hirdetés

Bencsik Orsolya – Szabó Gábor: Mennyire látszik?

2018. március 6.

A maximalista címen Hazai Attila emlékére szervezett konferenciára kerül sor a Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Karán. – A két szervezővel, Bencsik Orsolyával és Szabó Gáborral beszélgettünk.

hirdetés

Meglepő, hogy egy kortárs író hagyatékát ilyen kitartóan ápolják kollégái, barátai. És nem csupán kegyeleti gesztusokat tesznek, hanem érdemben foglalkoznak az életművel. Mi a megtartó erő?

Szabó Gábor: A Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszéke több olyan konferenciát is rendezett az utóbbi időben, amelyek a kortárs irodalmi folyamatok értelmezését a történeti tapasztalatok felől próbálták megközelíteni. Ilyen volt például a nemrégiben rendezett nagy sikerű Esterházy-konferencia, vagy legutóbb a hetvenes évek művészetével foglalkozó rendezvényünk. Bizonyos tekintetben ebbe a sorba illeszkedik a március 8-ai Hazai Attila-emléknap is, hiszen Hazai prózavilága a 90-es években parázs viták középpontjába került, elég erős értelmezői konfliktustereket képzett meg. Reményeink szerint az Emléknap előadási legalább részben választ adnak majd arra a kérdésre, hogy 2018-ból visszatekintve mennyiben látszik megtermékenyítőnek ez a zavarba ejtően különös szövegtechnika. Jelen van-e, és ha igen, milyen módon a kortárs prózában Hazai Attila provokatív szellemisége? Érdekes egyébként, hogy az intézményesült irodalmi folyamatoktól függetlenül az a szemináriumi tapasztalatom, hogy a magyar szakos hallgatók egy jó része igen érzékenyen rezonál Hazai szövegeire, valami miatt megszólítja őket ez a prózavilág. Szóval, ebben az értelemben egy finom, ám szívós hallgatói nyomás eredménye is a konferencia.

A mostani konferencia, A maximalista programja hogyan alakult? Vannak-e csomópontjai az előadásoknak, beszélgetéseknek? Van-e valamilyen íve az eseménynek?

Bencsik Orsolya: Ami a hallgatói nyomást illeti, Vajsenbek Péter, aki maga is ír, többször említette nekünk, hogy örülnének egy Hazai Attila-konferenciának. Szempont volt, hogy szinte mindenkit mozgósítsunk, aki számára fontos, egyfajta személyes üggyé vált a művészetével való foglalkozás. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy az Alapítvány munkája, illetve tagjai köré építsük fel az Emléknap vázát. Így a többé-kevésbé, vagyis eléggé tágan értelmezett, tudományos szekcióban felszólal és felolvas majd Garaczi László, Sarankó Márta a hagyatékban talált kéziratokról beszél, Berta Ádám a Szilvia szüzessége novelláiról, Szegő János a Magvetőnél megjelent (megjelenő) életműkiadás populáris-szubkulturális recepcióját vizsgálja, Nagy Gabriella érzelem és értelem viszonyát elemzi a Hazai-prózákban, Németh Gábor pedig az esti kerekasztal-beszélgetés résztvevője lesz. Sarankó Mártának és Hazai Évának köszönhetően kiállításra kerülnek a hagyatékban levő rajzok, festmények is, illetve a filmjeinek és koncertjeinek a plakátjai. A kiállítást Hecker Péter képzőművész, több Hazai-kötet borítójának tervezője, illusztrátora nyitja meg. Az Alapítványhoz kapcsolódó Hazai-díj tavalyi kitüntetettjével, Tóth Kingával is lesz beszélgetés, sőt performansz a Lajka zenekarral közösen. Hazai sokoldalúságát, a különböző művészeti ágakra való érzékenységét, az intermediális kapcsolódási pontokat is próbáltuk az Emléknap szerkezetében megjeleníteni, így az irodalmi, képzőművészeti és zenei rétegek, programpontok mellé bekerült egy filmes is. Déri Miklóssal, a Rám csaj nem volt még ilyen hatással főszereplőjével Artner Sisso fog beszélgetni. Foglalkozunk a korabeli Hazai-recepcióval is, illetve izgalmas kérdés, hogy egy ennyire radikális és az irodalmiság kategóriáját provokáló, kiforgató, megkérdőjelező életmű befogadása, interpretálása hogyan alakul, változik, illetve hogyan olvassák más-más irodalmi és irodalomelméleti tradíción szocializálódott olvasók. Az 1998-ban a Budapesti skizóról folytatott kerekasztal-beszélgetés (a résztvevők: Angyalosi Gergely, Farkas Zsolt, Margócsy István, Németh Gábor, Szilasi László és a moderátor Kálmán C. György) megismétlését ezért is tartottuk fontosnak, akárcsak azt, hogy fiatal kritikusokat is meghívjunk, például Sipos Balázst. És természetesen a Hazairól készült, a Kalligram által tavaly kiadott Jelenlét nyomokban c. kismonográfia is bemutatásra kerül: a szerzőt, Szabó Gábort a könyv szerkesztője, Szilágyi Zsófia faggatja majd.

Milyen eddig fel nem merült szempontok, megközelítések kerülnek megvitatásra?

Bencsik Orsolya: A tudományos szempontok mellett – az Emléknap jellegéből fakadóan – erősen építettünk a személyes kapcsolódási pontokra, illetve hogy megidézzük, jelenvalóvá tegyük ne csak Hazai Attila nyugtalanító művészetének szubverzív szellemiségét, hanem Hazai Attilát mint barátot, mint művésztársat, mint kollégát. Újdonságot fognak jelenteni a hagyaték részét képező szövegek, azok beemelése a már meglevő diskurzusba, valamint Hazai életművészi, alkotói világának intermediális kontextusba helyezése.

A Hazai-recepciótörténetnek lesz-e és ha igen, mi a következő állomása?

Szabó Gábor: Hát, ami biztos, hogy a Tiszatáj egy blokkot tervez megjelentetni a konferencia előadásaiból, amit nagyon fontosnak gondolok, hiszen Hazai prózája ezzel ismét az irodalmi dialógustér szereplőjévé válik. Jóslásokba meg nyilván felesleges bocsájtkozni, de azt hiszem, a rendezvény egyik legizgalmasabb programja, az 1998-as Hazai-vita megismétlése a szerző személyén túlmenően is olyan fontos irodalmi mozgásokra, kánonértelmezésre, poétikai stratégiaváltásokra hívja majd fel a figyelmet, amelyek a kortárs próza állagának értelmezéséhez – s ezen keresztül Hazai szerepének esetleges újraértéséhez is – is hozzásegítenek.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.