Az angol írók között a leginkább „flaubertista”, Julian Barnes novellájában Madame Bovary nem hal meg, ehelyett elmeséli, hogyan folytatódott az élete, miután férjével együtt Yonville-t elhagyták. „A gomba nem tartalmazott elég mérget. Túléltem. Sajnálom, hogy elrontom a történetet, de a tények azok tények. Nem kétségbeesésemben öltem meg magam, leginkább az érzékenységembe haltam volna bele. És biztosíthatok mindenkit, hogy soha semmikor nem kívántam végezni magammal.” Barnes így fejezi be novelláját: „Ő meghízott, én megőszültem. Charles minden nap elkocsizik a pacienseihez. Bíznak benne. Épp egy parasztot lát el, akinek eltört a lába, hálából kapott egy csirkét. Ezt fogjuk vasárnap ebédelni. Olyan ez az élet, mint az összes többi. Megvannak az emlékeim. A párok tovább élnek. És az asszonyok sem kivételek.”