A kötetek pusztulása már megjelenésükkor megkezdődött, hiszen a felhasznált könyveket alig néhányan kölcsönözték ki a Szabad Európa Rádió könyvtárából. Ezeket a könyveket érdektelennek nyilvánította a nagyközönség is, mivel 2007 nyarán kiválasztott és elvitt  minden hasznavehetőnek ítélt könyvet a megmaradt gyűjteményből.

 

A rendelkezésre álló könyvmennyiség tehát egy szelekció eredménye; a megsemmisüléstől veszélyeztetett kötetekből készül az a megközelítőleg 120 m2-es mű, mely az alkotók szándékának megfelelően egy helyspecifikus installáció. A kötetek tartalmától függetlenül a könyveket építőelemként használják. A könyveket a kiállítótérben úgy helyezik el, hogy aljzatot, padlót hoznak létre belőlük.

 

A lapok éleivel felfelé rakott könyvek eltérő méretükből adódóan változatos, lépcsőzetes szintkülönbségeket eredményeznek. A különböző minőségű papír-raszter monokróm struktúrát ad. A kiállítótér építészeti adottságaihoz illik a monolitikus lépték. Hogy ez ne csupán egy emelvény legyen, hanem valódi járófelületként szolgáljon, a könyveket betonnal öntik le. Vagyis az alacsonyabb, kisebb könyvek szinte eltűnnek a betonban, míg a magasabbak ezután is láthatóak maradnak. Így jön létre a meglévő, kész padló felett egy újabb réteg, a könyvekből és betonból épített egyenetlen járófelület.

 

A könyvhalmaz, mint járófelület nem képez végleges állapotot, a használat következtében folyamatosan változik. A lépések okozta terheléstől újabb rétegek válnak le. A cement és a nyomtatott papír további kontrasztot képez anélkül, hogy ambivalenciája lelepleződne. Vizuális és auditív tartalmak jönnek létre, a leváló, töredező beton hangjának, a vizes, ázott könyv szagának következményeként. A gerincükkel, azaz a könyvek legerősebb statikai pontjával lefelé, a lapokkal, vagyis a legérzékenyebb felületével felfelé betonba ágyazott könyvekre lépve juthat a kiállítás-látogató a térbe.

 

Ezen a szokatlan, furcsa felületen lépkedve a néző, miközben megpróbálja kisilabizálni a könyvek címeit, szavait, egyszerre szembesülhet a nyomtatott szöveg mulandóságával és örök életével. Hisz minél többen sétálnak végig a kiállítótérben, annál több részlet, lap, vagy könyvtöredék kerül elő a betonból. Az alkotók szándéka szerint az installáció egyszerre beszél az örök, bebetonozott tudásról és a porladó információkról, a múlt halhatatlanságáról és széteséséről.

A kiállítást június 4-én este hatkor Nádasdy Ádám nyitja meg, június 5-én és 6-án de. 10-től este 10-ig, június 7-én  de. 10-től este 6-ig látható. A belépés ingyenes.