hirdetés

Belépés

Bookmark and Share

Berlin alatt...

Dunajcsik Mátyás a Művészeti Akadémián

A táj visszatérése címmel nyílt kiállítás Berlinben. Plinio Avila Márquez metrójegyekre rajzolt, képregényszerű képeihez Dunajcsik Mátyás írt szöveget. Fehéri György tudósítása mellett ízelítőt adunk a kiállított művekből is.
A táj visszatérése címmel nyílt kiállítás  március 12-én Berlinben az Akademie der Künste – Művészeti Akadémia hanseatenwegi, régebbi épületében.

„A huszadik század városa a táj ellenében épült. Ennek ökológiai következményei az éghajlat megváltozása, valamint az, hogy kevés az ivóvíz, s hogy állatfajok pusztulnak ki. A 21. század  városának a tájból kell majd kinőnie. Ehhez azonban kreatív, a tartósság próbáját kiálló  megoldásokra és egy teljesen új érzelmi viszonyulásra lesz szükség“ – olvassuk a kiállítás ismertetőjében.

A Művészeti Akadémia a tárlaton túl több hónapon keresztül tartó programsorozatot is kínál, előadásokkal, irodalmi, filmes és zenei eseményekkel, mint például az április 27-i Táj-opera vagy a május 11-i Költészet és táj című rendezvény.

A Fiatal Akadémia programjának ösztöndíjasai is lehetőséget kaptak a témába való „beavatkozásra“ – az irodalmi szekcióból Dunajcsik Mátyás szólalt meg.

Az 1977-ben Mexikóban született és jelenleg Brüsszelben élő Plinio Avila Márquezzel közösen mutatták be a négy nyelven is olvasható,  Berlin alatt a föld című munkájukat.

A könyvalakban is megjelent és jelenleg az Akadémia földszintjén kiállításként látható mű Plinio Avila metró-jegyekre rajzolt sorozatát és Dunajcsik szövegét tartalmazza.

Idáig a hír. S most mindehhez két megjegyzés.

A rendezvénysorozat rendkívül izgalmasnak tűnik, mert az Akadémia a kortárs művészet kiváló képviselőinek és a téma kompetens szakembereinek segítségével akar és fog  hozzászólni - javaslatokat tenni - egy napi jelentőséggel bíró vitához.

Dunajcsik és Plinio Avila könyve és a kiállítás pedig melengető örömérzetet kelt – a jegyekre rajzolt remek comicsszerű rajzok végigböngészése, s Dunajcsik szomorkás történetének olvasása az apáról, a metróról, a városról.
***
Berlin alatt a föld

Dunajcsik Mátyás szövege
Plinio Ávila Márquez képeihez

– részlet –
 
Aznap, amikor elvesztettem apámat, aránylag korán jött a hívás.

Egy száraz, hivatalos részvéttel teli hang jelentette be, hogy előző este felöltözött, észrevétlenül elhagyta a kórházat, és a metró felé menet elütötték.

Senki sem tudta, hová indult, vagy hogyan juthatott ki az épületből anélkül, hogy bárki kérdőre vonta volna, engem azonban nem lepett meg, hogy ilyen láthatatlan tudott maradni. Apám még mindig elbűvölő öregúr volt, és épp annyira jelentéktelen, hogy az ember azt gondolja róla: oda tartozik, ahol éppen van, és tökéletesen tisztában van azzal is, hogy mit csinál és ki ő.

Akkor is, ha ez már egyáltalán nem volt igaz. Tíz esetből ötször már a saját családtagjait sem ismerte fel.

Az egyetlen dolog, ami továbbra is sértetlenül megmaradt a fejében, akár egy acélpecsét borotvaéles körvonala, az a berlini U- és S-bahn-hálózat térképe volt.

Nem csoda, hiszen egész életében ezeket vezette.

Az utolsó látogatásaimkor is, mikor a való világ információinak nagy része már elveszett számára, még mindig tőle kértem eligazítást, ha valahová mennem kellett a városban.

Kifogástalan leírást adott minden csatlakozásról és megállóról, csak éppen úgy, ahogy a kedves öregurak szokták, ha egy rokonszenves idegenhez beszélnek.

Az első alkalommal annyira megzavart ez a hanghordozás, hogy amikor elköszöntem, el is felejtettem apának szólítani. Csak az út végén jöttem rá, hogy minden instrukciója teljesen helytállónak bizonyult.
hirdetés