Petr Bílek, a Károly Egyetem cseh irodalomprofesszora írja a cseh nyelven megjelenő Britské listy folyóiratban (Brit lapok, 2004. 09. 15.), hogy az „irodalom a mediális manipuláció célpontjává vált”. Az irodalomban, akár a művészet más területén is megjelent az „író egy évre” vagy „egy bizonyos időszakra” nevezetű jelenség, akár a pop- vagy divatszakmában. Csillagok tűnnek fel és el, nevek bukkannak fel a semmiből és nyeli el őket ismét az űr. Az irodalomkritikusok időszakonként kiválasztják egy-egy író bizonyos művét, kissé felturbózzák, médiakampányt indítanak mellette, és fogy, mint a cukor.

Két cseh irodalmi sztár: Petra Hůlová és Jaroslav Rudiš

A cikkből arra következtethetünk, hogy napjainkban az irodalomnak egyre inkább előtérbe lép árujellege. A szemlére bocsátott tehetség mellett szinte elég, ha szép a kötet (vagy a szerző/nő) csomagolása. Ha a szerző vállalja a szereplést és elnyeri az olvasó- (vagy inkább néző)közönség szimpátiáját. Ha a kiadó odafigyel a kellő reklámra.
Petra Hůlová Csehországban például már fogalommá vált. Paměť mojí babičce (Nagyanyám emlékezete, Torst Kiadó) kötetével került be a köztudatba. Részt vett különböző pódiumbeszélgetéseken, rendezvényeken, kávézókban olvasott fel, a lapok és a rádiók többségének adott interjút. Az irodalomkritikusok és recenzióírók szeretnék, ha közük lenne hozzá, és megírhatnák véleményüket olyasmiről, ami most felkapott, tehát írásukat előreláthatólag sokan fogják olvasni, cikkük bizonyára számos ember érdeklődését felkelti. Azonban hamar kiderülhet, hogy divatszövegről van szó, amiről számtalan recenziót lehet írni, de komolyabb eszmefuttatásra nem alkalmas.
A másik ismerősen hangzó név Jaroslav Rudiš neve. Rudiš imizse is jól előkészített: ő is szerepelt a nagy nyilvánosság előtt, interjúkat adott, médiában szerepelt. Olykor elég a sikerhez egy jó hasonlat, és őt hasonlították Hrabalhoz is. A kiadó pedig olyan propagandát folytatott mellette, amilyenről nemcsak a fiatal írók álmodnak.
A szerző 2002-ben kiadta a Berlin alatt az ég című kötetét, ami afféle „rocktörténetek a berlini metróból”. A Právo újság szerkesztőjének kötete 2003-ban a Magnesia Litera-díj két kategóriájában, a próza és az év felfedezettje kategóriában is nevezést kapott. Ez szép siker, mivel a Magnesia Litera díjra 55 kiadó nevezett be több mint 180 címet. 2002-ben a kötetért Orten-díjat kapott, amit 30 év alatti írók vehetnek át, valamint a Cseh Kulturális Minisztériumtól a 2003-as év Legszebb könyve díjat is elnyerte – amit a könyv nem hagyományos formátumáért és eredeti grafikai megoldásáért ítéltek oda (Juraj Horváth grafikai megoldásai, elmosódott fényképei valóban elvontak és sikerültek.)
Furamód a két szerzőben több közös vonást fedezhetünk fel: először is, alig töltötték be a harmincat, másodsorban mindkettőjük külföldről importálta témáját: a Berlin alatt az ég a berlini metróban, A nagyanyám emlékezete pedig Mongóliában játszódik. És egyikük sem használja a cseh irodalmi nyelvet: Hůlová a cseh köznyelvet veti papírra, megspékelve mongol szavakkal, Rudiš pedig a berlini alvilág „csehesített” nyelvét. Mindkettőjük könyvét fordítják idegen nyelvekre: Hůlová már megjelent magyarul is, Rudiš pedig természetesen német nyelven.

Mit kell tudni Rudišról?

Jaroslav Rudiš 1972-ben született Turnovban. Liberecben, Prágában, Zürichben és Berlinben végezte tanulmányait. Német nyelvből és történelemből szerzett diplomát. Sok-sok állást kipróbált: volt például a cseh sörök reklámügynöke Németországban, pék az Alpokban, hotelrecepciós, Dj rockklubokban, punkzenekar menedzsere, tanár, kőműves, elárusító. Jelenleg a Právo című lap kulturális rovatának szerkesztője. Dalszövegeket is ír és régi menetrendeket gyűjt. Berlinben a Szabad Egyetemen tanult, ahova 2001-2002-ben újságírói ösztöndíjat kapott. U-Bahn nevű zenekarával az első könyv-videóklip (Buchklip) forgatására készül. Jelenleg Prágában él. Imádja Berlint és a vonatokat, a zenét, a rockklubokat, és U-Bahn csapatát, és kérdésekkel az u.bahn@centrum.cz címen bombázhatjuk.

Metrósztorik

Jaroslav Rudiš kötetcímét hallván többnyire Wim Wendersre asszociálunk, kötetcíme a rendező filmcímének találó átköltése. Ám míg a Berlin fölött az ég az 1989-es évek után kettévált Berlint írja le, a cseh szerző kötete a német metróról, az U-Bahn-ról szól, alulnézetből szemléli a kortárs berlini eseményeket.
Főhőse, Petr Bém Csehországból Németországba utazik azzal a céllal, hogy rockegyüttest alapítson. Mivel vágya nem teljesül egykönnyen, elhatározza, hogy metrófülkékben fog gitározni. Főként a haverjaival lóg, dumál, gitározik és figyeli a város alatti életet, a sült kolbászok, a kebabok és a sörök világát… Vagyis nem szól másról a könyv, mint a semmittevésről, a sodródásról, hétköznapi és olykor lírai hangnemű eszmefuttatásokról, majd a kötet végén a város negyedeinek egyéni ismertetése következik, ajánlatokkal, mit érdemes ennünk és innunk a német fővárosban. A főhős metrófőnökökkel ismerkedik, akik mind ugyanattól félnek: hogy hirtelen megpillantanak a síneken valakit, és már késő lesz a fékre lépni. Bém vágya végül valóra válik: a titkos Bertrámnak köszönhetően sikerül megrendeznie koncertjét.

Bára Gregorová cikkében a kérdezett szerző Prágát túl aranynak tartja, Berlin ezzel szemben piszkos, ronda, tehát számára mindenképpen megkapó. Prágában is jobban szereti a proletárnegyedeket (pl. Žižkov, Smíchov, Libeň), mint a turistákkal tömött híres-nevezetes óvárosi helyeket. Berlint azért is szereti, mert hatalmas ott a tér, és nem koncentrálódik megannyi stressz egyetlen helyre, van helye szétáramlani. És ami a leginkább vonzza: a berlini punk irodalmi élet.
Sok történetet Csehországból importált a német fővárosba, és ott ültette őket német környezetbe. „Hiszen a prágai žižkovi punk hasonló a kreuzbergi punkhoz és a prágai metróvezető hasonló a berlinihez. És mind attól fél, hogy egyszer elbóbiskol, és elgyúr valakit.”

Ha általánosítani akarunk, akkor az önéletrajzi ihletésű könyv a harmincas év körüli fiatalok útkeresését mutatja be, akik minden köteléket hátrahagyva világgá indulnak. A metró maga az élet: emberek szállnak be és ki, véletlen találkozásokra kerül sor, de a végállomáson nincs mese, mindenkinek ki kell szállnia. 
 
Jaroslav Rudiš: Nebe pod Berlínem. Labyrint Kiadó, 142 oldal, 189 Kč

Pénzes Tímea