Elhatározta az Úr, mert már nagyon unatkozott, hogy elválasztja az eget és a földet, de mikor végzett a munkával, észrevette, hogy az ég és a föld feltűnően hasonlít két falra. Látá az Úr, hogy ég és föld helyett falakat teremtett, és nagy lett a szomorúság az ő szívében. Másnap hívatta két kedves angyalát, Félixet és Brúnót, hogy találnának ki valamit, lendítenék tovább a Teremtés elakadt kerekét. Csodatévő harsonáját is odaadta nekik, ami a végítélet bejelentésére is szolgálhatott, de tülkös formájával finom utalás is lehetett az állatra, amit Ábrahám feláldoz Izsák helyett.

Vidáman röpködött Brúnó és Félix a félhomályban (dicsfényüket szokás szerint tornazsákjukban hagyták), aztán Brúnó, kettőjük közül a testileg aktívabb, váratlan ötlettől vezérelve az egyik falat tizenkét részre osztotta. Meg is számozta őket, mire Félix, kettejük közül az agyilag aktívabb, azt mondta, legyenek ezek az állatöv jegyei, és a 12 hónap. És legyenek ezek Izrael törzsei, és a 12 apostol, és a 12 hangból álló dodekafon skála, és a 12 kőműves, a 12 majom, a 12 szék, a 12 dühös ember, a 12-es busz, a piszkos 12, és a totóban a 12 találat.

De mi lesz a másik fallal? Sehogy sem tudták kitalálni. Milyen világ az, aminek csak fele van, a másik fele üres? Ekkor megint Félixet szállta meg az ihlet: legyen ez a fal, kiáltotta, legyen ez az a fal, amire az emberek, minden időben és korban, nem szűnő lelkesedéssel: képeket akasztanak. Legyen ez a festők fala! Legyen, visította Brúnó is, és tele tüdőből belefújt a harsonába, hogy világgá kürtölje, tudassa az Úrral, a feladatot megoldották: a világ kész. Azzal, huss, mint akik jól végezték dolgukat, fölszálltak a mennybe.

Hát, így fedezte fel az Úr a képzőművészetet a teremtés második napján, kedden. Köszönet érte! De ha valaki azt mondaná, milyen helyes az a két madár a szabásmintával, kérlek, őt se bántsátok!

Garaczi László