Volt nekem is egyszer állatom. Egy panelből épült szalagházban laktam, a kilencedik emeleten. Az ablakból messze el lehetett látni, de ahhoz srégen kellett kilesni bal felé a jobb szélső ablakból. Egyébként csak a szemközti kilencemeletes szalagházat lehetett látni. De ott is mindig történt valami. Ha pedig a szemközti lépcsőház liftjével felmentem a tízedik emeletre, majd visszasétáltam a lépcsőn a félemeleti fordulóig, hogy kikémleljek a szellőző ablakon, akkor láthattam azt, amit ők szoktak látni.
Nem volt teljesen ideális a lakóközösség, már ahogy az emberek között lenn szokott. Voltak súrlódások. Ahogy az lenni szokott, a lakók között néha egyenetlenség támad. Egyszer a panelház lakóközössége a panelben tartható kutyák ügyét szerette volna rendezni. Egész pontosan azt akarták tisztázni, hogy faj és tartható méret tekintetében milyen kutya ideális a panelben. Az ideális kutyát kerestük tehát. Ez nem zoológiai problémaként jelent meg, inkább társaslélektanilag tettük fel az ágas-bogas kérdést. Pontosabban az ideális panelkutyát kerestük. A társasházi közös képviselő vezetésével a lakók tanakodásba kezdtek, a közös bölcsességre hagyatkoztak, amely meghozza, mint más esetekben is a békességet. Megfogalmazódtak a vélemények pro és kontra, amelyek az ideális kutyára vonatkoztak. A jegyzőkönyvvezető szorgalmasan rögzítette a felmerülő szempontokat.
Röviden összegezve mindazt, ami akkor elhangzott, megpróbálom felidézni a szempontokat: az ideális panelkutya legyen kicsi, mindenek előtt. Diszkrét, amely nem zavarja a szomszédokat ugatásával. Ne pisilje össze a liftet, a lépcsőházat, a kakáról már nem is beszélve. A gyerekeket ne ijesztgesse jelenlétével, se azokat, akik eleve félnek a legkisebb és legszelídebb kutyától is. Az ilyeneket sehogyan sem lehet meggyőzni, hogy Devillke, a másodikon egyedül élő néni kedves pitbullja, nem harap. Az is előnyös szempont az ideális kutya kiválasztásában, ha kicsi helyen elfér. Kis rések is elegendőek neki. És alapvető elvárás, hogy az ideális panelkutya láthatatlan legyen. Tudjuk persze, hogy láthatatlan állat nincs. De a látás a fénnyel van szoros kapcsolatban. Ha tehát a fényben nem látható, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ennyi is elegendő. Valamint az is fontos, mint már volt róla szó, ha néma az állat. Akkor garantáltan nem zavar senkit ugatásával, morgásával, farokcsóválásával, fontoskodó jövés menésével. Továbbá méltán elvárható még az ideális panelkutyától, és ezt még a kutyatartók is osztották, ha nem kell folyton-folyvást sétáltatni. Mindebből már látható, hogy nehéz jó panelkutyának lenni. Ilyen sokféle erény kell ahhoz, hogy a társasházi közösség szemében egy állat elnyerhesse az ideális panelkutya rangját.
Amikor a különféle elvárások a parttalanul áradó, néhol elmocsarasodó folyókhoz hasonló vitában lassan artikulálódtak, bevillant, hogy nekem már van is egy ilyen állatom. Egyszer már láttam őt a konyhában elsuhanni. És valóban nem hangoskodik. Diszkrét lakótárs. Nagyon mértékletesen eszik sokat. Nem kell sétáltatni. Nem pisili össze a liftet. Nem kakik a ház előtti bokor alá. És nagyon azon van, hogy ne pusztán fizikai megjelenésével hozza zavarba a szomszédokat. A nappali fényben gyakorlatilag láthatatlan. Az apró résekben is elfér, mert lapos teste puha ízekből áll. Fülek helyett kedves csápocskáit hegyezi. Sajnos, nem lehet simogatni szegényt. De hát valamit valamiért.

Borbély Szilárd