Bovaryné él

Julian Barnes újrázott

2006. szeptember 28.
Julian Barnestól, Madame Bovary, c’est moi címmel jelent meg elbeszélés a Le Nouvel Observateur-ban, abból az alkalomból, hogy október elsején lesz 150 éve, hogy a Revue de Paris elkezdte részletekben közölni Flaubert regényét.

Az angol írók között a leginkább „flaubertista”, Julian Barnes novellájában Madame Bovary nem hal meg, ehelyett elmeséli, hogyan folytatódott az élete, miután férjével együtt Yonville-t elhagyták. „A gomba nem tartalmazott elég mérget. Túléltem. Sajnálom, hogy elrontom a történetet, de a tények azok tények. Nem kétségbeesésemben öltem meg magam, leginkább az érzékenységembe haltam volna bele. És biztosíthatok mindenkit, hogy soha semmikor nem kívántam végezni magammal.” Barnes így fejezi be novelláját: „Ő meghízott, én megőszültem. Charles minden nap elkocsizik a pacienseihez. Bíznak benne. Épp egy parasztot lát el, akinek eltört a lába, hálából kapott egy csirkét. Ezt fogjuk vasárnap ebédelni. Olyan ez az élet, mint az összes többi. Megvannak az emlékeim. A párok tovább élnek. És az asszonyok sem kivételek.”

 
 
Barnesnak Flaubert papagája (Flaubert’s parrot) címmel korábban már megjelent egy regénye [magyarul Czine Erzsébet fordításában olvasható (Magvető, 1989)], melyben egy játékos irodalmi-filológiai Flaubert-nyomozást visz színre. Ezzel a regénnyel szerzett nemzetközi hírnevet magának a szerző. De talán emlékszünk Woody Allen Bovaryné-allúziójának Kugelmassjára is (A Kugelmass-epizód).