hirdetés

Bartis Attila: A szigeteken (részlet)

2018. február 28.

Nincs a képeknek semmi festményszerűsége, mégis ott érezzük a háttérben Giorgio de Chirico és Caspar David Friedrich rejtélyességét, melankóliáját. Kőlépcsők, sötét sűrűségek és megrendítő égboltok, valószínűtlen terek és fények, iszkoló kutyák. – Bartis Attila eddigi legnagyobb, klasszikus méretű, A szigeteken című fotóalbumából közlünk részletet. A fényképekből március 1-jén, ma nyílik kiállítás a Mai Manó Házban.

hirdetés

Bartis Attila: A szigeteken

E fotográfiák Bartis Attila világának csak elenyésző töredéke. És mégis mindaz megtalálható rajtuk, amiből Bartis világa épül. Az ösztönösség. A természetesség és valószerűtlenség. Az érzékiség. A személyesség. A pontosság. Ezek tökéletes aránya. A kegyetlen művészi erő.

Nincs a képeknek semmi festményszerűsége, mégis ott érezzük a háttérben Giorgio de Chirico és Caspar David Friedrich rejtélyességét, melankóliáját. Kőlépcsők, sötét sűrűségek és megrendítő égboltok, valószínűtlen terek és fények, iszkoló kutyák. Minden képen ugyanaz az összetéveszthetetlen, kísérteties-hidegleléses világlátás, mint Bartis prózájában.

Kemény István


Bartis Attila eddigi legnagyobb, klasszikus méretű fotóalbuma A szigeteken. A fényképekből március elsején nyílik kiállítás a Mai Manó Házban.
A könyvben szereplő fotók 2014 és 2017 között készültek Jáván, Yogyakarta környékén. Bartis azonban nem egy távoli, egzotikus világgal akar megismertetni, nem dokumentálni akarja az ott töltött napokat, „hanem a változó környezet adta inspiráció hatására olyan felvételeket készít, amelyek tárgyukat tekintve készülhettek volna a világ más pontjain is. A felvételekkel nem történésekről informál, hanem a valóságról való személyes érzéseit közvetíti" – magyarázza a képeket Petrányi Zsolt művészettörténész.
„Bartis Attila jávai képei a kívülálló szemlélő megfigyelőállásából pillantanak az élet örökös forgószínpadára" – írja Katharina Narbutovič, irodalmár, kritikus a képekhez írt rövid esszéjében, és ennek a felülről való szemlélődésnek köszönhetően a helyére kerül az ember: „kicsi hangya, magányos és elenyésző méretű az égbolthoz és a hatalmas felhőtornyokhoz képest, kiszolgáltatottja a sorsnak."
Kemény István költő szerint a képeken felismerhető „ugyanaz az összetéveszthetetlen, kísérteties-hidegleléses világlátás, mint Bartis prózájában [...], mindaz megtalálható rajtuk, amiből Bartis világa épül. Az ösztönösség. A természetesség és valószerűtlenség. Az érzékiség. A személyesség. A pontosság. Ezek tökéletes aránya. A kegyetlen művészi erő."
„Adott egy, az éppen uralkodó ideológiáktól a lehető legjobban elhatárolódó, makacs személyiség. Eredetét, múltját, szokásait a modorosságig következetesen őrző ember. Az egészet keverjük össze a képrögzítés, az emlékek szavaktól független konzerválása (különösen a fotózás) iránti rajongással, az ehhez kapcsolódó mérhetetlen műgonddal, a részletekre való odafigyeléssel. Mindezt öntsük le univerzáliákban gondolkodó, holisztikus szemlélettel, a világot megérteni akaró, olthatatlan kíváncsisággal, az ehhez szükséges, az élet minden területére kiterjedő nyitottsággal" – Szűcs Attila festőművész szerint ezek összességéből születnek Bartis Attila fényképei.
Bartis Attila A szigeteken című, magyar és angol nyelvű fotóalbumát a Magvető adta ki. A fényképekhez Katharina Narbutovič, Petrányi Zsolt és Szűcs Attila írt értelmező szövegeket. A könyv megjelenésével egy időben nyílik a fényképekből rendezett kiállítás a Mai Manó Házban. A kiállítás március 1. és május 13. között tekinthető meg.

Bartis Attila: A szigeteken, Magvető, 2018, 288 oldal


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.