hirdetés

Nemzetközi Booker, Brexit, Fitzgerald és Kertész

2017. március 18.

Kihirdették a Nemzetközi Man Booker- és az Orwell-díj hosszúlistáit, eddig ismeretlen Fitzgerald-novellát közölt a New Yorker. Nyolcvanhét éves korában elhunyt Derek Walcott Nobel-díjas szerző. Sándor Iván német cikkben értekezik Kertész Imre hagyatékának sorsáról. – Heti hírösszefoglalónkat olvashatják.

hirdetés

Brexit és női disztópia az Orwell-díj hosszúlistáján


Az Orwell-díj Nagy-Britanniában a politikai irodalom legrangosabb díjának számít, minden évben azokat a műveket jutalmazzák, amelyek ahhoz az orwelli törekvéshez járulnak hozzá, hogy a politikai írás művészetté váljon.
Naomi Alderman The Power című science fiction-története vezeti a jelöltek idei listáját, amely mondhatni, az Éhezők viadala keresztezése A szolgálólány meséjével, olvashatjuk a könyv elemzésében a Guardianen. A disztópia egy olyan jövőről szól, ahol nők szabályozzák a világot. Alderman regényét idén ezen kívül a Bailey’s prize for women’s fiction nevű díjra is jelölték.
Szintén a listán szerepel David Olusoga Black and British: A Forgotten History című könyve, amely Anglia fekete közösségeiről szól, illetve Fellow Jhalaktól az Another Day in the Death of America , amelyben a szerző az Angliában, 2013. november 23-án  fegyverrel meggyilkolt tíz ember történetét rögzíti. A napi politikát dokumentáló könyvek is helyet kapnak a listán, úgymint Tim Shipmantől az All Out War, melynek témája a 2016-os EU-s népszavazás.
A szűkített lista május 15-én jelenik meg, a győztest pedig június 8-án hirdetik ki a Univerity College London kulturális fesztiválján.

 

Ámosz Oz is esélyes az idei Nemzetközi Man Booker-díjra
 

Megjelent a Nemzetközi Man Booker Díj hosszúlistája is, amelyen az idén angol nyelvre fordított művek közül választják ki a legjobbat. A korábban Krasznahorkai László által is elnyert kitüntetéssel 50 ezer font jár, amelyet a könyv szerzője és annak fordítója között osztanak szét. Az idei tizenhárom jelölt között három női szerző van, a legtöbb szerző európai, de van két izraeli, egy argentín és egy kínai jelölt is. A díj történetének első nyertesét Ismail Kaderét idén is a jelöltek között találjuk, csakúgy mint Ámosz Ozt is, akit 2007-ben is jelöltek már. Idén Júdás című könyvével száll versenybe, amely 2016-ban magyarul is megjelent az Európa Kiadó gondozásában, de jelölték a szintén izraeli szerzőt, David Grossmant is az Egy ló besétál a bárba című regényével, amely idén jelent meg magyarul a Scolar Kiadónál. 

A díj összes jelöltje: 

Mathias Énard: Compass
Wioletta Greg: Swallowing Mercury
David Grossman: Egy ló besétál a bárba
Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Roy Jacobsen: The Unseen
Ismail Kadere: The Traitor’s Niche
Jón Kalman Stefánsson: Fish Have No Feet
Yan Lianke: The Explosion Chronicles
Alain Mabanckou: Black Moses
Clemens Meyer: Bricks and Mortar
Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung
Ámosz Oz: Júdás
Samanta Schweblin: Fever Dream

 

Meghalt Derek Walcott

A Saint Lucia-i költő hosszú ideje beteg volt - közölte a család. A karibi térség jeles írója 1930. január 23-án született az Antillákhoz tartozó szigeten. Egyetemre Jamaicában járt, majd 1953-ban Trinidadra költözött, ahol bekapcsolódott a színházi életbe, többek közt kritikusként dolgozott. Rockefeller-ösztöndíjasként egy ideig New Yorkban tanult, majd Trinidadra visszatérve megalapította saját társulatát.

Több karibi országban is tanított, az 1980-as évektől pedig az Egyesült Államokban is: a Bostoni Egyetemen drámát és irodalmat. Első verseskötete már 1948-ban jelent meg Huszonöt vers címmel. Ezt számos követte, köztük a Zöld fényben (1960), Az Öböl (1969), A tenger hullámai (1976) és az Omeros (1990).

A Nobel-díjat 1992-ben kapta meg, az indoklás szerint költészete szerencsésen ötvözte az európai és a karibi költészetet, mindezt afrikai lírikus elemekkel elegyítette, és gazdag költői képekkel tarkított ékes angol nyelven fogalmazott.

Derek Walcott kreol és angol nyelven írta verseit, ezenkívül számos színdarab, tévéjáték és egy musical szerzője volt. Kiemelkedő művei között tartják számon az Omeros című, 64 fejezetből álló karibi eposzt. Drámái közül a legismertebbek az 1952-ben írt Harry Darnier, az 1970-es Majom-hegyi álmok és az 1978-as Emlékezés. (MTI)

Eddig publikálatlan Fitzgerald-novella a New Yorkerben

I’d Die for You And Other Lost Stories címmel jelenik meg F. Scott Fitzgeraldtól egy új kötet, amely a szerző az eddig publikálatlan történeteit tartalmazza. Egy részük a kutatók számára már régóra ismert szövegek, azonban a kötet tartalmaz olyan írásokat is, melyeket valóban most olvashat először a nagyközönség. A New Yorker ezek közül jelentetett meg egy novellát (The I.O.U.) a napokban, amely szintén megtalálható lesz a kötetben is.

A The I.O.U. című írását Fitzgerald még 1920 tavaszán írta a Harper’s Bazaar szerkesztőjének felkérésére, ahol végül mégsem jelent meg, megjárta a Saturday Evening Post szerkesztőségét, majd ugyancsak megjelenés nélkül visszakerült Fitzgeraldhoz, mert az író elkérte a kéziratot javításra. A kötet várhatóan ősszel jelenik meg Magyarországon, a Jelenkor Kiadó gonozásában.

Kertész Imre hagyatéka

Kertész Imre barátja és írókollégája, Sándor Iván írt a Frankfurter Rundschau német lapban Kertész életműve körül kialakult érdekes helyzetről. Kertész Imre özvegye közel egy éve hunyt el, azóta pedig felreppent a hír, hogy az író hagyatékát a magyar állam venné át, efelőli gesztusát jelezve is egy jelentős mennyiségű támogatással. Sándor Iván szerint megkérdőjelezhető, hogy Kertész Imre betegágyban fekvő özvegye tudta-e valójában, hogy miről is van szó, amikor a támogatást felajánlották. A másik érdekes tényező, hogy Kertész Imre szellemi hagyatékát korábban az Akademie der Künste in Berlin gondozására bízta, írásban is indokolva döntését. Kertész Imre akkori levelében azt írja, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a történelmet vagy a dolgok folyását befolyásolni tudja. Az országban kihalt a kreativitás, és nem érzi, hogy bármiféle szellemi feladata lenne a hazájában. Ezen kijelentésének visszavonásáról nem találtak hiteles dokumentumot, így jogos az az érv, hogy az író nem kívánta magyar gondozásba adni az életművét. A cikkben Sándor Iván kiemeli, hogy Kertész Imre több írótársa is hasonló helyzetben volt, aki 1920 és 1945 között alkotott, vagyis a Horthy-korszak alatt, és el kellett hagyniuk az országot. Sokakkal ellentétben Kertész Imre nem hagyta kisajátítani magát, nem engedte, hogy kizárólag holokauszt írónak tekintsék, őt főképpen az egyetemes kérdések, a sors, a jelen és a múlt összekapcsolódása foglalkoztatták. Sándor Iván feltételezése szerint a támogatás felajánlása mögött stratégiai szempontok is állnak, felveti, hogy az USA-Anglia-Franciaország-Szovjet Unió tengely mai megfelelőjének tekinthető az úgynevezett Trump-Putyin tengely, és azáltal, hogy a kormány a amerikai vonalhoz kíván közeledni, kompenzálni szeretné a tényt, hogy ezidáig a vesztes oldalon harcolt. Mindez viszont azt is jelenti egyúttal, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Berlin az évek során az európai értékek képviselője lett, és hogy nem azonosítható az egykori önmagával. Így nyer tehát jelentőséget a helyzet, hogy a magyar kormány úgymond ki szeretné váltani magának magyar íróját Berlintől, és hogy a Kertész Imre-hagyaték sorsa elvi kérdés.

Várszegi Eszter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.