Beney halálhírére
Beney Zsuzsa költő július 12-én halt meg. Kozma György verssel búcsúzik tőle.
- 2006. július 16.
Zsuzsa orvos volt, tudta mi bántja,
múlt héten is azt mondta az orvos,
hogy bent tartja, mert az a vérrög a szívben,
operálás nélkül a vég maga.
De ő nem akarta, jöjjön az inkább,
aminek kell jönni, ha kell. S hazament.
múlt héten is azt mondta az orvos,
hogy bent tartja, mert az a vérrög a szívben,
operálás nélkül a vég maga.
De ő nem akarta, jöjjön az inkább,
aminek kell jönni, ha kell. S hazament.
Éveken át szomszédok voltunk
Fönt a hegyen.
Voltak idők, mikor átszólt:
Feleségem segítette a cekkerrel
Föl a házba.
Gyászolt legalább ötvenvalahány éve,
Amikor fia meghalt.
Valláshoz, gondolatokhoz
Fordult, hitt Jézusban s a zsidó kabalában:
Pár évig néhányan rendszeresen olvastunk
Együtt Bubert. A Levente Thuriéktól, meg a Bíróék
Danija volt a körünk állandó tagja.
Néha kiugrott Párizsba, függésén
Maga is csak mosolyogni tudott.
Elvégezte a munkáját, embereket vizsgált,
S nyugdíjasként telefonban
Lelki segélyt nyújtott rászorulóknak.
A hatvanas években, aki élt akkor, tudja,
Csodaszép fiatal nőként, ott ült
A kiválasztottakkal Sándornak (a Weöresnek) lábánál.
Éveken át írta a gondos szavakat az Attila,
A József kapcsán.
Nem hajtott népszerűségre,
Állami díj kikerülte.
Tudta: a vers csöndből van szőve.
Ebbe a csöndbe tért haza immár.
Siratom mosolyát, a szemét,
Ahogy integet autóablakból,
Sosem ért rá, hisz az orvosa már
Évekkel ezelőtt megmondta:
Minden napja ajándék.
Hozzászólás