hirdetés

Bíró-Balogh Tamás: Mint egy hatalmas puzzle

2017. november 28.

A Könyvvel üzenek néked című kötet tavaly jelent meg a Szépmíves Könyveknél, és Radnóti 614 dedikációját adja közre. Most a Jaffánál jött a Radnóti-levelezés első kötete, amely 467 levelet tár az olvasó elé. A kötetek szerkesztőjét, Bíró-Balogh Tamást kérdeztük.

hirdetés

A Radnóti Miklós dedikációit tartalmazó kötet után most a levelezést gyűjtötte egybe. Össze tudja hasonlítani a két kutatómunkát és velejáróit? Miért fogott bele a levelezések összegyűjtésébe is?

A levél és a dedikáció formailag is rokon műfajok, nagyon közel állnak egymáshoz: egy feladó üzenetet küld egy címzettnek, és ideális esetben még keltezi is az üzenetet. Ami a levél esetében általában hosszabb terjedelmű, mint a dedikációnál. De mindig van kivétel: ismerünk nagyon rövid leveleket, és vannak hosszú, esetenként több oldalas dedikációk is.


Mindkét dokumentumtípus Radnóti irodalmi kapcsolathálózatát mutatja meg. Az általa írott dedikációk azt, hogy számára kik voltak a fontosak, kik voltak annyira fontosak, hogy könyvet adjon nekik. Radnóti magánkönyvtárának nagy része – akárcsak levelezésének nagy része – sajnos 1945-ben megsemmisült, így a neki írott ajánlások közül nem sokat ismerünk, ezért a dedikációs gyűjtés főleg arra irányult, amiket ő írt. A levelezéssel is hasonló a helyzet: ami megmaradt a neki írottak közül, az a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában van, a Radnóti-hagyatékban. Amiket ő írt, azok pedig több helyen. Ebben is azonos a dedikáció a levelezéssel: egyik is, másik is elkerül az írójától. És ezért is hasonlít az összegyűjtésük módszertana: egyrészt fel kell térképezni Radnóti irodalmi kapcsolathálózatát, és megkeresni a kapcsolatháló tagjainak leszármazottait, örököseit, illetve az időközben más tulajdonosokhoz került köteteket-leveleket kell egybegyűjteni. Mindkettő elég munka- és időigényes feladat, ugyanakkor eléggé izgalmas is. És a legtöbb esetben egy címzett kapott dedikációt is és levelet is, ezért a két gyűjtemény által megrajzolt két irodalmi kapcsolathálózat részben fedi is egymást.
A leveleket is, akárcsak a dedikációkat, éppen hasonlóságuk miatt, szintén körülbelül 15 éve kezdtem el gyűjteni. Amikor a dedikációk föltérképezése nagyon intenzívvé vált, akkor nem egy esetben kaptam velük együtt Radnóti által írt leveleket is. Végső soron persze azért kezdtem el mindkét dokumentumtípust is gyűjteni, mert nagyon érdekelnek.

Hogyan zajlott a kutatás és a kötetbe rendezés? Milyen kihívásokkal szembesült a levelezés kapcsán? A központi levélgyűjteményeken kívül (OSZK, MTA, PIM) honnan érkeztek még Radnóti-levelek?

A kutatásról már volt szó, sok utánajárásra volt szükség. És nem minden esetben térült meg a befektetett munka: volt olyan eset, amikor sok-sok keresés után sem sikerült a nyomára lelni egy örökösnek. Más esetben sikerült felvenni a kapcsolatot az örökössel, de azzal a ténnyel kellett szembesülni, hogy nincs sem levél, sem dedikáció (már) a tulajdonában. És volt olyan eset is, amikor megvolt a tulajdonos és megvolt a dokumentum is, mégsem tette lehetővé a kutatást, nem kaptam róla másolatot. Ilyen is van, el kell fogadni. Ezt úgy hívják, hogy magántulajdonhoz való jog, azt tesz vele, amit akar. Ismerek olyan örököst, akit annak idején úgy megsértettek, hogy inkább el akarta égetni felmenőinek hagyatékát, csak hagyják már békén. Megteheti.
Radnóti által írt levelek a három nagy közgyűjteményen kívül vannak egyrészt más közgyűjteményekben, másrészt elég nagy számban magántulajdonosoknál. A szegedi Móra Ferenc Múzeum, vagy a makói József Attila Múzeum is őriz leveleket, akárcsak az OSZMI vagy a Fővárosi Levéltár, a Békés vagy a Somogy Megyei Levéltár is. Elvileg velük lenne egyszerűbb a helyzet, de a nagy közgyűjtemény által őrzött anyagok jelentős része nincs még földolgozva, nem mindent katalogizáltak. Így még biztos, vagy nagy valószínűséggel onnan is fognak előkerülni levelek. A másik rész magánkézben van: vagy leszármazottnál, örökösnél, vagy új tulajdonosnál. Radnóti levelei ma már nagy anyagi értékkel is bírnak, ezért a kéziratgyűjtők féltve őrzik ezeket. Sokszor – és jogosan – annyira féltve, hogy más nem is tud róluk. De a gyűjtők között is sokféle akad, van, aki az első pillanattól kezdve segítőkész, van, akit meg kell győzni, és van, aki hajthatatlan. Több olyan levélről (és dedikációról) van tudomásom, amelyet nem kaptam meg.
Itt viszont nagyon fontos hangsúlyozni, bár szerintem természetes, de nem biztos, hogy egyértelmű: én csak másolatokból dolgozom. Nincs otthon 614 dedikált Radnóti-kötetem és 467 levelem. A jó minőségű másolat informálisan nem sokkal tud kevesebbet, mint az eredeti dokumentum. Persze jó lenne mindet kézbe venni és jól szemügyre venni, de nem minden esetben lehetséges.

Melyik levél lepte meg a legjobban? Van(nak) kedvence(i)?

A könyvbemutatón is elhangzott, és itt is azt mondom, hogy a számomra egyik legnagyobb újdonságot nyújtó egy 1939-es, Brazíliából kapott levél, amely arról tanúskodik, hogy Radnótiékban fölmerült egy esetleges emigráció ötlete. Talán nem is volt ez több ötletnél, mindenesetre éppen a levélből tény: volt róla szó, és az első lépést meg is tették: megérdeklődték egy akkor már ott élő ismerősüktől, milyen lehetőségeket lát ebben – és egyértelműen elkeserítő választ kaptak. Erről a kísérletről, a levélről Radnótiné sem számol be az egyébként abszolút pontos és részletes naplójában, ennek viszont nem tudom az okát. Meglehet, hogy ő nem is tudott erről a levélről.
Vagy itt jelennek meg először a kamasz Radnóti levelei – tele jellegzetes kamaszhumorral, viccmeséléssel. Ezt az oldalát eddig nem ismertük. Sok egyetemi éveiből származó dokumentum is helyet kapott, levelek a dékánnak, a tanárvizsgáló bizottságnak, professzoroknak. A névváltoztatás keserű levelei, és itt vannak a megkeresztelkedés dokumentumai, illetve a munkaszolgálatból küldött megrendítő tudósítások.


A levelezéskötetben sok helyen föltűnik a humor is: van benne egy igazi dilettáns költő levele, van benne egy sajátos ál-levél, amikor Radnóti barátai (föltehetően Bálint Györgyék) viccet űznek vele, és egy ál-dilettáns levélíró nevében dicsérik őt, van benne direkt humor, amely persze az évek során egyre komorabbá, sötétebbé válik.
Még a régebben közölt és így már ismert darabok is új oldalukkal mutatkoztak meg, amikor új kontextusba kerültek, hiszen most már nem egymástól elszigetelt közleményekben, hanem visszatérve saját egységes közegükbe, az időrendbe, egymást egésztik ki és magyarázzák.

Mi szerint lehet csoportosítani a leveleket? Milyen jellegű levelekből maradt fenn/került elő a legtöbb?

A gyűjtés szempontjából nem tettem különbséget levél és levél között, egy szempontnak kellett megfelelniük: Radnóti írja vagy Radnóti kapja őket. Így aztán valóban többféle levéltípus került a kötetbe, s nem csupán – ahogy tévesen várható lenne egy költőtől – irodalmi levelek. Vannak családi levelek, hivatalos dokumentumok, baráti üdvözletek, képeslapok, táviratok. Hivatalos értesítések a Magyar Rádiótól, és fizetési felszólítás egy tagdíj ügyében. Természetesen az egyik legjelentősebb csoport valóban az úgynevezett irodalmi levelezés. Radnóti teljes költői pályáját végig lehet kísérni a levelek által, egészen az első versek írásától a harmadik munkaszolgálatba induló költő utolsó irodalmi megnyilvánulásáig. Radnóti kritikusokkal, szerkesztőkkel, olvasókkal leveles, és persze költő-, író- és fordítótársakkal. Betekintést nyerhetünk a költői műhelymunkába, figyelemmel kísérhetjük azt a műgondot, amellyel verseinek és versesköteteinek sorsát egyengette. Ebből a szempontból – mennyiségileg is, és intenzitását tekintve is – kiemelkedik a Buday Györgyhöz írott levelek sora. A Buday által hozzá írt levelek sajnos szintén megsemmisültek, de így is roppant informatív a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetőjével, a később világhírű grafikus- és fametsző művészésszel való levelezése: nemcsak azt láthatjuk meg belőle, miképp nyerte el végső tartalmát és formáját egy-egy Radnóti-kötet, hanem azt is, miképp változik meg az évek során költői és emberi önértékelése, és hogy a kettejük közti barátság milyen emberi és szakmai vélt vagy valós sérelmek megbeszélésével marad meg mégis és lesz egyre mélyebb.

A kötet bemutatóján is elhangzott a Radnóti-kultusz kapcsán, hogy a középpontba kerülésnek vannak veszélyei. Habár közelebb kerül hozzánk, mint ember, nem fordulhat mindez a visszájára? Radnóti esetében nem tart a bulváros jellegtől, a bemutatón is említett „túltolás" veszélyétől? Ön szerint milyen irányba formálja ez a kötet a Radnóti-képet az emberekben?

A bulvárosodás veszélye valóban fenyeget, de nem egy szakmai forráskiadványban, hanem mondjuk a Facebookon. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Különben magyar költő vagyok című kötet szövegkritikai igénnyel megszületett tudományos munka, amelyben csak tényleges dokumentumokat adtunk közre, és nincs benne olyan állítás, amely ne lenne bizonyított, adatokkal alátámasztott. Nem egy szépen elmesélt, lekerekített történet, a levelek önmagukért és önmagukban beszélnek, nincsenek összecsirizelve holmi mesével (a lá Kosztolányi). A betűhíven közölt leveleket mindig a pontos tételleírás és a szöveghelyeket magyarázó tárgyi jegyzetek követik. A kötet szakmai lektora Ferencz Győző, a kötet olvasószerkesztője Krähling Edit volt, a Jaffa Kiadó két korábbi Radnóti-kiadásának készítői.


Természetesen vannak a levelek közt bulvárosítható részek, amelyeken jól el lehet majd csámcsogni: elsősorban a szerelmes levelek ilyenek. A kötetben jelenik meg ugyanis először Radnóti két Gyarmati Fannin kívüli szerelmi viszonyának a dokumentációja: Klementine Tschiedel, azaz Tini levelei, és a Beck Judittal való levelezés, amely már egy teljesen más viszony, egy valóban megélt szerelem története. De a bulvárinterpretációk helyett ebben a kötetben maguk a szerepelők beszélnek: Beck Judit is, Radnóti is maga mondja el érzéseit. És ez fontosabb és pontosabb minden utólagos és egyszerűsítő értelmezésnél.
Arra pedig magam is kíváncsi vagyok, hogy fogják-e árnyalni, és ha igen, milyen irányba a Radnótiról kialakult képet. Kíváncsi vagyok a fogadtatásra, olvasói és szakmai részről egyaránt. Van is egy-két tippem, hogy mely levelek, levéltípusok kelthetnek esetleg nagyobb visszhangot, de nem akarok befolyásolni senkit.

A megjelent levelezés kiegészíti akár Radnóti Miklós, akár Gyarmati Fanni naplóját is. Ha tehát az eddig megjelent dokumentumokkal összeolvassuk a levelezést, szinte teljes képet kapunk. Mit gondol, beszélhetünk egységről ennek kapcsán?

Radnótinak – mint bármely más embernek – egy élete volt. Egy ember élete során többféle nyomot hagy hátra: műveket, leveleket, dedikációkat, számlákat, feljegyzéseket, bevásárlólistákat, tagsági igazolványokat, előfizetési íveket, ambuláns kezelőlapokat, születési, házassági, halálozási anyakönyi kivonatokat, házasságiból esetenként többet is. Cserkész-, kisdobos-, úttörőigazolvány. Iskolai bizonyítványokat, egyetemi leckekönyvet. Blogot, Facebook-profilt. Fotókat kirándulásokról, tablóképet, a szerelme tablóképét. Csoportképeket, amiken már ő sem biztos tudja, kik vannak rajta. Van, aki irodalmi műveket is. Vagy festményeket. Vagy bírósági végzéseket. Könyvelést. Kereskedelmi számlázást. Ésatöbbi, ésatöbbi. Minden egyes ilyen adat, dokumentum, „nyom" adalékot szolgáltat az adott élet megismerésére. Mint egy hatalmas puzzle, előbb-utóbb minden a helyére kerülhet.
Minden alkotó életében legfontosabb egység maga az alkotás, íróknál az irodalmi mű, az életmű. Ezt világítják meg az életrajzi dokumentumok, a naplók, a levelek, a dedikációk, és más források. Radnóti esetében elég jól állunk, hogy fönn- és egyben maradt a költői hagyaték, megőrződött Radnóti és Gyarmati Fanni naplója is, hogy ismerjük a fotóikat, és most már a dedikációkat és a levelezést is. Természetesen minden részlet a nagy egésznek részlete, azaz mindegyikkel Radnótit ismerjük meg jobban. Az ő esetében még az ezekre épülő életrajz, Ferencz Győző kiváló monográfiája is segít eligazodni a megismerésben.
Egy azonban biztos: egy emberéletet csak egyszer lehet leélni, és utólag lehetetlenség rekonstruálni ugyanazt ugyanúgy. De minden egyes adat kiegészíti az összes többit, és minél többet ismerünk, annál pontosabb lesz a kép.

Talabér Dominika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.