Cáfolta az Esterházyt ért vádakat Terezia Mora
Cáfolta és a "szokásos médiahisztériaként" minősítette a Németországban is megjelent Harmonia Caelestis kapcsán az írót, Esterházy Pétert, továbbá fordítóként személyét ért vádakat Terezia Mora.
- 2010. április 2.
Mint arról korábban beszámoltunk, Sigfrid Gauch német író saját honlapján lopással vádolta meg a magyar írót, azt állítva, hogy Esterházy egy teljes fejezetet emelt át az ő 1979-ben megjelent Vaterspuren (Apa-nyomok) regényéből. Az író a Harmonia Caelestist németre fordító Terezia Moraval kapcsolatban pedig azt állította: "A műfordító még azt a fáradságot sem vette, hogy visszafordítsa németre az Esterházy által magyarított fejezetet, hanem visszanyúlt az én könyvemhez, és szinte szó szerint átemelte az inkriminált fejezetet."
A magyar származású német írónő - aki a közelmúltban az idei Adalbert von Chamisso-díjat, a németül író külföldieknek járó legnagyobb németországi elismerést kapta meg - az MTI-nek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra: mindenki tudja, hogy Esterházy milyen metódussal dolgozik, és pályáját sem ma, hanem harminc éve kezdte el.
"Esterházynál része a munkának az úgynevezett vendégszövegek alkalmazása" - hangsúlyozta az írónő, elutasítva az írót ért, az állítólagos plágiummal kapcsolatos vádakat. Esterházy hagyományos munkamódszerének része, hogy dolgozik más szövegekkel is, pontosan feltüntetve, hogy milyen szövegekről van szó - tette hozzá.
Terezia Mora saját fordítói munkájával kapcsolatban hangsúlyozta: Esterházy németre fordítása esetén számára "kötelező", hogy ne ő fordítsa le azt, ami az író magyar szövegében szerepel, hanem a szóban forgó részt a német eredetiből vegye át. Az író ezzel is bizonyítani kívánja, hogy vendégszöveget használt. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha nem német, hanem más nyelvről van szó, akkor is annak aktuális és ismert német fordítását kell felhasználni a szövegben. Könyvéhez Esterházy más vendégszövegeket is felhasznált. Irodalmi felfogása szerint ugyanis egy vendégszöveg egy más műben új stílusértéket kap - mutatott rá a fordító.
Terezia Mora szerint mindez gyakran dupla munkát jelent számára. Így történt a Harmonia Caelestis esetében is, a szöveget előtte lefordította, de azután Esterházy hívta fel a figyelmét arra, hogy az eredeti szöveg átvételére van szükség. "Számára nagyon fontos az, hogy ne tegyünk úgy, mintha nem merítettünk volna másoktól, hanem jelezzük, hogy a merítés felismerhetően benn van a szövegben" - emelte ki az írónő.
A könyvet kiadó Berlin Verlag pedig a Harmonia Caelestis megjelenésekor külön kísérő kötetben jelezte, hogy kitől és milyen vendégszövegek alkalmazására került sor. Ez vonatkozott a Sigfrid Gauchtól átvett szövegre is - emlékeztetett Terezia, Mora hangsúlyozva: Esterházy, illetve a kiadó pontosan felsorolta a felhasznált "vendégirodalmat", köztük a Gauch-könyvet is.
Ezt egyébként saját honlapján a Berlin Verlagtól kapott tájékoztatás alapján Sigfrid Gauch is elismerte. Gauchot a Német Írószövetség jogásza arról tájékoztatta: egy szerzőnek saját művészi vállalkozásának keretében joga van szerzői jogilag védett szövegeket saját művében alkalmazni akkor, ha egyértelmű, hogy az idézetek az ő művészi önkifejezésének részét jelentik.
A Harmonia Caelestis mintegy tíz éve jelent meg Németországban. Sigfrid Gauch akkor állt elő a könyvvel kapcsolatos váddal, amikor a lipcsei könyvvásár előestéjén plágiummal vádoltak egy 17 éves fiatal szerzőt, Helena Hegemannt, aki nagy sikerű első könyvet írt. A lipcsei könyvvásáron a Német Írószövetség tiltakozott a Hegemann-plágium miatt, és elsősorban a fiatal szerző kiadójának eljárását bírálta. A tiltakozás Esterházyt, illetve a Harmonia Caelestist egyetlen szóval sem említette.
A magyar származású német írónő - aki a közelmúltban az idei Adalbert von Chamisso-díjat, a németül író külföldieknek járó legnagyobb németországi elismerést kapta meg - az MTI-nek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra: mindenki tudja, hogy Esterházy milyen metódussal dolgozik, és pályáját sem ma, hanem harminc éve kezdte el.
"Esterházynál része a munkának az úgynevezett vendégszövegek alkalmazása" - hangsúlyozta az írónő, elutasítva az írót ért, az állítólagos plágiummal kapcsolatos vádakat. Esterházy hagyományos munkamódszerének része, hogy dolgozik más szövegekkel is, pontosan feltüntetve, hogy milyen szövegekről van szó - tette hozzá.
Terezia Mora saját fordítói munkájával kapcsolatban hangsúlyozta: Esterházy németre fordítása esetén számára "kötelező", hogy ne ő fordítsa le azt, ami az író magyar szövegében szerepel, hanem a szóban forgó részt a német eredetiből vegye át. Az író ezzel is bizonyítani kívánja, hogy vendégszöveget használt. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha nem német, hanem más nyelvről van szó, akkor is annak aktuális és ismert német fordítását kell felhasználni a szövegben. Könyvéhez Esterházy más vendégszövegeket is felhasznált. Irodalmi felfogása szerint ugyanis egy vendégszöveg egy más műben új stílusértéket kap - mutatott rá a fordító.
Terezia Mora szerint mindez gyakran dupla munkát jelent számára. Így történt a Harmonia Caelestis esetében is, a szöveget előtte lefordította, de azután Esterházy hívta fel a figyelmét arra, hogy az eredeti szöveg átvételére van szükség. "Számára nagyon fontos az, hogy ne tegyünk úgy, mintha nem merítettünk volna másoktól, hanem jelezzük, hogy a merítés felismerhetően benn van a szövegben" - emelte ki az írónő.
A könyvet kiadó Berlin Verlag pedig a Harmonia Caelestis megjelenésekor külön kísérő kötetben jelezte, hogy kitől és milyen vendégszövegek alkalmazására került sor. Ez vonatkozott a Sigfrid Gauchtól átvett szövegre is - emlékeztetett Terezia, Mora hangsúlyozva: Esterházy, illetve a kiadó pontosan felsorolta a felhasznált "vendégirodalmat", köztük a Gauch-könyvet is.
Ezt egyébként saját honlapján a Berlin Verlagtól kapott tájékoztatás alapján Sigfrid Gauch is elismerte. Gauchot a Német Írószövetség jogásza arról tájékoztatta: egy szerzőnek saját művészi vállalkozásának keretében joga van szerzői jogilag védett szövegeket saját művében alkalmazni akkor, ha egyértelmű, hogy az idézetek az ő művészi önkifejezésének részét jelentik.
A Harmonia Caelestis mintegy tíz éve jelent meg Németországban. Sigfrid Gauch akkor állt elő a könyvvel kapcsolatos váddal, amikor a lipcsei könyvvásár előestéjén plágiummal vádoltak egy 17 éves fiatal szerzőt, Helena Hegemannt, aki nagy sikerű első könyvet írt. A lipcsei könyvvásáron a Német Írószövetség tiltakozott a Hegemann-plágium miatt, és elsősorban a fiatal szerző kiadójának eljárását bírálta. A tiltakozás Esterházyt, illetve a Harmonia Caelestist egyetlen szóval sem említette.
(MTI)
Hozzászólás
Kedves Fourjack! Elnézését kérem, ha bármivel megbántottam, eszem ágában nem volt Önt "piszkálni", nyilván "felszínes" vagyok és "csúsztatok", esetleg akaratomon kívül "hazudok". Most is azt írja, méghozzá csupa nagy betűvel, hogy ez az ügy "minden szerzőt és minden olvasót érint". Gondoltam, hogy ebben az esetben érdemes volna az etikai ügyet - mivel a szerző a jelek szerint folytatja az etikátlan és jogszerűtlen gyakorlatát - egy másik szintre, a jog útjára átvinni. (Mivel tőlem még nem lopott, a mester, tolla nem másolta mondataim, én ezt nem tehetem meg. Nem is vagyok író, én ugyanis olvasó vagyok.) Igen sajnálom, hogy nem vette észre, hogy egyetértünk. Ha rögzítem tényként, hogy Önt zavarja a mester írástechnikája, talán nem követek el bűnt. Az egyetlen hibám, hogy azt mertem írni, hogy Ön sokat foglalkozik az üggyel (ennél tényleg nem akartam többet mondani), s ezt az állítást akkor is fenntartom, ha már régen nem tette meg. Elképzelhető, hogy az energiáját és az idejét sem kellett volna emlegetnem, fogalmam nincs erről. Még egyszer bocsánat, ha megbántottam, őszintén mondom, hogy nem állt szándékomban. Sajnálom azt is, hogy "utálja" azokat, akik bizonyos kérdésekben egyetértenek Önnel. Sajnálom, hogy az inszinuációt éppen egyik kedvelt írómtól kell egy fórumban kikérnem magamnak. Maradok tisztelettel (még így is híve), András
www.szexmanifesto.blog.hu Van valami, amit még mások szövegének eltulajdonításánál is jobban utálok: A felszínességet, a csúsztatást, az értelmetlen piszkálódást és a hazudozást. Ön Kutyafalvi Úr most pont ezeket műveli. Olvassa végig tisztességgel az első bejegyzésemet: kifejezetten a bíróságosdi ellen szólalok meg, az ügyet érvelés útján gondolom rendezni. 2007-ben jelent meg a Mancs cikkem, és 2009-ben a Magvető kiadó az új Harmonia kiadásban már felsorolja legalább a könyv hátuljában a szerzőket (igaz nem sorolja fel a műveket, melyekből az idézetek vannak, és a helyüket se), de akárhogy is, én ezt egy nagyon fontos eredménynek tartom. Mindenképpen egy lépés a pozitív irányba. Ha az ember minden ügyben a bírósághoz fordulna, nem maradna ideje élni, sőt még pluszban kellene az úristentől kérnie, hogy az egy életre való ügyeket végigpereskedhesse. Nem, senkinek sem ajánlom se most, se a jövőben a pereskedést, csak ha abszolút muszáj, és tényleg nincs más választás. Aztán meg mikor volt az utolsó megszólalásom Esterházy ügyben, hogy ennyire zavarja Kutyafalvi úr? Megmondom: marha régen, annyira régen, hogy nem is tudná megmondani az idejét. A literára meg kifejezetten nem járok, most is csak azért jöttem, mert felbukkant ez a link a facebookon. Az Esterházy-ügyet most újra felhozták, nem én, hanem mások, és én természetesen reagálok, hiszen kevesen mernek megszólalni ebben a MINDEN SZERZŐT ÉS MINDEN OLVASÓT ÉRINTŐ ÜGYBEN. De ha ez Önt ennyire zavarja, nagyon egyszerű a megoldás: NE OLVASSON ENGEM. NEM FOGALKOZIK KICSIT TÚL SOKAT VELEM? DE! ABBA LEHET HAGYNI. gznasmye
Tisztelt Zacher László, szives figyelmébe ajánlom a Legyünk együtt gazdagok c. szinpadra szánt Esterházy-szöveget. És a drámákat egyáltalán, mint jelen társadalmi formációinkkal és manipulációinkkal szembeni közösségteremtő és úgy ellenálló műveket.
Kedves Fourjack! Az tény, hogy Önt zavarja Esterházynak ez a módszere, s etikátlannak tartja, hiszen ha alkalma nyílik, mindig szóvá teszi. Én nem azt javaslom, hogy üljenek le beszélgetni, hanem azt, hogy ha tényleg ennyire zavarja, indítson ellene próbapert. Ha nyer, véget vethet ennek az írói gyakorlatnak, ha veszít, még akkor is tarthatja etikátlannak Esterházyt. Azért is merem ajánlani ezt a módszert, mert szemlátomást rengeteg felesleges energiája van erre az ügyre, s így nyilván beleférne az idejébe egy ilyen ügy lebonyolítása. PS: Már nem emlékszem a régi fórumokra, de Forgách Zsuzsát is lopott Esterházy? Mert akkor még könnyebben megy a pereskedés.
Valachi Anna leírja Rákos Sándorról szóló könyvében, hogy Komoróczy Géza mennyire megharagudott, amikor Rákos nem jelezte, hogy az Agyagtáblák üzenetét voltaképpen ő fordítatta magyarra. „Magyarországon félresiklott a költői fordítás etikája. Ha valaki nem eredeti szövegből dolgozik, akkor úgy kellene kiadni ezeket a műveket, hogy fordította: Komoróczy–Rákos. Vagy Vekerdi–Weöres. Külföldön létezik ilyen gyakorlat.” (Komoróczy Géza) Ezt csak azért írom ide, mert a plágium kérdése régóta foglalkoztatja az irodalmárokat, csak – úgy látszik – még mindig nem jött el az idő, hogy végre valamilyen elvben megállapodjanak. Forgács Zsuzsa cikke rávilágított erre a fontos problémára.
Én csak egy egyszerű olvasó vagyok (álszerénység!:), aki nem is az irodalom, hanem a tudomány felől jön. De nagyon nem szeretem ezt a "vendégszöveg" izét! Nem is értem...miért lenne kevesebb EP, ha korrekt hivatkozást közölne (akármilyen formában: lábjegyzetben, függelékben, mellékletben stb.)!? Miért jó a kiadójának, ha (szerzői jogi) pereket kockáztat? Vagy az irodalomban nincs szerzői jog? A témát körülvevő csönd, ill. félremagyarázás, ugyan nem meglepő, de meglehetősen elkeserítő! Mintha Forgács Zsuzsa privát hobbija lenne ez a téma! Mintha csak annyit kellene tenni, hogy FZs és EP leüljenek tárgyalni! Egyébként, én már nem annyira LOVE Esterházy, mint régebben. Ha írt volna legalább egy fogyasztási/fogyasztói regényt (kissregényt) a "szép" új világunkról! Meg hát... az elmúlt évekbeli közszereplései is meglehetősen vitathatóak. (Hogy visszafogottan fogalmazzak!)
www.szexmanifesto.blog.hu Kedves Kapcsford, nem inkább te ugrasz- pattansz, ha én írok valamit? Ha csak a neve kerülne elő, akkor nem biztos, hogy megszólalnék, szerintem sokszor kerül elő E.P. neve úgy, hogy nem hallhatsz, nem olvashatsz tőlem semmi reagálást. De ehelyett itt most egy olyan ügy került megint elő, amely még szerintem nincs teljesen megnyugtatóan lerendezve, ráadásul nem magánügy, amelyet esetleg valóban kettesben kellene megbeszélnünk, hanem kifejezetten sokakat érintő közügy. Ami a kattogást illeti, nézz körül, hogy esetleg nem zárlatos valamilyen elektromos főzőlap, vagy fűtőtest a környékeden, nehogy miközben íly jóindulattal vagy irányomba, mely ennyire leköti a figyelmed, leégjen a házad. Terézia Mora szerintem nem látja ebben az ügyben a teljes képet. Ha jól tudom, a német kiadásban sem a könyv végén jelentek meg a források, hanem egy külön füzet formájában, bár azt nem tudom, hogy egyszerre, vagy utólag, esetleg mert ott is problémák merültek fel a német kiadó számára, és pár szerző, vagy jogi képviselő kifogásolt valamit. Mondom, nem tudom, érdekes volna megtudni. Viszont az vicces nekem, hogy Terézia Mora nem egészen érti, hogy Esterházy miért ragaszkodik az eredeti német szövegekhez. Esterházynak kitűnő stílusérzéke van, úgy értem, jó orra van a jó szövegek megtalálásához. Namost hogy nézne ki egy (sok) szöveg, amely németről magyarra, majd aztán magyarról újra németre van fordítva? Hát nagy valószínűséggel nem ütne-vágna, nem ülne olyan jól, mint az eredeti német szöveg, mert minden fordítás laposít valamennyit (kivéve, mikor mondjuk Karinthy, vagy a nénikéje fordít Leacockot, és persze Arany Shakespeare-t, mert olyankor gazdagít, felturbóz), szóval sok minden vész el egy-egy fordítás alkalmával - kivéve nagy ritkán amikor nem. Esterházy kitűnő szövegeket talál meg ollózási szükségletei kielégítésére, és nyilván nem fogja veszni hagyni és lecserélni az eredeti ütős szöveget, valami életlenebbre változatra. Azt akarom mondani, hogy számára itt se az eredeti szerző szükségletei, igényei, elvárásai a fontosak, hanem az eredeti szöveg ütőssége, minősége. És a kérés csupán annyi volna felé, hogyha fontos számára egy szöveg, legyen a szerzője is fontos számára annyira, hogy megtiszteli a nevének és a mű címének (és a többi fontos paraméter) feltüntetésével, hisz nyilván az sem mindegy számára, hogy az összeollózott könyv borítójára kinek a neve kerül. Az övé vagy a náncsi néni kiskutyájáé. I love Esterházy Péter!
Lehet, hogy máskor hevesebben reagál a témára, de most nem kattogott. Amit itt leírt, az szerintem higgadt és korrekt. Egyet értek vele.
www.szexmanifesto.blog.hu Nem tudom mit és hogyan jelöltek a Harmonia német kiadásának végén, de egy biztos, az első magyar kiadás végén a szerzők és idézett műveik nem voltak felsorolva! Miért? Úgy gondolom a magyar olvasók számára épp oly fontos a felvilágosítás az E.P. által felhasznált szövegek eredetéről, mint más országok olvasói számára. Majd tíz évvel az első kiadás után megjelent a Harmonia második kiadása, és itt már a közben elindult cikkek hatására közzétettek egy listát a felhasznált szerzőkkel (nem tudom mennyire teljes a lista), azonban az IDÉZETT művek címe továbbra is hiányzik a felsorolásból. Úgy gondolom, hogy akkor lehetne megnyugtatóan lerendezni ezt a a kérdést, ha valóban pontos és teljes lenne a lista. Tehát tartalmazná az idézett szerző nevét, az idézett mű címét és az eredeti mű oldalszámát (azok számára, akik meg akarják tekinteni az eredeti művet, hogy ne kelljen egész életműveket áttekinteni az eredeti szövegek megtalálására), továbbá, mivel E.P. láthatóan nem kívánja a szövegtestben feltüntetni a lábjegyzetet, ezért a könyvvégi jegyzetekben azt is fel kell tüntetni, hogy a kérdéses szöveg hol található a Harmoniában. Őszintétlen hozzáállás azt várni a felhasznált szerzőktől, akiktől egész verseket, egész novellákat, egész oldalakat és teljes szakaszokat is felhasznált E.P., hogy perre menjenek, és bíróságosdit játszanak. Ez nyilván mindenkinek rendkívül kellemetlen volna., az egész magyar irodalmi közélet sínylené meg. Pont fordítva! E.P.-nek kell elébük mennie (a felhasznált szerzőknek és az olvasóközönségnek), és elismerni a szerzők munkásságát azzal, hogy könyvei végén teljes jegyzetet ír, minden lényeges információ feltüntetésével. Ha E.P.-nek szüksége van ezekre a szövegekre a könyveihez, rendben, de valamit valamiért. A felhasználásért cserébe az a minimum, hogy adja meg a teljes elismerést a felhasznált szerzőknek. Bármilyen nehéz is ezt egyeseknek elhinni, vannak szerzők, akiknek a szövegeik a vérük, a húsuk, sok munkájuk van vele, teljes egészében a sajátjukként teremtették meg, és velük szemben az egyetlen helyes eljárás, hogy amennyiben idézzük őket, akkor meg kell adni nekik a teljes ELISMERÉST. De nem csak a szerzőknek fontos, hogy fel legyenek tüntetve, az olvasók többsége számára ugyanilyen fontos, hogy lehetőségük legyen arra, hogy megismerjék a forrásokat, az idézett szövegeket, ha épp kíváncsiak rá. Nem lehet előre eldönteni helyettük, hogy úgy sem fogja őket érdekelni őket, kitől vannak az eredeti szövegek. Éppen ezért azt tartanám célravezetőnek a Harmonia esetében, hogy a kiadó adjon ki egy kis füzetecskét, az összes szerzővel, mű címmel, oldalszámmal, és ezt a füzetecskét minden olvasó, aki az első és második kiadást megvette megkaphatná ingyen. A könyvhét volna a legalkalmasabb ennek a füzetecskének a kiosztására a Vörösmarty téren. Javaslom, hogy aki odahozza a Harmonia első és második kiadását, az kapjon egy füzetet az immár teljes jegyzettel, amelynek paramétereit feljebb felsoroltam. Úgy gondolom, csak így lehetne megnyugtatóan rendezni ezt az ügyet és egyúttal példát mutatni a jövőben egymás szövegeinek kezelésére! íme az erről írt cikkem: A Visszaadás művészete: http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=14190 Narancs XIX. évf. 01-02. szám - 2007-01-11