm beteg psziché, lavinája a legszélsőségesebb aszexualitást idézi elő, nála nincs testiség, ő olykor a saját testét sem érzi, önmagát sem, ő nincs, nincs jelen fizikálisan, nincs jelen másképpen, sehogy sem. Sok minden épp ezért került ki a könyvből…

Ebben a folyamatos vert helyzetben, amiben van a psziché, meg egyáltalán a személyiség a könyveidben, örömet okoz a siker?

Nem kompenzálja egyáltalán. De az, hogy a könyv fogyasztható, hogy a könyv megtalálta az olvasóit, az öröm, hogyne. És külön öröm az, hogy az olvasóim közt megjelentek a fiatalok. De a siker úgy semmiképpen nem… Szerencsére ma már jobban rálátok a dolgaimra. Nem tudom, ti is láthattátok, hogy mindenféle sikerlistán szerepelt, szerepel ez a mostani könyv. Ez egy adott dolog, de én nem erre gondolok a siker alatt. A siker alatt azt értem, amikor egy számomra merésznek tűnő ötletet sikerül valahogy megoldanom." - A teljes interjú itt olvasható.


A Literán  Szöllősi Barnabás írt kritikát a Másik halálról, ebből idézünk most: 

"Azon kevés művek közé tartozik, amelyek egyedi hangon, egyéni látásmóddal, új szempontokat beemelve, hiánypótlóként képesek magas színvonalon szólni a tényleges jelenkorról.

Elbeszélője egy ötvenes éveiben járó budapesti férfi, aki idejének java részét a lelki és szellemi széthullás ellen folytatott küzdelemmel tölti. Már az első oldalak után nyilvánvaló, hogy a szöveg sokkal inkább szól egy állapot mechanizmusának föltárásáról, semmint a klasszikus értelemben vett történet elmeséléséről. A könyv cselekménye éppen eléggé kidolgozott, hogy ne csak öncélú nyelvi bravúrrá váljon, és éppen eléggé visszafogott, hogy az olvasó figyelmét a főhős belső állapotának átélése felé fordítsa.

A névtelen főszereplő kezdetben művészeti szakközépiskolákban és az ELTE-n tanított, mellette nyaranta vándorló utcazenészként dolgozott. Egy ilyen út alkalmával találkozik Michael Landenberggel, akivel különös kapcsolatba kerül. Az ő unszolására adja fel tanári állásait, hogy a svájci barát havi juttatásainak segítségévelÁtiratok című írásának szentelhesse magát. Amikor azonban Michael inszomniája miatt öngyilkos lesz, a narrátor élete egzisztenciálisan is veszélybe kerül. Hónapokon át tartó reménytelen munkakeresés után végül egy terézvárosi galériában lesz teremőr. Az itteni munkarend segít mederben tartani életét, befejezni régi, és elkezdeni újabb írását.

Ez az eseménysor sok ponton egyezik Barnás Ferenc saját életrajzával, ám tévedés volna vallomásként olvasni a regényt. A reflektálatlan, éppen ezért nem tolakvóan szembetűnő szerzői szándékok teszik ezt lehetetlenné. A képzelet működése folyamatosan érzékelhető, valószínűleg csak az alaphelyzetek egyeznek meg a szerző valós élethelyzeteivel. (...) Ritkaság számba megy, hogy egy szöveg nem direkt beszél a témáiról, hanem a prózapoétika eszköztárával élve transzparens felületet hoz létre. Egy patikus sem tarthatná jobban arányban a struktúra, a nyelviség és a tartalom egységét a Másik halálban. Barnás Ferenc eddigi legkiválóbb könyve egyebek mellett Budapest múltjáról és jelenéről, a beszélgetésről, az írásról, a saját őrületünkkel való együttélésről és a figyelemről szól. Szuverén és égetően mai regény." - A teljes kritika itt olvasható.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.