Bolyongás a szövegek vidékén
A MEK, ismertsége révén, jelentős, nagy szolgáltatásnak látszik, igen sokan használják, valójában azonban alapvetően egy kis vállalkozás, néhány ember műve, s csupán négy-öt ember üzemelteti. - Szentpály Miklós interjúja a 15 éves intézmény elnökével.
- 2010. június 22.
Az OSZK harmadik emelete. Errefelé még sohasem jártam. Kanyargó folyosó. Katalógus-szekrények, irodák. Kafka Monarchiáját képzeltem így mindig. A falakon itt-ott a Misztrál együttes plakátjai. Böngészem a kiírásokat: végre a Magyar Elektronikus Könyvtár irodájához érek. Moldován Istvánnal, a 15 éves MEK elnökével asztalhoz ülünk.
Litera: Hogyan alakult meg a MEK, mi adta meg a lendületet az alapításhoz?
Molodován István: A 90-es évek elején elkezdtünk bolyongani a hálózaton Drótos Lászlóval, akivel az internet segítségével találkoztunk, akkoriban ez kuriózumnak számított. Már akkor hatalmas anyagra bukkantunk, főként az angol honlapokon, ám azonnal feltűnt az is, hogy minden szöveg szanaszét hevert a hálón, nem voltak semmilyen módon dokumentálva. A könyvtáros ösztön persze azonnal elkezdett dolgozni bennünk, s lényegében ez a tapasztalat hívta életre a MEK-et.
Az eltelt tizenöt-húsz év alatt más kísérletek is indultak a szövegek digitalizálására. Vannak esetleg olyan szövegek, amelyek más-más úton, de felkerültek például a Digitális irodalmi Akadémiára és a MEK-re is. Problémát jelent-e a párhuzamosság?
A DIA, amely egy-egy szerzőre koncentrál, és az ő életművét a maga teljességében szeretné megmutatni valójában nem konkurencia számunkra. Jellegében más a mi profilunk. Mi elsősorban nem digitalizálni szeretnénk, hanem gyűjteni és rendezni a már digitálisan megjelenő szövegeket, hanganyagokat. Nem szeretnénk, ha veszendőbe menne a digitális kincs. Persze, foglalkozunk digitalizálással is, de főként azok az anyagok érdekelnek, amelyek eleve digitálisan születtek.
Honnan gyűjtik az anyagaikat?
Főként a kultúra, szépirodalom, oktatás illetve a tudomány világában keresgélünk könyvjellegű dokumentumokat. Ezenfelül fontos szót ejteni a nagy amerikai archívumokról, ahol rengeteg magyar vonatkozású, magyar nyelvű anyag digitalizálva van már. Egyébként számos CD-n kiadott anyagot építettünk a MEK állományába, ám ezeket nem lehet változtatás nélkül felrakni a honlapra, hiszen azok speciális háttérprogramokkal működnek, ezeket először konvertálnunk kell. Hangos könyveket is keresünk.
Honnan gyűjtik az anyagaikat?
Főként a kultúra, szépirodalom, oktatás illetve a tudomány világában keresgélünk könyvjellegű dokumentumokat. Ezenfelül fontos szót ejteni a nagy amerikai archívumokról, ahol rengeteg magyar vonatkozású, magyar nyelvű anyag digitalizálva van már. Egyébként számos CD-n kiadott anyagot építettünk a MEK állományába, ám ezeket nem lehet változtatás nélkül felrakni a honlapra, hiszen azok speciális háttérprogramokkal működnek, ezeket először konvertálnunk kell. Hangos könyveket is keresünk.
Vannak-e határai a digitalizálásnak, digitális gyűjtésnek - fizikai illetve szellemi értelemben?
A tárhelykapacitás folyamatosan bővül, holnapután már kétszerannyi lesz, mint ma, ez tehát nem akadály. A digitalizálásnak talán a dokumentumok állapota szabhat határt, ugyanis egy bizonyos állapot után már nem szabad digitalizálni. Másfelől, sajnos, nincs megfelelő anyagi forrásunk ahhoz, hogy megfelelő módón fejlesszük a technikai eszközeinket. Szellemi értelemben azonban megpróbálunk a lehető legnyitottabbak lenni. Azon alapgondolatunk miatt egyébként, hogy a szövegállomány sokfélesége a fő szempont számunkra, gyakran ér kritika is minket.
Mi alapján választanak a szövegek közül?
Leginkább formailag próbálunk szűrni, nem tartalmilag. Például a hivatalos és az alternatív nyelvészeti munkák műveit egyaránt feltesszük adatbázisunkba. Még rovásírásos anyagaink is vannak. A MEK, ismertsége révén, jelentős, nagy szolgáltatásnak látszik, igen sokan használják, valójában azonban alapvetően egy kis vállalkozás, néhány ember műve, s csupán négy-öt ember üzemelteti.
A tárhelykapacitás folyamatosan bővül, holnapután már kétszerannyi lesz, mint ma, ez tehát nem akadály. A digitalizálásnak talán a dokumentumok állapota szabhat határt, ugyanis egy bizonyos állapot után már nem szabad digitalizálni. Másfelől, sajnos, nincs megfelelő anyagi forrásunk ahhoz, hogy megfelelő módón fejlesszük a technikai eszközeinket. Szellemi értelemben azonban megpróbálunk a lehető legnyitottabbak lenni. Azon alapgondolatunk miatt egyébként, hogy a szövegállomány sokfélesége a fő szempont számunkra, gyakran ér kritika is minket.
Mi alapján választanak a szövegek közül?
Leginkább formailag próbálunk szűrni, nem tartalmilag. Például a hivatalos és az alternatív nyelvészeti munkák műveit egyaránt feltesszük adatbázisunkba. Még rovásírásos anyagaink is vannak. A MEK, ismertsége révén, jelentős, nagy szolgáltatásnak látszik, igen sokan használják, valójában azonban alapvetően egy kis vállalkozás, néhány ember műve, s csupán négy-öt ember üzemelteti.
Hogyan szeretnék fejleszteni a programot, bővíteni a szolgáltatásokat?
Több szervezettel is felvettük már a kapcsolatot megalakulásunk óta. Egy régi pályázat kapcsán például a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével is kapcsolatban álltunk. Különféle okokból együttműködésünk ugyan nem teljesedhetett ki, ám a hanganyagunk nagy része tőlük van. Azóta létrejött egy kis alapítvány, amely próbál valamit tenni az ügyben, hogy újra indíthassuk a vakok számára készített hangoskönyvek készítését. Az első feladat a meglévő több mint 30 ezer hangkazetta digitalizálása volna. Egyelőre ott sorakoznak egy szekrényben, szépen lezárva - félő: elvész így az anyag.
Dolgozik most valaki a hangoskönyveken?
Miután ez az együttműködés megakadt, kapcsolatba kerültünk egy miskolci színésszel, akinek hangstúdiója is volt. Megbíztuk, hogy készítsen el néhány felvételt, a Tót atyafiak… és Az ember tragédiája már elkészült. Szervezési zűrök miatt ez a projekt is leállt egyelőre. Ám, szerencsére, színes a társaságunk, sokáig velünk dolgozott Sudár Anna előadóművész illetve a Misztrál együttes gitárosa is. Velük tárgyalunk, hogy néhány művet olvassanak fel. Nem olyan hangoskönyveket szeretnénk csinálni, mint a nagy kiadók, vagyis főként nem színészi produkciókat szeretnénk létrehozni, hanem egyszerűen, szépen felolvasott klasszikus irodalmat. Az Egri csillagokat már föl is tettük, most a Kőszívű ember fiain dolgozunk.
Kapcsolatban állnak a külföldi elektronikus archívumokkal is?
A Gutenberg projecttel korábban kapcsolatban álltunk, most próbálkozunk újra. Fontos számunkra az Európai Digitális Könyvtár is, ott őrzik az európai kulturális kincsek nagy hányadát, de magyar vonatkozású anyag csak elvétve található a gyűjteményükben. Azon dolgozunk, hogy ez a helyzet minél előbb jelentősen megváltozzék.
Milyen fejlesztéseket terveznek még?
Szereténk a MEK égisze alatt elndítani egy mozgalmat, amellyel csatlakozni tudnánk a LibriVox kezdeményezéséhez. Ez az amerikai projekt hasonlít a Gutenberg programhoz, ugyanúgy önkéntesek töltik fel, ám nem írott szövegekkel, hanem hangoskönyvekkel. Fölvettük már velük a kapcsolatot, alakul az együttműködés, amit elsősorban azért szorgalmazunk, mert ezen az oldalon még kevesebb magyar szöveg található. Célunk, hogy egy ingyenes programmal, közepes, normál mikrofonnal bárki elkészíthesse a maga hangoskönyvét. Ez még csak elképzelés, a minőségbiztosítás, a szövegek formázása és szűrése egyelőre megoldatlan.
A digitális kincs megóvásán kívül mi a célja a MEK-nek? Hogyan lehet hasznosítani ezt a tömérdek mennyiségű szöveget?
Az e-book megjelenésével ezek a szövegek komoly jelentőségre tettek szert, sok kiadó megkeresett már minket. Szövegeinket a Magyar Szókincstár is tudta használni, a nyelvészeti, esetleg stilisztikai elemzések így bizonyos szempontból könnyebbé váltak. De legfontosabb célunk a kultúra tovább örökítése. Szeretnénk eljuttatni az emberekhez, főként a fiatalokhoz a klasszikus műveltség alapvető szövegeit.

Hozzászólás