Karácsonyi betlehemes versek metszetekkel illusztrálva. A Márai-díjas szerzőnek a Halotti pompa után ez a második kötete kiadónknál. A vallásos költészet ismert toposzának átformálásával a misztériumjáték lírai beszélője Krisztus születésének eseményeit a gyengédség, a báj és népi dramatikus játékok humoros hangján szólaltatja meg.

Szerző: Borbély Szilárd
Cím: Míg alszik szívünk Jézuskája
Terjedelem: 120 oldal, kötve, védőborítóval
Bolti ár: 1990 Ft.
ISBN 80 7149 763 0

Részlet a műből:

II. STÁCIÓ.
MÁRIA MÁR A SÁBESZI CSILLAGOKAT LÁTJA.
(József, Mária és Szamárka bandukol lassan. Találkoznak Halálkával.)

HALÁLKA.
Shalom! Béke veletek!
REB JÓZSEF.
Shalom! Béke teveled!
HALÁLKA.
Kik vagytok? És hová mentek?
Éjjeli nyugtot kerestek?
REB JÓZSEF.
(Reménykedve.)
Tudnál nékünk adni szállást?
HALÁLKA.
(Morogva.)
Élettől örök megválást!
REB JÓZSEF.
Nem értem…
MÁRIA.
(Feszengve, bocsánatkérőn.)
Betlehembe tartunk…
HALÁLKA.
Én a Világ Urát várom,
akinek a neve három:
Atya, Fiú és Szentlélek,
akitől Mindenek félnek!
REB JÓZSEF.
Az előbb épp Angyalkomát
láttuk…
MÁRIA.
(Bizonytalanul, óvatosan.)
Olyan angyalformát…
HALÁLKA.
Ugye mondtam! Merre járt?
REB JÓZSEF.
Betlehem felé repült, huss!
HALÁLKA.
És mit kérdezett tőletek?
MÁRIA.
Keresett egy kisdedet…
HALÁLKA.
Ki ma született?
REB JÓZSEF.
(Bólogat.)
Isten fiát!
MÁRIA.
Azt beszélte, földre szállt…
HALÁLKA.
(Magába morfondírozva.)
Ahol találom most Mihályt,
ott lesz majd…
REB JÓZSEF.
A Messiás?
HALÁLKA.
Nincs a földön, nincs az égben,
az angyalok meg mind ma ébren
rohangálnak itt az éjben…
MÁRIA.
(Egymás szavába vágva.)
A Messiás?
REB JÓZSEF.
Megszületett?
HALÁLKA.
Isten fia emberré lett!
REB JÓZSEF.
(Hitetlenkedve.)
Egy kis puccos kisbabává?
MÁRIA.
(Álmélkodó vágyakozással.)
Síró-rívó angyalkává?
HALÁLKA.
Hogyha tényleg emberré lett,
mostan akkor tőlem félhet!
REB JÓZSEF.
Mert ki vagy te!? nagyszájú!
HALÁLKA.
A Halál vagyok! Te, húsbábú!
MÁRIA.
A Messiás meg sose hal …
REB JÓZSEF.
Akkor neked mi dolgod van?
HALÁLKA.
Én vagyok Jézus Halála,
engem keres minden pára.
REB JÓZSEF.
Ezt nem értem…
HALÁLKA.
Nem is reméltem…
MÁRIA.
Akik vesztét akarják,
keresik a Halálát.
HALÁLKA.
De azok majd pórul járnak,
meghalnak, ha nem vigyáznak.
REB JÓZSEF.
Te talán nem vagy halandó,
mint az árnyék, elhanyatló?
HALÁLKA.
Engem is meg Ő teremtett,
mikor a Kígyócska vedlett.
MÁRIA.
Áldott az Örökkévaló!
HALÁLKA.
De most már ő is halandó!
REB JÓZSEF.
Ne káromkodj, hallod!?
Szájon váglak, oszt megbánod
azt is, hogy megszült anyád!
HALÁLKA.
Na, na, Jóska, ne csináld!
(A szamár nagyokat harap bele.)
Te szamárka ne harapdálj!!
(Kormos Ördögök jönnek, és együtt elkergetik Halálkát. Közjáték. Buffó.)
ÖRDÖGÖK.
Ott szalad Halálka, fogd meg!
A ravaszdi rőt komát!
Hő! Halálka, hőhe, hő!
Vagy megeszlek, vagy egyél meg,
Körmeink között gebedj meg.
Hő! Halálka, hőhe, hő!
HALÁLKA.
Ne bántsatok ördögök!
Veletek el költözök,
csak előbb megkeresném
Jézusom, kihez küldetém.
ÖRDÖGÖK.
Elviszünk, mi most legott!
HALÁLKA.
Jaj, haladékot adjatok,
még legalább nyolc napot!
ÖRDÖGÖK.
Nem tudom.
Mit tegyünk?
Meneküljünk!
Kapsz most akkor nyolc napot!
(Megrettenve elszelelnek, mert
megjelenik a Fényesség angyala, Gáborka, az Aranyszárnyú Angyal.)

ÖRDÖGÖK.
Mentsük irhánk, meneküljünk!
Tűz száll alá! Meg ne süljünk!
GÁBORKA.
Itt e fény az égben támadt,
a mennyek harmatozának,
mint ha könnyet hullatnának
angyalok, ha földre szállnak!
Aki látja, el ne mondja,
hogy kinyílt az ég, s lajtorja
látszik ott s rajt’ angyalok
jönnek a földre le! Gyalog!
(Csodálkozva felfelé néznek, Gáborka visszamászik a létrán.)
MÁRIA.
Mennyi csoda van az éjben!
Nem is tudom, hogy beszéljem
el majd mind e fényességet,
és isteni békességet!
REB JÓZSEF.
Nem tudom… Esik, majd sár lesz!
MÁRIA.
Siessünk, mert mindjárt Sábesz!
Látok már egy csillagot!
REB JÓZSEF.
Tán szentjános csillog ott…
MÁRIA.
Hogy lenne már szentjános,
kis bogárka?! Az egy város!
Hallelúja!
REB JÓZSEF.
Hallelúja!
Szívem boldogan felkiált!
SZAMÁRKA.
(Lelkesen)
I-Á, I-Á!

(Lassan, mint a megváltás csillaga, Betlehem fényei felemelkednek.)

III. STÁCIÓ.
MÁRIA ÉS JÓZSEF ELŐSZÖR NEM TALÁL SZÁLLÁST.
Betlehem határába érnek. Az első ház előtt megállnak. Bekopognak.

REB JÓZSEF.
No, Mária, mit csináljunk?
Szállást mostan hol találjunk?
MÁRIA.
Keresztútnál kovács lakik,
kinél vendég elalhatik…
SZAMÁRKA.
Keresztútnál holdvilága
hull alá a friss szalmára.
REB JÓZSEF.
Bekopogok… Minden sötét.
Nem várják itt vendég jöttét.

(Kopogtat. Egyre hangosabb, félelmetesebb. Barokk harsonák, ugyanaz a zene, amely majd a mezőn megjelnő angyal fellépésekor megcsendül.)

BŐ KOVÁCS.
Ki zavarja meg alvásom?
REB JÓZSEF.
Alázatosan instálom…
BŐ KOVÁCS.
Mért hoztad te rám a frászt?
REB JÓZSEF.
Keresnék csak egy szállást…
BŐ KOVÁCS.
Nálam-é? Ti koszosok!
REB JÓZSEF.
Ahol befogadnak, ott!
BŐ KOVÁCS.
Nincsen helyem jött-menteknek,
inkább tovább Betlehemnek
lóduljatok… Találtok egy istállót!

[KÓRUS. ]
Elindult Mária
Szállást keresnie.
Elindult, elindult
Szállást keresnie.

[ MÁRIA. ]
Jó estét Bő Kovács!
Adjál nekünk szállást!
Adjál, adjál Máriának
Egy éjjelre szállást!

[ BŐ KOVÁCS. ]
Szállást nem adhatok,
Sok vendéget várok!

[ KÓRUS. ]
Elvezette Máriánkat
Barmok jászolához.

Tizenkét órakor
Megszületett Jézus.
Tizenkét szép őrző angyal
Fonja a koszorút.

[ HALÁLKA. ]
Jó reggelt Bő Kovács!
Mért nem adtál szállást?
Mért nem adtál Szűzanyának
Egy éjjelre szállást?

[ BŐ KOVÁCS. ]
Hogyha tudtam volna,
Hogy Te vagy Mária,
Aranyból, ezüstből
Ágyat vettem volna.

Én pedig a hideg földre
Lefeküdtem volna. (Ref.)

REB JÓZSEF.
Menjünk tovább, hátha más ád…
SZAMÁRKA.
Betlehemben nem kapsz kását.
MÁRIA.
Nincs sok időnk…
BŐ KOVÁCS.
Mondtam: Tűnés!
mindjárt itten van a szülés/születés.
REB JÓZSEF.
Bekopogok a korcsmának
ajtaján, talán adának…

(Második kopogtatás. Még félelmetesebb.)

REB JÓZSEF.
(Cigányosan.)
Kezsit csókolom, tekintetes asszonság,
sok pulyával áldja meg a Magosság!
KORCSMÁROSNÉ.
Na, be fickós szép legény vagy!
REB JÓZSEF.
Majd az ura ad magának.
KORCSMÁROSNÉ.
Mit akarsz hát, csapzott kóró?
REB JÓZSEF.
Itten vagyon három csóró,
szállást kérünk, nem is sokat…
KORCSMÁROSNÉ.
Hordjátok el magatokat!
REB JÓZSEF.
Jaj, ne tegye! A padláson
meghúzzuk magunk egymáson…
SZAMÁRKA.
Én az udvaron elleszek…
KORCSMÁROSNÉ.
Ti naplopók, elmenjetek!
REB JÓZSEF.
De asszonság, nyalom lelkét,
ragadja meg a Szerencsét!
KORCSMÁROSNÉ.
Mit te, talán jósolnál is?
REB JÓZSEF.
Aki jót tesz, az Urnál is
nevét felírják örökre!
KORCSMÁROSNÉ.
Oszt azt akasszam fel a szögre
a spájzba, hogy télen egyek?
REB JÓZSEF.
Azt bíz! Isten fizesse meg!
KORCSMÁROSNÉ.
Megfizetek én tenékted!
Mars lesz neked a te béred,
ha a kutyát rád uszítom,
szaladsz akkor világgá!
Na, szamaraddal kotródjá’!
REB JÓZSEF.
Jaj Szamárka, vigyázzá!
SZAMÁRKA.
(Elszaladnak.)
I-Á-Á! I-Á-Á! I-Á-Á!

(A városkapuhoz érnek. Harmadik kopogtatás. Sokkalta félelmetesebb, mint ez előző kettő. Barokk harsonák.)

REB JÓZSEF.
Betlehembe menni muszály lesz sietni,
mert mondja az írás, ott lesz beíratás.
MÁRIA.
Ezen a takaros ajtón bezörgessünk,
talán itten leszen éjjel nekünk helyünk.
REB JÓZSEF.
(Kopog.)
Itt talán Máriát majd csak befogadják,
E világ urának éltető dajkáját
mert az utazásban igen elfáradtuk.
SZAMÁRKA.
Mert mi a hátunkon nagy terhet hordoztunk…
KIRÁLY.
(Összerezzen.)
Egy szózatot hallék mostan az ajtómon,
mi légyen az oka, bizonnyal nem tudom.
Parancsolom szolgám, nézd meg sietséggel,
ki zörget ajtónkon ily nagy bátor szívvel?
SZOLGA.
Ki vagy? Mi vagy? Miféle vagy? Honnét jöttél?
Feleletet nékem mindjárst erre adj!
REB JÓZSEF.
Augusztus császár parancsára jöttünk,
a beíratásra szamárral döcögtünk.
SZOLGA.
Várakozz egy kevést! Mindjárt megjelentém.
KIRÁLY.
Mi új hírek vannak mostan a városban?
Mondd meg nekem szolgám mostan bizonyosan!
SZOLGA.
Felséges királyunk, nagy veszélyben vagyunk:
hogyha befogadjuk, elvész a hatalmunk,
ez ékes városból éppen kipirulunk!
KIRÁLY.
(Kardot ránt.)
Hát, ha így van szolgám, eredj gyorsan, siess,
ajtónkat is zárd be, éppen be se ereszd!
SZOLGA.
Na, szállást nálunk bizony magad mostan nem kapsz,
a város utcáin ámbár ha meg is fagysz!
REB JÓZSEF.
Kemény kősziklához hasonló nemzetség,
hogy lehetsz uradhoz ily szörnyű döhödség,
még a pogánynál is van engedelmesség,
hát hogy nincs tenálad uradhoz kegyesség?
SZOLGA.
(Elzavarja őket.)
Ha minden csavargót befogadnánk,
mink magunk is koldusbotra jutnánk.