hirdetés

Bognár László: A Három nővér játszmája

A Lestár Kiadó újdonsága

2005. március 22.
A kötet paradigmaváltást ígér a Csehov-drámák megközelítésében. Szakít a hagyományos irodalomtörténeti vagy esztétikai olvasatokkal, mivel azok olyan lélektani föltevésekkel közeledtek az alkotáshoz, amelyeket sem a mű szövege, sem Csehov szerzői utasításai nem erősítenek meg. E szakítás eredményeként a könyvben a Három nővér eddig föltáratlan rétegei válnak hozzáférhetővé: az új elemzés kimutatja, hogy a mű cselekménye nem a lélektani vagy a metafizikai drámák, hanem a krimik dramaturgiája szerint építkezik.
hirdetés

Bognár László: Csehov Három nővérének cselekménye*




"A szépség kellemes - mondta [Travnyikov] -, s bár csupán arra való, hogy szórakoztasson, mégis épp ezért nehéz meglenni nélküle. De azt, aki nem élvezetet, hanem igazságot vagy tudást keres benne, káprázat módjára megigézi, becsapja és összezavarja. Amikor meggondolatlanul a szépség iskolájába iratkoztam be, hogy gondolkodni tanuljak, részeggé és vakká tett. A Faustot olvasva például elkerülte a figyelmemet, hogy Margit a saját gyermekének a gyilkosa, Byron Káinjában mind maga Káin, mind az ördög végtelenül szimpatikus volt a számomra..."


Két elemzést kínálok az olvasónak Csehov Három nővér drámájáról. Mindkettőben közös, hogy ugyanazok a szereplők ugyanazt a játszmát játsszák. A két olvasatot az különbözteti meg egymástól, hogy más a játszma tétje az egyikben, mint a másikban, minek következtében a játszma végkifejlete is különböző lesz.
A játszma nem más, mint Olga (a néne) és Csebutikin (az orvos) egymással folytatott küzdelme. Csebutikinnak az a nem titkolt célja, hogy Irina (a legkisebbik lány) eljegyzést kössön Tuzenbachhal. Olga burkoltan törekszik megakadályozni a kézfogót: az a terve, hogy Irinával elköltözik Moszkvába. A költözés és az eljegyzés kölcsönösen kizárja egymást. (Az eljegyzésnek szükséges feltétele, hogy Irina a vidéki városban, vagyis a Prozorov-házban maradjon.)
A két játékos küzdelmére közvetett módon hatással van Protopopov (az elöljáró), aki össze akarja házasítani Natasát (a tőle teherbe esett lányt) és Andrejt (aki mint Prozorov ezredes fia jelenik meg). Olga és Protopopov célja kizárja egymást. (Ha létrejön a házasság, akkor Andrej és Natasa továbbra is a Prozorov-házban marad, következésképp nem lehet eladni a birtokot, ám csupán annak az árából telepedhetnének le Moszkvában Olgáék.)
Irinának és Andrejnek nincs önálló, játszmát alakító célja. Mivel az eljegyzés, illetve a házasság az ő döntésükön múlik, ezért Olga és Csebutikin egyaránt arra törekszik, hogy megnyerje őket a saját tervének.
Az összecsapás első pillanatában a következő kapcsolati rendszert látjuk. Eljegyzéspártiak: Csebutikin, Tuzenbach (Irina vőlegénye), Szoljonij (Tuzenbach barátja). Költözéspártiak: Olga, Kuligin (Mása férje). Házasságpártiak: Protopopov, Natasa. Az összecsapás elején Kuligin átáll az eljegyzéspártiak közé. Másának (Olga nővérének, Kuligin feleségének) az a célja, hogy Versinyin iránt érzett szerelmét kiteljesítse. Mása és a három játékos között nincs közvetlen kölcsönhatás.


Az első elemzésben a játszma tétjét bensőséges dolgok alkotják. Érzelmi, lelki, erkölcsi mozgatórugók hajtják a szereplőket: a boldogság, a személyiség gyarapodása, a hűség, a testvér-, illetve az emberszeretet, a szerelem, a jó hír, a tisztesség, a becsülés, az erkölcsi tartozás és kárpótlás. A másik elemzésben a vérségi összetartozás és a vagyon a tét. A cselekvés mozgatórugói: a hozomány, az örökség, a hallgatás- és a védelem-pénz, a törvényes és a törvénytelen származás, az utódlás.
Ha a tét bensőséges, akkor az eljegyzéspártiak szövetsége szétesik, és végül nem jön létre Irina és Tuzenbach eljegyzése. Ha a tét a vér és a vagyon, akkor az eljegyzéspártiak szövetsége mindvégig szilárdan áll, és végül megvalósul az eljegyzés.
Az összecsapás is máshol történik a tét függvényében. A bensőséges mozgatórugóktól indítva a lelki, az erkölcsi hadviselés színterén vonulnak föl a szereplők: az egyik érzés, az egyik ízlés, az egyik megítélés ütközik a másikkal. Ha a vér és a vagyon az ösztönöző, akkor a harc eszköze a gyilkosság, a zsarolás, a fenyegetés, a nyers erő.
A küzdelem természete szabja meg az elemzések feladatát: az elsőben árnyalt lélekrajzot kell adni, a másikban jól tagolt érdek- és hatalmi-viszonyokat kell megmutatni.



Az elemzésekben az is közös, hogy ugyanazt a drámaszöveget értelmezi mindkettő. Akkor is hiteles drámaolvasatot kapunk, ha a bensőséges dolgokat, és akkor is, ha a vért és a vagyont tekintjük a játszma tétjének. A színházi előadás akkora többletet ad hozzá a szöveg puszta irodalmi értékéhez, hogy bármelyik drámaolvasatot sikerre viheti. A tanulmány arra törekedett, hogy mindkét elemzést magyarázóereje teljességében adja elő.
A szereplők saját szavai azt mutatják: lelki, érzelmi, erkölcsi kérdések foglalkoztatják őket. Ha ennek megfelelően választjuk meg a játszma tétjét, akkor az eddigi Csehov-előadások hagyományához kapcsolódó drámaolvasatot kapunk. Ha a vért és a vagyont tekintjük mozgatórugónak, akkor az úgynevezett csehovi tollhibák színpadi szemszögből értelmes szerzői utasításokként jelennek meg, a szereplők tettei, illetve megszólalásai közötti látszólagos dramaturgiai feszültségek vagy ellentmondások megszűnnek, ám olyan előadás képe csillan meg, amely szakít a hagyományos Csehov-színjátszással és inkább egyfelől a végzet-drámák vagy a véres Shakespeare-darabok, másfelől a tizenkilencedik század végét jellemző komikus színpadi műfajok világához áll közel.
Hogyan merül föl rá az igény, hogy más, a bensőségességtől különböző mozgatórugókat keressen a vizsgálódás? A lelki indítékok föltárása során az elemzés megoldhatatlan nehézségbe ütközik. A buktató színészi játékkal áthidalható, csakhogy a szövegértelmezés kudarcot vall. Kiderül: ha Irinát Prozorov ezredes édeslányának tekintjük, akkor nem játszható végig a játszma, nem adható átfogó olvasat, amely összhangot teremthetne a dráma szövegrészei, a cselekmény különféle mozzanatai között. Új elemzést kell kezdeni, amelynek az a föltevése, hogy Irina nemzőatyja Csebutikin (az orvos). Így Csebutikint nem pusztán a hűség vagy a jóságosság, hanem a vérségi kötődés ösztönzi rá, hogy Irina eljegyzését támogassa. Következésképp Olgát sem pusztán a család jó hírének védelme hajtja.


A vizsgálódás azt a célt tűzte maga elé, hogy föltárja a színdarab cselekményét. Értelmezői szándékuk szerint ezek az elemzések nem kapcsolódnak ahhoz a hagyományhoz, amely Csehov drámájának színházi vagy irodalmi olvasatait az eltelt száz évben meghatározta. Nem illeszkednek hozzá és nem vezethetők le belőle. Az elemzések olyan világban mozognak, amelyet leginkább mint "új paradigmát" jellemezhetnénk. Mintha valamiféle paradigmaváltás történt volna.
Mibe kapaszkodhat az elemzés? Az eddigi elméleti munkák és színházi előadások az eltelt évszázad Csehov-paradigmájába ágyazódnak bele. Mivel őket más gondolkodói szükséglet, más értelmezői szemlélet szülte, ezért eredményeiket aligha vehetjük alapul. Akadnak találkozási pontok, de véletlenszerűek és esetlegesek.
Az érdeklődés különbözősége miatt kritikájukból sem indulhatunk ki. Az új paradigmát nem az a körülmény szüli, hogy a korábbi hiányos, erőtlen vagy tarthatatlan volna. A kritikának szükséges feltétele a közös érdek, csakhogy az elemzett dráma azonossága nem teremt okvetlenül gondolkodói közösséget, ha mást és mást keresünk benne, ha más és más célból fordulunk hozzá. Ahhoz, hogy az eddigi elméleti és színházi olvasatokkal párbeszédbe bocsátkozhassunk, előbb a sajátunkat kell kidolgozni.
Csehov más írásaihoz (például a levelezéséhez) sem fordulunk előzetes segítségért. Szembesülni a szerző önértelmezésével akkor ígér eredményt, ha már feltártuk a mű világát, ha előzőleg világossá tettük azt az értelmezést, amelynek megerősítéséhez vagy elutasításához, fölbontottabb vagy árnyaltabb kifejtéséhez a szerző más írásaihoz, megnyilatkozásaihoz fordulunk.
Mégsem kell légüres térben mozognunk. A vizsgálódás a szövegre támaszkodik: a szereplők megszólalásaira és Csehov szerzői utasításaira. (A sola scriptura elve akkor igazán termékeny, ha később visszatérünk a hagyományhoz, és a vele folytatott párbeszédben tanulságképp törekszünk előadni azokat az előítéleteket, amelyek korábban kimondatlanok vagy a hagyomány elől rejtve maradtak, ám az új elemzések fényében láthatóvá váltak.)
Mi igazolta előzetesen a vizsgálódás szándékát? A mű belső világának, a színdarab cselekményének föltárása iskolai feladat. A dráma szövegéhez képest előzetesen semmi nem indokolja, hogy szakítsunk azzal az arisztotelészi elvvel, amely szerint a dráma utánzás: emberi tettek és úgynevezett cselekvés-szituációk ismétlő elsajátítása és birtokba vétele.
Okkal tekintjük az elemzés elsődleges feladatának azt, hogy árnyalt lélekrajzot adjon, ha pusztán a szereplők saját szavaira hagyatkozunk, és úgy ítéljük, hogy elsősorban érzelmi és erkölcsi kérdések foglalkoztatják őket. Ám a lélekrajz nem hagyatkozhat csupán a szereplők megszólalásaira, nem hagyhatja figyelmen kívül a szavakban közvetlenül meg nem fogalmazódó tetteket. A lelki elemzés akkor hiteles, ha a szereplők megszólalását összes tetteik függvényében értelmezi, ha nem szakítja el a beszéd és a cselekvés kapcsolatát. Az elemzés előzetesen semmi okát nem látta annak, hogy letegyen a meggyőződéséről, amely szerint a színpadon minden megszólalás helyzetet teremt vagy alakítja, megváltoztatja a korábbi helyzetet. Más szóval: a szereplőket sosem pusztán valamiféle önmagában vett gondolati vagy lélektani érdeklődés, az öncélú kitárulkozás vezeti, hanem elsősorban egzisztenciális érdekeik is. Következésképp szavaiknak nem valamiféle fogalmi, szimbolikus vagy allegorikus jelentését kereste az elemzés, hanem a szavakban megnyilvánuló tevékeny szándékot, a körülmények megváltoztatására irányuló akaratot, amely nem okvetlenül fogalmazódik meg a szavaikban, sőt amelyet a szavak olykor egyenesen palástolni, takargatni kívánnak.
A vizsgálódás kiindulópontját úgyszólván matematikai bizonyosság erősíti meg. A dráma szövegében található számok és Bobik viselkedésének fejlődés-lélektani értelmezése (a szociális mosoly) amellett szólnak, hogy az I. felvonásban Natasa több, mint harmadik hónapos terhes. Következésképp Bobiknak nem Andrej, hanem Protopopov (az elöljáró) a nemzőapja. Az elemzés előítélete szerint a dráma szereplőinek viselkedését aligha jellemezheti a szemlélődő, a tétlen vagy az önmagába forduló távolságtartás; elképzelhetetlen, hogy ne akarnák megakadályozni (vagy éppen elősegíteni) a leányanya Natasának és Andrejnek a házasságát.
Nincs rá előzetes indok, hogy ne fogadjuk el feltétlen érvénnyel a szereplők minden megszólalását és Csehov összes szerzői utasítását; semmi nem szól amellett, hogy "helyességükben" kételkedjünk. Az értelmezésben adódó feszültségek, eldönthetetlenségek, ellentmondások azt mutatták, hogy az elemzés nem volt elég körültekintő vagy alapos, hogy ellenőrzésre, helyesbítésre, változtatásra volt szükség.
A vizsgálódásnak nem a szöveggel való találkozást megelőző, egyetemes igényű szövegelemző vagy Csehov-elemző "módszer" kidolgozása a célja. Az elemzések mindvégig hagyják, hogy a cselekmény keresésében a dráma szövege vezesse őket. Valamifajta kirakósdi és összerakás történik: értelemtöredékek egymáshoz illesztése. Az értelmezés helyességét a kapott értelemrajzolat adja annak révén, hogy eligazítást nyújt, hogy a még kiderítetlen mozzanatok fölfejtésében használhatónak bizonyul. Így a rész-olvasatok, a részleges értelmezések meggyőző ereje a kifejtés előrehaladtával növekszik. Az, ami kezdetben sejtésként vagy föltevésként fogalmazódott meg, a vizsgálódás végeztével már szilárd állítás lesz.



Az első elemzés összefoglalása, amelyben a lelkület és az ízlés a játszma tétje.
Az I. felvonás előzményei: Tuzenbach vasárnapra tűzte ki eljegyzését Irinával. Csebutikin két ajándékkal készül: a szamovárral és azzal, hogy meghívta Versinyint. Versinyin előtt az orvos meglebbentette, hogy eszményi szeretője lehet Olga. A szombati tanári értekezleten Kuligin megtudja: Natasa teherbe esett Protopopovtól, de az nem veszi őt feleségül. - Szombat este Mása, Olga és Andrej hármasban találkoznak, kiderül: a fivér szerelmes Natasába. - Vasárnap reggel Olga megígéri Irinának, hogy elköltözik vele Moszkvába. A lánykérésről le kell tenni. A tervet még reggel közlik fivérükkel. - Andrej kétségbeesésében elhatározza, megkéri Natasa kezét. - Vasárnap délelőtt Mása és Kuligin összevesznek. (Mása nem akarja férje tanártársaival és igazgatójával tölteni a vasárnapot.) Mása korábban indul el otthonról a testvéreihez.
Az I. felvonás színpadi története: Olga és Irina puhítják Mását, nehogy meghiúsítsa a költözést. Mása ráismer: a terv kedvez Irinának. - Irina kosarat ad Tuzenbachnak (elmondja, hogy a feleség életformája helyett dolgozó nőét választja). Tuzenbach nem ért a szóból. - Megérkezik Protopopov kuglófja, amely jelzi: Natasa csakugyan terhes, Protopopov csakugyan nem veszi őt feleségül. - Csebutikin idő előtt átadja a szamovárt, ám az eljegyzést nem sikerül megmentenie. - Versinyin jelenlétében Irina másodszor is kosarat ad Tuzenbachnak (bejelenti, hogy ősszel Moszkvában lesznek). Tuzenbach összeomlik. - A Versinyin előtt rendezett csúfolódó játékból Mása és Olga meggyőződik róla, hogy Andrej beletörődött a költözésbe. Irina számára kiderül: a költözés nem kedvez a bátynak. - Versinyin filozófiája szerint a művelt emberre vidéken is szükség van, továbbá a házasság értelmetlen intézmény. Irina hite, amelyet a költözésbe vetett, megrendül. Versinyin fűzi Olgát. Mása szemet vet Versinyinre. - Kuligin a család nyilvánosságát hívja segítségül, hogy ráerőszakolja akaratát Mására. Irina rájön, hogy Kuligin jó férj. - Versinyin szemet vet Mására, Kuligin féltékeny lesz. - Irina újabb lehetőséget ad a bárónak: megkérheti a kezét, ha előadja terveit a közös életükről. Tuzenbachnak nincsenek tervei. - Kuligin sikertelen kísérletet tesz rá, hogy összeadja Tuzenbachot és Irinát. - Kuligin elüldözi Natasát az ebédlőből. - Andrej a szalonban megkéri Natasa kezét. Az ajánlatát hitelesítő csóknak tanúja két vendég.
A II. felvonás további előzményei: Megszületik Bobik, Protopopov fia. Andrej kártyázni jár Csebutikinnal, az orvos sok pénzt nyer tőle. - Protopopov meghívja Natasát trojkázni, hogy kettesben töltsék a farsangot.
A II. felvonás színpadi története: Natasa meggyőződik róla: Andrej nem tiltakozik ellene, hogy elküldje az álarcosokat, és hogy Irinát összeköltöztesse Olgával. - Protopopov esti elfoglaltságot (munkát és olvasnivalót) küld Andrejnek Feraponttal. - Mása és Versinyin megegyeznek egymással: szeretők lehetnek, de nem válnak el. - Irina aggódik, hogy miből teremtik elő Olgával a költözés költségeit. Mása fölhívja rá húga figyelmét, hogy a kártyázások alkalmával Csebutikin az atyai örökségüket nyeri el Andrejtől. - Irina összevész Fedotyikkal, mert az komolytalannak tartja a költözés tervét. - Szoljonij megígéri Tuzenbachnak, hogy tisztességes vetélytársa lesz az Irina szerelméért folyó küzdelemben. Megalkuvást nem tűrő egyéniségével kívánja megnyerni Irinát. Ezért szégyeníti meg Natasát (Bobik törvénytelen fogadtatása miatt), marasztalja el az orvost (amiatt, hogy megalapozatlan tanácsokat osztogatott), támad rá Andrejre (amiatt, hogy hivatását elhagyta). - Miután Natasa szétoszlatja a házi mulatságot, Csebutikin és Andrej kártyázni mennek. - Irina visszautasítja Szoljonij szerelmét. - Natasa közli Irinával, hogy összeköltözteti őt Olgával, majd elmegy trojkázni Protopopovval. - Olga értésére adja Irinának, hogy nem megy vele Moszkvába.
A III. felvonás további előzményei: Híre terjed, hogy a dandárt elvezénylik a városból. - Andrej a városi törvényhatóság tagja lett, törvénytelen módon az egész házat banki jelzáloggal terhelte meg, a kapott pénzből semmit nem adott a nővéreknek. - A városban tűzvész pusztít. - Versinyin és Mása elhatározza: titkon kettesben találkoznak az alezredes házában, amely sértetlen maradt.
A III. felvonás színpadi története: Olga falaz Másának (Versinyin feleségét az emeleten, az alezredest a földszinten szállásolja el, így az felesége tudta nélkül hagyhatja el a Prozorov-házat). - Natasa végső választás elé állítja Olgát. (A nénének ki kell költöznie a házból.) - Csebutikin összeomlik: hiába mesterkedett, nem élhet tovább Irina közelében, mert a dandárral együtt neki is el kell hagynia a várost. - Kuligin nem engedi, hogy feslett élete miatt Mása föllépjen a segélykoncerten. - Versinyin alibit épít a találkához. (Magyarázatot tákol rá, mit keresnek a családtagjai Olgáéknál. Látszólag elhívja Szoljonijt tüzet oltani. Szavainak Kuligin fültanúja.) - Tuzenbach szerelmet vall Irinának: az életét áldozná a lányért. Irina elutasítja őt. - Mása előkészíti a találkát: hazaküldi a férjét. Feltárja Andrej bankügyletét. Kuligin reménytelennek látja a család pénzügyi helyzetét. - Irina összeomlik: egész eddigi munkája hiábavaló lett. Arra kéri Olgát, költözzenek Moszkvába. Olga álságos módon azt tanácsolja neki, házasodjék össze Tuzenbachhal. - Mása ellenzi a házasságot Tuzenbachhal: megvallja nővéreinek, hogy szerelmes Versinyinbe, így Irinának azt a tanulságot postázza: ne hallgasson Olgára, saját maga döntsön a saját életéről. - Andrej megfenyegeti a nővéreit: a törvényhatóság tagja, ezért nem tudják felelősségre vonni őt törvénytelen tette miatt. - Kuligin rájön, hogy Mása és Versinyin találkát ad egymásnak.
A IV. felvonásban, a korábbi háromtól eltérően, nem találunk drámai helyzetet. Mint az operettek zárófelvonása, elvarrja a különféle cselekményszálakat.


Az első elemzés lélekrajza zátonyra fut: nem tud magyarázatot adni Csebutikin és Irina, illetve Csebutikin és Andrej IV. felvonásbeli jeleneteire úgy, hogy ne kerüljön ellentmondásba a korábbi három felvonás értelmezésével.
Az új elemzés kiindulópontját a megváltoztatott atyai tétel alkotja, amelynek bizonyossága az első elemzés kudarcából fakad. Irina nemzőapja Csebutikin.
A játszmák törvényei szerint a játékosok között akkor alakul ki valódi küzdelem, ha arányban állnak egymással a tétjeik. Ha az egyik fél oldalán emelkedik a tét, akkor a másik oldalon is emelni kell rajta. Ha Csebutikint a vérségi kötődés ösztönzi rá, hogy Irina eljegyzését támogassa, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy Olgát pusztán a család jó hírének védelme hajtja. A néne azért küzd, hogy egyben tartsa a családi vagyont, vagyis hogy Irinát kitúrja a hozományából, illetve az örökségéből. A játszma új tétje: a vér és a vagyon.
Az atyai tétel bizonyosságából kiindulva előzetes spekulatív dramaturgiai konstrukciót állít föl a vizsgálódás. Mielőtt ismét a szöveghez fordulunk, közelebbről is meg kell határoznunk, mit keresünk benne. Most már nem pusztán "valamiféle" cselekményt kell találni, hanem olyat, amelynek megfelelően végigjátszható a játszma az új atyai tétellel és a kölcsönösen megemelt tétekkel. Az előzetes konstrukcióhoz nem szövegelemzés, hanem dramaturgiai okoskodás vezet. A spekuláció ugyanakkor nem szakad el a dráma szövegétől, mindvégig rá tekint és hozzá igazodik.
A vérség és a vagyon hadszínterén más mozgatórugóktól hajtva és más fegyverekkel küzdenek, mint a lelki rezdülések és az ízlések világában. Voltak különlegesen gazdag és egészen rövid történelmi korszakok, amikor a vér és a vagyon érdekei hatékonyan megjeleníthetők voltak a lelkület és az ízlés szavaival, amikor a puszta megfontolás és belátás közvetlenül szembefordítható és önmagában is küzdőképes volt a nyers erővel és a hatalommal. Az elemzés írójának előítélete szerint a Három nővérről beszélve nem tekinthetünk efféle mintára.
A konstrukció felállítását segíti a jóléti és a másképp jóléti társadalmak megszűnése nyomán napjainkban létrejött új környezet. Láthatóvá vált, hogy a szenvedélyek és az ízlés (avagy az erkölcs) mindenható (vagyis társadalomalakító) erejébe vetett hit és remény milyen erősen fogva tartotta azt a népes középosztályt, amely magát szabadideje eltöltésének gondjaival foglalta el, és azt az értelmiséget, amely saját feladatát a mind mélyrehatóbb társadalomkritika kidolgozásában és saját felelősségének mind önkritikusabb megfogalmazásában találhatta meg, illetve amelyet más országokban a kritika minden lehetőségétől megfosztottak. Ám amikor a társadalom minden rétege heti hét napon át napi huszonnégy órában erejét megfeszítve kénytelen harcolni az életben maradásért, a szinten maradásért vagy a fölemelkedésért (ahogyan ez nemcsak saját korunkra, hanem a Csehov korabeli Oroszországra is jellemző), akkor hozzáférhetővé válik azoknak a sötét mozgatórugóknak a működése is, amelyeket az ama hit fényétől elkápráztatott szem erősen hunyorogva is csak alig-alig pillantott meg.
Egyrészt saját előítélete arra indítja az elemzést, hogy a cselekményben gyilkosságok és áldozatok után kutasson. Az okoskodás észjárását a krimi dramaturgiája vezeti. Másrészt a gyilkosságok és az áldozatok föltevésével sikerült minden feszültséget eltörölni, minden ellentmondást megoldani, amely a szöveg értelmezésében korábban felbukkant.
Az atyai tétel megváltoztatása szükséges és elkerülhetetlen, így megrendíthetetlen bizonyosság. A gyilkosságokra és az áldozatokra nem tud ugyanilyen bizonyossággal rámutatni az elemzés, csupán azt állítja, hogy azok föltevése levezethető az új atyai tétel bizonyosságából, és hogy másképp nem, így viszont tudja értelmezni a drámát. Már csak ezért sem merészkednék rá az értelmező, hogy olvasatát mint az egyedüli lehetségest kínálja. Magyarázó erejénél fogva elemzését mint a lehetséges értelmezések egyikét nyújtja.
Ellene vethető a konstrukciónak, hogy az az értelmezőnek pusztán irodalmi teljesítménye, semmi köze Csehov művéhez, más szóval: hogy a vizsgálódás a non-fiction területéről a fiction világába tévedt. Az ellenvetésben megfogalmazott szembeállítás azon a hallgatólagos föltevésen nyugszik, amely szerint az értelmezői munka nem több, mint hátul kullogó szolgai követés. A vizsgálódás saját előítélete szerint az értelmezés nem elégedhet meg azzal, hogy föltérképezi, tárolja és feldogozza a különféle elhalt vagy hatástalanított értelem-töredékeket. Az elsődleges feladat életre kelteni, jelenünk várakozásaival szembesíteni az egykor szintén eleven értelmet. (Interpretatio non est ars logistae, sed creatio continua.) A feladat az együttalkotás módján teljesíthető. Az értelmezés valamiféle, a szerzővel együttgondolkodó vizsgálódás (eine denkende Betrachtung), amely a szöveghez és a történethez mint értelmezéssel alakítandó anyaghoz nyúl, amelyet nem hagy meg olyannak, amilyen. (A színház kapcsolatát a mítoszokhoz, a maszkokhoz, a történetekhez, a színdarabokhoz kezdettől fogva napjainkig a leírt viszonyulásmód jellemzi.)


A két új atyai tétel: Irina nemzőapja Csebutikin. Andrej sem nem fia Prozorov ezredesnek, sem nem testvére Olgának és Másának.



Konstrukció a második elemzéshez.
Protopopov Prozorov ezredes törvénytelen fia, ennek folytán mindketten zsarolhatók.
Csebutikin zsarolással eléri, hogy Irina ugyanolyan eltartást és hozományt kapjon Prozorov ezredestől, mint annak édeslányai (Mása és Olga). Kitűzik Irina és Tuzenbach eljegyzését.
Mivel Prozorov ezredes nem tud ellenállni Csebutikin zsarolásának, ezért Olga meggyilkoltatja az apját, nehogy szétfolyjék a családi vagyon. Bérgyilkost fogad, aki nem más, mint Andrej. Olga terve az, hogy a gyászév elmúltával eladja a házat, a kapott pénzből kifizeti Kuligint, Irinával és Andrejjel elutazik, Irinát meggyilkoltatja Andrejjel, Andrejt kifizeti, és a maradék pénzből önálló életet kezd.
A gyászév idejére Andrej jelenlétét Olga azzal hitelesítik a város szemében, hogy hamis anyakönyvet állíttat ki az önkormányzaton. Andrejt mint Prozorov ezredes fiát jegyezteti be, aki mindeddig tanulmányai miatt élt távol a családtól Moszkvában. (Így Olga többszörösen zsarolhatóvá válik, kiszolgáltatja magát Protopopovnak.) A család felé úgy hitelesíti Andrej jelenlétét, hogy hamis látszatot kelt: eszerint Andrej azzal zsarolná őket, hogy Irina nem édeslánya Prozorov ezredesnek. Irina születésének hiteles iratait Csebutikin őrzi, azokhoz sem Olga, sem Irina nem fér hozzá.
Protopopov a vidéki városban járt iskolába, Kuligin a gimnázium irattárában kiderítette a származását. Kuligin zsarolással eléri, hogy Mását Prozorov ezredes ne annak szerelméhez, Versinyinhez, hanem hozzá (Kuliginhoz) adja feleségül. Kuligin arra számít, hogy mint férj az ezredes halálával Mása örökségét magának kaparintja meg. - Mása és Versinyin örök hűséget fogadnak egymásnak, Mása nem szül gyereket Kuliginnak. - Olga szövetségesévé teszi Kuligint azzal, hogy megígéri: neki fizeti ki a Mását megillető örökséget. Cserébe Kuligin megakadályozza, hogy akár Mása, akár Protopopov akadályt gördítsen Olga terve elé. - Ha Kuligin hozzájut Mása örökrészéhez, akkor többé semmiféle érdek nem fűzi őt a feleségéhez, már bosszút állhat rajta, amiért nem szült neki utódot. A gyászév közben Mása hívására Versinyin a vidéki városba helyezteti magát. Céljuk, hogy megszöknek. - Szoljonij szerelmes Másába, Versinyin megjelenése féltékenységre lobbantja.
Az ezredes meggyilkolásával világossá válik: Olga ki akarja sajátítani a családi vagyont. A gyászév közben Protopopov teherbe ejti Natasát. Születendő gyerekének (Bobiknak) azzal akar eltartást és örökséget szerezni, hogy megzsarolja Olgát: nem vonja felelősségre őt az apagyilkosságért, ha Natasa Andrej felesége lesz. Mivel Andrej hivatalosan a Prozorov nevet viseli, azért ha Natasa feleségül megy hozzá, akkor Bobik szintén Prozorov nevet kap. (Protopopovban Prozorov vér folyik, ezért Bobik mint vérsége, mind neve szerint a Prozorov család tagja lesz. Tetejébe Protopopovnak nem kell fölfednie a származását.)


A Prozorov-birtok hatalmas vagyon, amely értelmessé teszi az örökléséért folytatott harcot.


A második elemzés összefoglalása, amelyben a vér és a vagyon a játszma tétje.
Az I. felvonás színpadi története. Olga azzal akarja Irinát megnyeri az elutazásnak, hogy megcsillantja előtte: származásának titkára Moszkvában fény derül. Andrejt azzal fogja meg Olga, hogy rámutat: másképp nem juthat hozzá a gyilkosságért járó pénzéhez a férfi. - Natasa és Andrej házassága hátrányos Kuligin számára: mivel a házasság megakadályozza a ház eladását, ezért Kuligin továbbra sem juthat hozzá Mása örökrészéhez. Kuligin egyik terve az: megzsarolja Protopopovot, ha az ragaszkodik a házassághoz. Kuligin másik terve az, hogy megmérgezi Natasát. Mása szökési terveinek kedvez, ha Olga mielőbb kifizeti Kuligint, ezért Mása támogatja férje terveit. - Mása hívására megjelenik Versinyin, így Mása megzsarolja Olgát, hogy neki is juttasson a birtok eladásával nyert pénzből. - Meghiúsul Kuligin gyilkossági kísérlete, amellyel Versinyint akarta megmérgezni. - Csebutikin attól tart, hogy a származási titok kiderítésének ígéretével Olgának sikerül megnyernie Irinát az elutazásnak, ezért Csebutikin fölfedi Irina számára saját kilétét. Csebutikin terve, hogy Irina hozományát zsarolás útján szerzi meg: ha Natasa életben marad, akkor Protopopovot, ha Natasát sikerül megmérgezni, akkor Olgát zsarolja meg. (Csebutikin a piroggal akarja megmérgezni Natasát.) - Andrej, aki mindent lát és mindent hall, ráismer: akkor élhet tovább biztonságban, ha Natasát feleségül veszi. A lányt azzal győzi meg a házasságról, hogy föltárja előtte Protopopov származását.
A II. felvonás további előzményei: Natasa és Andrej életben maradnak és összeházasodnak. - Kuligin elpártol Olgától és Csebutikinnal szövetkezik: ketten együtt zsarolják Protopopovot és Andrejt. A zsarolás-pénzt Csebutikin szedi be Andrejtől a kártyázások alkalmával. - Irina a postán helyezkedett el, hogy saját származásáról bizonyosságot szerezzen. - Natasa és Kuligin találkát szerveznek. Kuligin nem bízik abban, hogy Mása örökrészéhez egyhamar hozzájuthat: szeretné, ha Natasa szülne neki utódot.
A II. felvonás színpadi története: Andrej életének védelmére hivatkozva, Natasa megszerzi Andrej beleegyezését hozzá, hogy a házban rendezendő farsangi mulatságot szétoszlassa, és hogy Irinát összeköltöztesse Olgával. - Ferapont tolmácsolja Protopopov fenyegetését Andrejnek, Andrej visszazsarolja Protopopovot. (Ez az oka annak, hogy a felvonás végén Protopopov fölkeresi Natasát.) - Versinyin tudtára adja Másának, hogy családtagjaihoz nem fűzi valódi családi kötelék. - Csebutikin önvédelmi fegyvert juttat Irinának. Irina elégedetlen, hiába levelezett Moszkvával, nem szerzett bizonyosságot apja kilétéről. - Szoljonij Tuzenbach közvetítésével megfenyegeti Versinyint. Versinyin félreérti a fenyegetést és Csebutikint zsarolja vissza. Mivel minden mesterkedése ellenére sem sikerült kettesben maradnia Másával, Szoljonij Irinának vallja meg, hogy szerelmes Másába. Irina és Natasa félreérti Szoljonij vallomását. - Olga számára világossá válik, hogy elszigetelődött: Kuligin elpártolt tőle. - Versinyin számára világossá válik, hogy Kuligin és Natasa egymás szeretői.
A III. felvonás további előzményei: Megszületett Kuligin és Natasa közös gyereke: Szofocska. Következésképp Kuligin zsarolhatóvá vált. - Ferapont beköltözött a Prozorov-házba, ott mindent lát és mindent hall. - Versinyin zsarolására válaszképp Csebutikin meggyilkolja Versinyin állítólagos anyósát. - Elterjed a híre, hogy a dandárt elvezénylik a vidéki városból. - Protopopov magas beosztásba helyezi Andrejt, a Prozorov-birtok egészére banki jelzálogot terheltet, a pénzből kifizeti Csebutikin zsaroláspénzét (a harmincötezer rubelt), Kuligintól megtagadja a fizetséget, a fennmaradó pénzt Natasa őrzi. - Féltékenységében Szoljonij éjszaka rágyújtja Versinyinre a házát, de ő túléli a merényletet. - Csebutikin felgyújtja Fedotyik lakását, mert az adatokat szerzett Irina származásáról. - Versinyin és Mása eldöntik: még az éjszaka elszöknek a városból.
A III. felvonás színpadi története: Olga kedvező helyzetet teremt Versinyin és Mása szökéséhez. - Natasa sarokba szorítja Olgát: a nénének el kell fogadnia az igazgatói kinevezést és el kell költöznie a házból. - Kuligin zsarolhatóvá vált, ezért aggódik a Csebutikinnal kötött szövetségért. Csebutikin nem pártol el Kuligintól, de nem juttatja pénzhez őt. - Mivel Versinyin túlélte a gyújtogatást, Szoljonij és Tuzenbach újabb merényletet készít elő: a látszólagos párbajt. Hiába figyelmezteti rá Tuzenbach, Kuligin nem akadályozza meg Mása és Versinyin szökését. Szoljonij állja útjukat: ismét gyújtogat, de most a Prozorov-ház közelében, így a tűzoltók lezárják a folyópartot. - Irina majdnem fölfedi Tuzenbachhal szőtt terveiket. Csebutikin és Tuzenbach meghazudtolja Irina szavait. Fedotyik beszámol róla, hogy nyomozásának eredménye elégett. Irina összeomlik, Olgához fordul segítségért, aki elutasítja őt. - Andrej bosszút áll: kárörvendő módon bejelenti Olgának és Másának, hogy nem juthatnak hozzá az örökségükhöz.
A IV. felvonás további előzményei: Mivel az egész Prozorov-birtokra jelzálogot terheltek, ezért Csebutikin elhatározza: a zsarolás pénzből visszavásárolja a Prozorov-házat Irina számára. Ehhez mindenkit el kell távolítani az útból. Csebutikin rábírja Kuligint, hogy gyilkolja meg Protopopovot, cserébe megkapja a követelését. Natasának azt ajánlja föl Csebutikin, hogy pénzt kap és elhagyhatja a várost. - Hogy Ferapont hallgatását megszerezze, Kuligin állást szerez neki az adóhivatalban.
A IV. felvonás színpadi története: Natasa segédletével Kuligin, Olga és Irina meggyilkolja Protopopovot. - Csebutikin felajánlja Andrejnek: életben maradhat, ha elhagyja a várost. Andrej Feraponttal akar szövetkezni, de ő visszautasítja az ajánlatot. - Mása egyezséget kínál Andrejnek: a férfi vegye el Natasától a pénzt, cserébe részt kap belőle, de a férfi már nem tehet semmit. - Natasa segédletével Versinyin, Olga és Anfisza meggyilkolja Kuligin kislányát, Szofocskát. - Kuligin, Tuzenbach és Csebutikin segédletével, párbajt színlelve, Szoljonij lelövi Versinyint. Kuligin bosszút áll Másán: kárörvendő bohóckodást rendez. - Hiába kapta meg származásának iratait, hiába nyugtatja őt a párbajjal kapcsolatban Tuzenbach és Csebutikin, Irina nem hiszi, hogy Csebutikin az apja, és hogy Tuzenbachhal boldog jövő vár rá a Prozorov-birtokon. - Olga leteszi a fegyvert: közli Csebutikinnal, hogy a jövőben hallgat Irina származásáról.


*A 2005-ben megjelenő, A Három nővér játszmája című könyv orosz nyelvű rezüméjének magyar szövege. A mottó részlet Csehov Levél című befejezetlen novellájából. (Szőllősy Klára fordításán némiképp igazítottam - B. L.)

Bognár László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.