Engedjétek eladni, mert az jó lesz, ugyan egy jó szó nem biztos, hogy mindennél többet ér, de ha néhány boldog napot ér a szívnek, és biztos napot a gyomornak, akkor már megérte. Szóalkotónak, szóárverőnek, szóvevőnek és szóevőnek egyaránt. Ennek jegyében rendezték meg május 13-án a Merlin Színházban az Első Magyar Szóárverést. Az ötlet Scipiades Erzsébettől, a Népszava munkatársától származik, írókat kértek fel, hogy egy-egy szavukat, mondatukat, egyedi kéziratukat bocsássák árverésre, a bevételt a MÚOSZ Szolidaritási Alapítvány és a Gandhi Közalapítvány kapta. Az árveréshez csatlakoztak kiadók, folyóiratok, természetesen a litera.hu is, az Írók Boltjában hetekig lehetett egy-egy konzervért jó szót venni.

A Merlin Színház kifejezetten jó hely egy ilyen árverésre, átlátni a teret, szabadon lehet mozogni, csak a büfé kurva drága (ötszáz forint egy szó kikiáltási ára, lehet, hogy ha a büfé piakészletét ajánlják fel a szavakért, nagyobb lett volna a bevétel), mindenesetre kisnyugdíjasokat nem láttam. És milliomos szógyűjtőket se, a nagyszavak használóit, pedig egy Orbán vagy egy Demján, Csányi, esetleg Gyurcsány zsebből kifizethette volna a szavakat, választások előtt nem rossz reklám, a közönség nyolcvan százaléka ismerős, a maradék sajtó, néhány kisgyerek is rohangál, szóval belterjes az egész, kivétel az Á38-as, no nem a hajó, hanem egy ismeretlen licitáló, senki nem ismeri. Az első tétel Konrád György három oldalas kézirata, Ágoston Zoli ismerteti, Ágoston mostanában úgy néz ki, mint egy haszid pék, ki is sütötte a gandhisoknak a kenyeret, Konrád 65 000 forintért kel el. Aztán Bertók László szava jön, Kulka János gletteli a közönségnek a szót boldogan: átboldogoltak, az árverő boldogan üti le a 18 000-es ajánlatot. A hangulat jó, tényleg öröm itt lenni, most már nem hiányolom a nagyszavak embereit. Aztán felbukkan a Nagy Szóvásárló, a harmincnyolcas kis tappanccsal. Csukás Pista jön, egy kis tévedés a szervezők részéről, hogy Jakupcsek Gabriella vezeti fel, (akit nemrégen egy televíziós műsorban köztársasági elnöknek javasoltak, sok embert tett gazdaggá, szólt az indok, talán azért van itt ő most; nekem kissé ciki), már-már azt hiszem, hogy Csukás találta fel a Danone joghurtot, de nem, a tévésztár harsányan, kicsit szóhibásan vezeti fel a bátor tintanyulat, a lesből támadó ruhaszárító kötelet, a sárkányfűárust és Pompomot. A harmincnyolcas sokat költ, később kiderítem, úgy kétszázezer körüli összeget, nem irodalmár, még csak nem is gyűjtő, csak úgy eljött, érdekelte a kezdeményezés, hallgatta a szavakat, aztán megjött az étvágya. Nádas készülő nagyregényének egy spirálfüzetbe írt szövege következik, ha lenne sok-sok pénzem, nekem megérne egymilliót is, kicsit csalódott vagyok a 60 000-es végösszeg hallatán. Aztán jönnek még sokan, Parti Nagy, Závada, Faludy, Sütő, Bacher, Kányádi, Esterházy, Fejtő és fiatalabbak, ismeretlenebbek, köztük romák is, lassan úgy érzem, kezd kifáradni a dolog, mintha mindenki kényszerből vásárolna, mintha az egész csak amolyan irodalmi pofavizit lenne, amikor a paradicsomszó megmarad a kikiáltási áron, mindenki sunnyogva néz. Meglátom Kereszturyt, átülök mellé, ott ül Závada és Parti Nagy Lajoska is, kissé fáradt az arcuk, talán sírt a gyerek éjszaka. Én is elücsörgök egy pohár sör mellett, nincs pénzem szavakat venni, mostanában minden pénzt Pempersre és Baby Lovera költök, viszont a fáradt hangulat ellenére is van bennem egy kis irigység, hogy engem nem hívtak meg, talán az Á38-as megvette volna gyerekeim szavait, az ogut, az ogigit, értékesek, még csak én tudom a jelentésüket, ők a gumiűrhajó kapitányai. Győrffy Miklós áll meg mellettünk, azt mondja New Yorkban kellene ilyeneket rendezni, nem tudom, de nem hiszem, hogy Karafiáth Orsi kiutazott volna csak azért, hogy megvegye Parti Nagy szavát, a fecskepatkányt. A RádióC és az Amadro Drom árverésére már csak a félház kíváncsi, talán elfogyott a pénzük, vagy a közel három óra, ami addig eltelt, tűnik egy kicsit soknak, szedelőzködök én is, ne csak a szavakat engedjétek hozzám jönni, hanem a kisdedeket is, gondolom, haza kell érnem fürdetésre. A szervezők szerint úgy egymillió forint körüli összeg gyűlt össze, és többszázezerért vásároltak konzervet. Azért van értelme a szavaknak. Mielőtt eljövök, Lévai Balázsba botlok, támasztja a pultot, a végére marad a nagy dobás, Spiró Jövevényének a szavait árverezik. Már hazafelé jut eszembe, hogy megkérdezzem az összes szót: talán még most is ott ülnek a Merlinben, amikor ezeket a szavakat írom. Nem merek visszamenni megnézni őket. A Fogság már amúgy is rabul ejtett.

Ficsku Pál