BORBÉLY SZILÁRD

Ideges Nő, Gyanús Férfi, Holttest
Kevés fény. Buszváró. Távolról autózaj. Hangok a sötétben. Valaki jön.
Sietősen az Ideges Nő. Egy padon a Holttest. Kabátban, befordulva.
A nő után nem sokkal távolról egy másik, nyugodt,
ráérős cipőkopogás hallatszik. Gyanús Férfi

Ideges Nő:

(Diktafonba beszél) Jó estét! Jó estét…
(Bizonytalan. Figyel az érkező cipő hangjára)
Vagyis inkább már jó reggelt kellene mondanom.
Sosem tudom, talán mert rosszul alhatom?
Az év nagy részében sötétben indulok el,
és sötét van, amikor hazaérek.
Az a legrosszabb az alkalmazotti létben,
hogy az ember kiszolgáltatott egész évben.
Nincs ünnep, nincs magánélet, rohan a gyerekért,
már akinek van… Nézem, az egy második rabszol-
gaság.
Jól van ez így. Tartom a szám. Kelek korán.
Mondom mindig, amit várnak… Te meg, komám?
„Ha nem akarsz, nem kell beszélgetni…” –
Mondtam a pasimnak is, akit tegnap szedtem fel,
vagy ő szedett fel engem, és kihozott ide,
már nem emlékszem a részletekre…

Mondom neki, hogy nem kell utána beszélgetni,
nézzünk inkább tévét. Én jól kitöltöm az időm,
hetente háromszor megyek fitneszbe,
kétszer szoliba, másnaponként fodrász, festés,
manikűr, körömépítés, plusz tíz-tizenkét óra munka,
heti hat napra… Már nem is férne bele több,
se gyerek, se pasi, aki otthon ül, és várja
a meleg vacsit, ordít a hideg sörért…
Böfög, horkol, és szellent görényt… brrr…

Az Alkalmazott-dal

Mert mindenki alkalmazott,
Olyan világban élünk,
A szolgáltatószektorban
Csak szerepet cserélünk:

A patikában a Fodrász
Vásárolja a gyógyszert,
A Széplány este a stexért
Postásra húz fel óvszert,

A Fodrász hajat bondorít
A Széplánynak jó pénzért,
A Postás számlát kézbesít,
És nincsen benne részvét,

S a Patikus, ha csődbe jut,
Még elmehet Postásnak,
S a Széplány, hogyha megcsúnyul,
Beáll majd tán Fodrásznak,

És jönnek majd a friss husik
Óvszerért patikába,
És lesznek újabb Postások,
Akiknek mindig áll a’…

Mert mindenki alkalmazott,
Olyan világban élünk:
A szolgáltatószektorban
Csak szerepet cserélünk.

Ideges Nő:

Miért nincs itt tábla. (Idegesen keresi az oszlopon.
Belerúg a leszakított táblába)
Persze, hogy letépték. A francba…
(Közelebb megy. A távolba kémlel. Hallgatózik)
Bocsánat… jó estét… kérem…

(Nincs válasz. Figyel a közeledő hangra. Fél)

Ébredjen fel! Kérem, ébredjen fel!

Semmi. A hang közelít. A nő fél. Táskájából pisztolyt vesz ki,
ideges, de határozott mozdulattal fölhúzza és biztosítja. Kabátzsebébe
csúsztatja. Az átellenben lévő helyen kihátrál a fényből

Gyanús Férfi:

(A fekvőhöz) Jó reggelt!
Jó reggelt! No, te jól beszívtál. (Dúdol, körülkémlel)
Mindig itt kötnek ki. Egyeseknek
be jó. Míg mások csak güriznek,
hogy legyen pénzük jegyre. (Kutat a zsebében)

Ideges Nő:

Jó estét! (Előrébb jön. Köhécsel. Megzavarja)

Gyanús Férfi:

Jó reggelt! Ez itt alszik, nézze már.
Mások ilyenkor kelnek,
cigi után keserű kávét nyelnek.
Cipőbe bújnak, évszak szerint
kabátba, s ez ismétlődik megint,
mert este vackaikra visszatérnek,
s az évek bennük lassan összeérnek…

Ideges Nő:

Az ott nem a busz?

Gyanús Férfi:

Nem, az arunnan jön.

Ideges Nő:

Megengedi, hogy felvegyem? (Diktafont kapcsol be)

Gyanús Férfi:

Ha akarja. De nem szívesen.

Ideges Nő:

Gyűjtöm a hangokat, tudja.

Gyanús Férfi:

Pedig az ember mán magát is unja.

Ideges Nő:

De annyi emberrel találkozunk,
kivel egyszer összefutottunk,
és talán soha többé.

Gyanús Férfi:

Maga tán riporter?

Ideges Nő:

Ó nem. De mondja csak, mikor kel?

Gyanús Férfi:

Gyanakszom mégis, ha felvesz,
tudják, jobb lesz most vigyázni. (Közönséghez)
Hát amikor kellesz… Mert tegnap szólt akárki,
hogy menjek ma korábban. Hó végi hajrá,
tuggya. A konténer nem várhat.
A spedició drága, a logisztikus mongya
mindig. A túlóra meg jól jön…

Ideges Nő:

Mennyit keres?

Gyanús Férfi:

Na hajja, röktön
tudtam én, hogy rám kütték magát.
Vigyázzon, a sok kérdés megárt.

Ideges Nő:

Én csak hangokat gyűjtök…

Gyanús Férfi:

Én meg csak ritkán fürdök,
és szagom is van már tán.
Vagy szellentek a vártán,
mint Madrid alatt, tuggya…

Ideges Nő:

A munkásosztály útja
többé nem a forradalom láza,
mert felszívta a pláza-
kultúra meg a szolgáltatószektor…

Gyanús Férfi:

Tán újságíró? Inkább ennek magyarázza
(A Holttestre mutat),
hogy mit jelent a negyven fok a traktor
fülkéjében, a szalag mellett három
műszak, a darabbér a gyáron…

Ideges Nő:

Én megértem magát, empátiával…

(…)

(Holttesthez fordulnak)

Gyanús Férfi:

Hé, komám, ha meg nem sért e szó,

Ideges Nő:

Úgy látom, ennek már hiába szólunk,
nem vonja el morális terhünk rólunk,
mert dönteni mindig erkölcsi kérdés,
s a hallgatás az jobb, mint a beszélés.

Gyanús Férfi:

Ő példát mutat, és példája tanít,
követni kell, nyilván azért van itt.

Ideges Nő:

E következtetés valahol sántít…

Gyanús Férfi:

E holt test erotikusan hat rám itt,
nem is értem. Magára?

Ideges Nő:

Gyengéje a nekrofília?

Gyanús Férfi:

Nem is tudom. Nem vettem észre eddig.

Újabb feszengő és néma várakozás

Ideges Nő:

Van felesége?

Gyanús Férfi:

Nem fér bele…

Ideges Nő:

Nem akar?

Gyanús Férfi:

Már úgy érti? Azt? Most itt?

Ideges Nő:

Na ne! Feleséget, gondoltam…

Gyanús Férfi:

Ja, nem.

Ideges Nő:

Barátnőt?

Gyanús Férfi:

Azt sem. Hülyének néz?

Ideges Nő:

Mit akar maga?

Gyanús Férfi:

Nyugdíjas szeretnék lenni.

Ideges Nő:

Van társadalombiztosítása?

Gyanús Férfi:

Nincs.

Ideges Nő:

Fizet nyugdíjjárulékot?

Gyanús Férfi:

Azt sem.

Ideges Nő:

De akkor nem lesz nyugdíja.

Gyanús Férfi:

Ezért szeretnék…

Ideges Nő:

Na ne viccelődjön.
Majd úgy jár, mint ez itt… (A fekvő alak felé mutat)

Gyanús Férfi:

Az már tiszta ügy, de addig hogy jusson el az ember.

Ideges Nő:

Nem fél a haláltól?

Gyanús Férfi:

Ettől például itt?

Ideges Nő:

Nem! Úgy általába…

Gyanús Férfi:

Inkább az ellenőrtől.

(...)

Ideges Nő:

Ezt vajon nem ők dobták ide?

Gyanús Férfi:

Magának van jegye?

Ideges Nő:

Mi köze hozzá?

Gyanús Férfi:

Meglepné tán, ha ellenőr vagyok?

Ideges Nő:

Itt akkor sincs joga.
A buszmegállóban várhatok jegy nélkül.

Gyanús Férfi:

Vagyis tehát szabálysértésre készül…

Ideges Nő:

A szándék még nem a tett maga…

Gyanús Férfi:

De annak potencialitása…

Ideges Nő:

A potenciát nem követi aktus.

Gyanús Férfi:

Ebben áll a kauzalitása…

Ideges Nő:

Hallja, már közelít is az busz.

Gyanús Férfi:

(karszalagot vesz elő) Jegyeket, bérleteket!

Ideges Nő:

Az előbb azt mondta, tíz perc…

Gyanús Férfi:

Viccelsz? Ide nem jár busz, már évek óta.

Ideges Nő:

Akkor mire várunk?

Gyanús Férfi:

Csak ismerkedni akartam,
ritkán jár erre jó nő. Egyedül.

Ideges Nő:

Látja, van bérletem!

Mutatja, a férfi elkapja tőle. Zsebre vágja

Gyanús Férfi:

Volt, nincs. Mint a mesében.

Ideges Nő:

De van. Ezt nem teheti.

Gyanús Férfi:

Van tanúja? Bizonyítsa be.

Ideges Nő:

Segítség!

Gyanús Férfi:

Erre az nem szokás. De mint említettem,
ez a holt test erotikusan hat rám,
és a te félelmed egészen izgalomba hoz…

Ideges Nő:

Ne tegezzen!

Gyanús Férfi:

Na de ezt most mért csinálod?

Ideges Nő:

Ne közelítsen!

Gyanús Férfi:

Na ne finnyáskodj. Mennyi a tarifád?
Szagról megismerem a magadfajtát…

Ideges Nő:

Én meg azt hittem, lehet társalogni.

Gyanús Férfi:

Előjáték gyanánt. De nem muszáj csókolózni…

Ideges Nő:

Ne jöjjön közelebb!

Gyanús Férfi:

A kurva…

A fegyver dördül. A férfi elterül.

Ideges Nő:

Na hallják, most jól benne vagyok a pácban.
Gyorsan lelépek. Meg kell pucolni.
Jaj, de nem, nem mehetek el.
Nála van a bérletem. Ráadásul fényképes, a francba!
Fényképes bérlet, most mondják, ahelyett hogy
bliccelnék!
És milyen rossz kép. Na? Nem előnyös, ugye?
Ránézésre öt év. Legalább jobb kép lenne…
(Letérdel, meg akarja fordítani)
Na, fordulj már fel! (Észbe kap)
Nem úgy értettem, bocsika.
A másik zsebe, rajta fekszik. Na, végre!

(A bérletet kiveszi)

Átfordítja a hátára. Most látszik jól, hogy áll a férfi pénisze;
karikírozva, eltúlozva

Húú! Huuu! Hullamerevség…
Ezt majd le kell vágni a patológián…
A francba, ezt a gikszert!
Ez is csak velem történhet meg,
a faszba a begerjedt pasikkal…

Sötét