hirdetés

Betű szerint

2010. január 14.
KÉP / VERS, vizuális és konkrét költészet címmel nyílt tegnap kiállítás a Vasarely Múzeumban. Ott jártunk.
hirdetés

Elkéstünk. – Hosszúra nyúlt az Árpád-híd. A Vasarely Múzeumban már bőven égtek és olvadtak a betűk. Ahogy Szegedy-Maszák Mihály felolvasta a megnyitó szövegét, mintegy összefoglalót a konkrét és vizuális költészet nagyvonalairól, úgy aludtak ki előtte sorban a jég paradox, lángoló betűi, égett petróleumszagot hagyva maguk után. Ez a szag volt az első és megcáfolhatatlan jele annak, hogy itt valami történik. Fémjel volt, és életjel is. Hiába, hogy ismétlő jelleggel, de valami élt ott Gáyor Tibor megidézett költeménye nyomán. Miközben Szegedy-Maszák a rá jellemző óvatos, pontos eleganciával az irodalom kockázatáról beszélt, hiszen a képverseknél a nyelv szükségszerűen láthatóvá válik, ennek Gáyor újralángolása igazi égető bizonyítéka volt.

Gáyor Tibor: Fire - ice  

A kép/vers kiállítás anyaga időben és térben is szépen terpeszkedik. A művek a hetvenes évektől napjainkig keletkeztek, főként a Távol-Kelet, Németország és a hazaiak munkái kaptak helyet a két teremben. Az arányok is szerencsésen megoszlottak vizualitás és verbalitás dominanciáját illetően. A műfajok tekintetében a teljesség igényét nélkülöző színes válogatás ez, megdöbbentően sok friss munkával a magyar alkotóktól, akik helyett most nem a régebbi generációk nagyjait hajszolják. Persze természetes, hogy belebotlunk Kassák Lajosba, Papp Tiborba, Tamkó-Sirató Károlyba, és az ő köreikből kinőtt más alapvető jelentőségű nevekbe, (így például szó szerint belebotlunk Petőcz Andrásba), de érezhető, hogy nem emlékezni és emlékeztetni gyűltek össze itt a képek a népekkel, hanem szellőzni, lélegezni.

Bari Károly: Képvers, 1984 (a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület hozzájárulásával)

 

A címek mellett a kétezres számok valamire fel akarják hívni a figyelmet. Ennyiben a kiállítás egyszerre betűzi ki az avantgárd hagyománytörténetét és hagyománytudatát, és egyszerre mutatja meg a műfajban rejlő potenciálokat. 

Pinczehelyi Sándor, 1973

A nem túl nagy számú közönség, úgy tűnt, nincs zavarban. Ők nem is igazán vendégek voltak, inkább csak otthon. De mihelyt elhagyjuk a múzeumot, megszűnik mindenfajta evidencia e téren. Kérdések lépnek a nyilvánvalóság helyébe. Például, hogy – Hogyan állítanak ki verseket? – kérdezi tőlem még aznap éjjel egy szkeptikus a kiállítás kapcsán. – Így állítanak ki verseket, – válaszolok – bár az egésznek semmi értelme, ha csupán abból indulsz ki, amit már tudsz.

Balázs Áron: Véletlenmodell, 1996

 

Miért akarnál valami olyasmiről még többet megtudni, amit már így is épp eléggé ismersz és unsz, ha közben van valami, ami oly módon üzen neked, ahogy eddig még semmi? – Hiába is mondanék ennél többet, a hangzó szavaknak nincs tipográfiája.

Nagy Bernadett

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.