„Gordon is túlérett lett. Egy geci.”
Nemes Z. Márió: A fétismajom

2009. június 25-én este egy munkahelyi jutalomútnak köszönhetően éppen a Sohóban voltam, és egy mauritiusi bevándorlóval beszélgettem az egyik pub olcsó csapolt sörét szorongatva kezemben, amikor egyszer csak rám nézett az egyik rosszul öltözött és feltűnően ittas barfly, aki korábban hosszú percekig bámulta szótlanul a pultot, és váratlanul csak annyit mondott könnybe lábadt szemmel, hogy „Michael Jackson is dead”. Először nem vettem komolyan szavait, mert azt hittem, hogy csak egy újabb részeg hőzöngés fültanúja voltam, ám amikor repetitíven ezt az egyetlen mondatot kezdte el ismételgetni maga elé meredve, már éreztem, hogy igazat mond. Mire kiléptünk a kocsmából, szinte tapintható volt az ideges feszültség a levegőben, hiszen akkor már futótűzként terjedt szájról szájra a hír a londoni éjszakában, hogy Michael Jackson meghalt. Euforikus, sistergő gyász volt ez, hallani lehetett, ahogy a szórakozóhelyeken egyik pillanatról a másikra felcsendültek örökzöld slágerei és a metróaluljárók utcazenészei is az ő számait kezdték el játszani.

A Pop Királya 1983. március 25-én a Motown lemezkiadó fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett koncerten a Billie Jeant is előadta. Nem okozott csalódást, a dal legmélyén dobogó beat mindenkit rögtön megbabonázott, a koreográfia pedig egyenesen ámulatba ejtő volt, mintha Michael Jackson a tűzben táncolt volna, egyszerűen lehetetlen volt róla levenni a tekintetet. A felejthetetlen előadás elején a nézők még nem is sejthették, hogy a könnyűzene egyik történelmi pillanatát élhetik át: Michael Jackson ugyanis ekkor mutatta be először színpadon később ikonikussá vált moonwalkját, amivel koncertjein az elkövetkező évek során világszerte milliókat sikerült pillanatok alatt megőrjítenie.
Az 1983-as év azonban egy másik esemény miatt is fontossá vált Michael Jackson életében, ekkor látta meg ugyanis a napvilágot egy austini kutatóközpontban Bubbles, a csimpánz, akit Michael Jackson mentett meg végzetétől, mivel rajta is különféle állatkísérleteket hajtottak volna végre. A CNN beszámolója szerint Bubblest nyolc hónapos korában vette magához az énekes, más források szerint viszont csak hároméves korában lett Michael Jackson házi kedvence. Bármi legyen is az igazság, Bubbles-nek legalább olyan jó sora volt, mint a popsztár saját gyermekeinek: 1988-ban a Jackson-família encinói otthonából ő is beköltözött a Neverland Ranch-ra, ahol a moziteremben cukorkát falatozott, miközben a vásznon megállás nélkül peregtek a Disney-rajzfilmek, éjszakánként pedig egy kiságyban aludt az énekes hálószobájában, és habár pelenkát hordott, ha úgy kívánta, gazdája luxusvécéjét is nyugodtan használhatta, akivel gyakran ugyanabba a ruhába öltözött.

A fentiek tükrében teljesen érthető, hogy 1988-ban a botrányhős Jeff Koonst is olyannyira megérintette ez az excentrikus kapcsolat, hogy Michael Jackson and Bubbles címmel három, arany bevonattal készült, mérethű porcelánszobrot mintázott a furcsa párról, amelyek közül az egyiket három évvel később a Sothesby’s New York-i aukcióján 5,6 millió dollárért adtak el, a másik kettőt pedig San Fransiscóban és Los Angelesben állították ki. Jeff Koons keresve sem találhatott volna hatásosabb alapanyagot a Banality-sorozatának csúcspontját képező alkotásához, ironikus szobra ugyanis tökéletesen ragadja meg Michael Jackson Bubbles iránt érzett mérhetetlen rajongásának gyermekien naiv és giccses báját, mesebeli vonzalmának egyszerre megható és bizarr aspektusát.
Ahogyan a gyengéd ölben tartásból és féltő ölelésből is látszik, Michael Jackson kétségkívül imádta Bubblest, akinek saját ügynöke és testőre volt, de megtanította neki többek között a moonwalkot is, arról nem is beszélve, hogy volt idő, amikor szinte mindenhová magával vitte. Bubbles elkísérte például 1987-es Bad világkörüli turnéjára is, amelynek egyik állomásán zöld teát ivott Osaka akkori polgármesterével, Yasushi Oshimával, de az eredeti tervek szerint ő lett volna a gyűrűhordozó Elizabeth Taylor 1991. október 6-án a Neverland Ranchen megtartott esküvőjén is.

Az ezredfordulót követő években azonban a dolgok váratlanul rosszra fordultak, Bubbles egyre agresszívebb és kezelhetetlenebb lett, és mivel fennállt a veszélye, hogy megtámadja Michael Jackson legkisebb fiát, Blanketet, ezért a popsztár hosszas vívódás után végül beleegyezett abba, hogy kisfia testi épsége érdekében a csimpánzt Bob Dunn sylmari ranchára szállítsák.
Michael Jackson meg volt róla győződve, hogy Bubbles akár 60 évig is elélhet, és gyakran vizionált egy különleges születésnapi partit, ahová olyan híres állatokat hívtak volna meg, hogy együtt ünnepeljenek kedvencével, mint Lassie, Cheeta és Benji, erre azonban végül sohasem került sor. Az elszakadás ráadásul szörnyen megviselte Bubblest, aki bánatában 2003 decemberében öngyilkosságot kísérelt meg, ám időben kórházba szállították, ahol az orvosoknak sikerült megmenteniük életét.
Bubbles 2004 óta a floridai Center for Great Apes lakója, régebben gyakran festegetett, és sok fuvolazenét hallgatott, újabban azonban csak csöndesen üldögél a fákon 40 éves csimpánz barátjával, Sammel. Egyik gondozója elmondása szerint az elmúlt évek során eléggé megváltozott külsőleg: csúnya lett és hatalmas, testsúlya mostanra pedig már meghaladja a 70 kilógrammot, ám ettől függetlenül még ugyanaz a szeretetre méltó teremtés, mint régen.
Különösen elszomorító volt tehát, hogy Bubblest annak ellenére sem engedték el egykori gazdája, Michael Jackson két évvel ezelőtti temetésére, hogy mindenki tudta jól, milyen különleges és szoros barátság volt az övék.
Számomra valahol itt ért véget a zoológia.

Bajtai András