hirdetés

Cölöpökön álló teraszon hintázva

2017. július 19.

Az Occident tágas, de zárt motívumhálót mozgat, fesztávja a tűlevéltől az égaljáig húzódik, és egy öregember érzékleteibe merül. Szerkesztésmódja zenei, visszatérő motívumai témafejekként buknak fel a szövevényből. – Sirokai Mátyás Bodrás Máté költőről írt A Litera bemutatja rovatban.

hirdetés

Ritkán hagy bennem olyan mély nyomokat a családlíra, mint a fű-, fa-, talaj-, lég- vagy épp állatgyakorlatok. Talán túl lazák a rokoni kapcsolataim. Felmerül a kérdés, mi kell hozzá, hogy olvasóként valaki egy idegen család tagjává váljon.

Bordás Máté (1995) kilenc részes ciklusában ember és természet szinte szétszálazhatatlanul összefonódik. Bár a versek keretét a nagyapa alakja és a nála tett látogatás adja, a legjobb pillanatokban a természeti szféra (a hasonló) túlnő a nagyapain (a hasonlított). A két réteg olyan fokú képgazdagságban találkozik, aminek fókuszában először nem is a papa, hanem a világ áll, hogy aztán fokozatosan közelítsen rá az emberi szférára - így az arc már nem is rokoni jogon, hanem a természet erőiből bontakozik ki.

Az Occident tágas, de zárt motívumhálót mozgat, fesztávja a tűlevéltől az égaljáig húzódik, és egy öregember érzékleteibe merül. Szerkesztésmódja zenei, visszatérő motívumai témafejekként buknak fel a szövevényből. A világ itt kelet-nyugati tájolású, de Bordás Máté nemcsak a címmel teszi le a garast Nyugat mellett, hanem a hangjával is megidézi az amerikai modernisták erdei szellemét. Mintha William Carlos Williams vagy Wallace Stevens madarainak dala hallatszana ki a sűrűből, hogy a lombok fekete dominánsának hallatán fejünket felkapva kétszeresen szédüljünk meg a cölöpökön álló teraszon hintázva: egyszer a szenilis területek közelségétől és egyszer a háttérzenét lehalkító dagálytól.

Sirokai Mátyás

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.