hirdetés

Borbély András: Totemállam

2017. november 4.

Változzanak elvadult tanyákká az egyetemek, disznókkal és kutyákkal együtt járjunk iskolába, ahol nincsenek többé tanárok, mindenki alany és anyag, egymástól tanulunk, ha tudunk. – Magasiskola rovatunkban októbertől három hónapig erdélyi szerzők műveit közöljük. E héten Borbély András versét olvashatják.

hirdetés

Az állam neve Trianon Köztársaság.

Nincsenek területi határai, az időben van.

Állam az időben, előbb rögződés a kollektív traumához, majd a traumatizáción keresztül átélt prehistorikus időtapasztalat.

A traumatikus múlt nem múló jelene kitátja száját a jövőre és föleszi, szétrágva az utópiákat.

Megfertőzi az eljövendő idők rothadásának álma, fölreped a tumor és szárnyat bont – a turul.

A jövő szétrohadásával megszűnik a jelen tapasztalása.

Ami marad, az abszolút múlt, prehistorikus arché.

Egy totemállat helyettesíti a népi demokratikus testet és a király dinasztikus testét.

Az (anti)demokratikus parlament kiüríttetik, a köztársaság alanyai mauzóleummá alakítják és elhelyezik benne a totem nem emberi kéz alkotta ikonját.

Közép-Kelet minden múltja és kezdete már a Nyugat fetisizmusával fertőztetett meg, a félperifériák igazi gyermekei ezért inkább a prehistorikum gyermekei.

A totem a fétis ellentéte, ezért minden fétis száműzetik és elfojtásra kerül, mint tiltott érzékfeletti élvezet.

Közép-Kelet a Nyugat prepatriarchális archéja, tiszta anya(g)i leszármazás.

A vérségi elv szentséggé avatása rontotta meg a Nyugatot, a fasiszták, a liberálisok, a gyermekgyilkosok és erőszakolók, a tudósok, a művészek, a papok, a demokraták, a technokraták, a monarchisták, a bolsevisták, az uniósok mind a nyugati vér(engzés) kifinomult bajnokai.

A logosz és a logika, a mítosz és a misztika a vér nyelvén beszél.

A tőke misztikája és a vérengzés mágiája ugyanannak az érmének a két oldala.

A vezér kultusza és az individualitás-fétis ugyanannak az éremnek a két oldala.

A jogrend vágya és a túlhatalom, az élvezet és a kegyetlenség ugyanannak az éremnek a két oldala és a vér nyelvén beszél.

A vér a Nyugat legrejtettebb, legabsztraktabb fétise.

Egyetlen eredendő vérzés van, a női vérzés.

Közép-Kelet gyermekei átlátnak a nyugati gyarmatosítás és öngyarmatosítás, kizsákmányolás és vérengzés színházán, és visszaérkeznek az emberállat testének kromatikus és hullámzó tagolódásához, melyben a test még nem az apai vérvonal által meghatározott.

A totem a vértelenített, kromatikus-hullámzó test modellje, nem vizuális, hanem zenei rajzolatlánc, akár a preödipális erotika.

Egy zenei test elrendezése, térbe írt ritmusként átélt anya(g)iság.

A totemállam fölmenti a fiúkat és az apákat a háború és a nemzés néprendészeti kötelezettsége alól, és feltárja a szülés és születés zenei-formai aspektusát, bevezeti a szabad anyai származást.

Nincs többé tartalom, csak anya(g), nincs identitás.

A test ki- és áthordása, formálódása és térbeliesülése az igazi titok, a bensőleg átélt forma és a forma destituációjaként átélt testalanyiság/anyagiság, nem a kezdet és a cél, vagy a rendeltetés és a haszon.

Közép-Kelet gyermekei madarak, egyszerűen madarak.

Hazájuk határai tisztán vizuális reprezentációval nem határozhatók meg, a hagyományos államok által felügyelt légtér techno-metaforája geometrizálja, méri és felparcellázza ugyan a leget, de nem ismeri a levegő mélységeit.

A madaraknak a levegőben is vannak fészkeik, törzs nélküli fákon, ágain a semminek.

Nem transzcendens eredetű, az eredetnek nincs eredete.

Az eredet innen van a kezdeten, a teológián, az eszkatológián.

Nem a virtualizáció, hanem a totemizáció az alapgesztusa, egyszerűen: külpontosítás és formai-zenei preparáció.

A bensőleg átélt anarchikus eredet rögzítése és bebalzsamozása egy vagy több külponton, melyből nem sarjad fejlődés és leszármazás, aggregáció és központosítás.

A születés, az élet, a halál és a népélet nem más, mint testek anyagi-zenei elrendeződése az időben, ezen kívül semmi.

A totem az idő szerve, a szív a közös fül és a totem alanyi megfelelője.

Így a seggvakarás ugyanolyan fontos politikai gesztus, mint a baráti kézfogás.

A totemállam mint köztársaság nem államforma, hanem az állam destituálásának formája.

A destituáció nem pusztán erőszak, hanem balzsamozás, muzealizálás és totemizáció, az állam rituális kitömése, befagyasztása, elvadítása.

Hagyni, nője be a fű, a cserje, a moha, a cihere az akadémiákat, könyvtárakat, múzeumokat, intézeteket.

Változzanak elvadult tanyákká az egyetemek, disznókkal és kutyákkal együtt járjunk iskolába, ahol nincsenek többé tanárok, mindenki alany és anyag, egymástól tanulunk, ha tudunk.

A totemállam az időben a garancia, hogy a kisebbség egyszer s mindenkorra preparálásra kerül és megmarad, sőt kiterjesztésre kerül.

A népszaporulat növelése helyett a kettős kisebbségi totemállampolgárság adományázosa minden anyaországinak.

Az alkotmányok tűzre vettetnek, egy alkotmány marad, a turul totemikus ikonja, a vértelenített és külpontosított ikonanya, s körülötte a vad gyíksurrogás az elhagyott erdőmélyi templomokban.

Lángoljatok, félperifériák!

Borbély András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.