hirdetés

Cormac McCarthy: Átkelés

2012. november 12.

"Nincs könnyű dolgotok odaát Texasba’. Nem is értem hogyan bírjátok átvészelni a telet. Na idehallgass – aszondja. Először is amikor rábömbölsz a texasiakra összeszarják magukat a félelemtől. Amikor meg rájuk veted magad kinyomod belőlük a szuszt." - Megjelent a Magvető Kiadónál Cormac McCarty Határvidék trilógiájának második kötete, Az átkelés, ebből ajánlunkmost egy részletet.

hirdetés

Cormac McCarthy: Átkelés
(részlet)


A hegy déli lankáinak erdőiben előző nap kissé megolvadt a hó de éjjel újra megfagyott minden s most vékony jéghártya borította a hó tetejét. A jég elég vastag volt ahhoz hogy madarak járkáljanak rajta. Egerek. A fiú látta merrefelé vonultak
a tehenek a csapáson. A hegyekben felállított csapdák érintetlenül hevertek a hó alatt s a szétnyílt kanyarvasakkal úgy néztek ki mint megannyi néma ostoba és vak acéltroll szája. A fiú felszedett három csapóvasat s kesztyűbe bújtatott kezé-
ben tartotta a felhúzott csapdákat aztán benyúlt a kanyarvas alá és a hüvelykujjával kioldotta a tányért. A csapda iszonyatos erővel csukódott be. Az összecsapódó kanyarvasak fémes csattanása hosszan visszhangzott a hidegben. Szemmel nem
lehetett követni a nyaklók mozgását. Az egyik pillanatban nyitva voltak. A következőben zárva.
       A csapdákat a fonott kosár aljára rakta a borjúbőr alá nehogy kiessenek amikor el kell hajolnia az alacsony faágak elől a nyeregben. Az ösvény elágazott és a fiú azt a csapást követte amelyiken a nőstényfarkas előző éjjel végigment mielőtt nyugatnak fordult volna a Hog-kanyon irányába. A vasakat a csapáson állította fel aztán gallyakat nyesett és azokkal fedte be a csapdákat s végül visszatért egy maga tervezte útvonalon úgy egy mérföldre déli irányban és ment tovább a cloverdale-i út felé hogy megnézze az utolsó két csapdát is.
      Az út magasabban fekvő szakaszait még mindig hó borította és keréknyomok meg lónyomok és szarvascsapák rajzolódtak ki benne. A forrásnál aztán letért az útról és átkelt a legelőn majd leszállt a nyeregből és megitatta a lovát. A nap állásából ítélve már dél felé járt és a fiú szerette volna letudni a Cloverdale-patakig hátralévő négy mérföldet hogy aztán az úton jöjjön vissza.
     Amíg a ló ivott egy Ford Model A teherautó parkolt le a kerítésnél. Egy öregember vezette. Billy felhúzta a ló fejét és felült a nyeregbe és visszament az útra és megállította a lovat a teherautó mellett. Az öregember kihajolt az ablakon és felnézett a fiúra. A vesszőládát nézte.
     Mit akarsz fogni azokkal a csapdákkal? – kérdezte.
     Az öreg rancher volt a határ menti alsó völgyből és Billy ismerte is látásból de a nevét nem tudta volna megmondani. Tudta hogy az öreg azt akarja hallani hogy prérifarkasra vadászik és nem is akart hazudni neki. Legalábbis nem nagyon.
     Hát – mondta. Rengeteg prérifarkasnyomot láttam errefele.
     Ezen csöppet sem vagyok meglepődve – mondta az öregember. Mifelénk is nagyon elszemtelenedtek. Lassan már ott tartunk hogy begyönnek a házba hogy egy asztalnál vacsorázzanak velünk.
     Vizenyős szemével a tájat fürkészte. Mintha a kis prérifarkasok kimerészkedtek volna valaha is a síkságra fényes nappal. Végül elővett egy pakli cigarettát és kihúzott egy szálat és a szájába tette majd a fiú felé nyújtotta a paklit.
     Bagót? – kérdezte.
     Nem uram. Köszönöm.
     Az öreg eltette a cigarettáját aztán elővett a zsebéből egy sárgaréz öngyújtót ami úgy nézett ki mint valami forrasztópisztoly vagy valami amivel a festéket szokták lepörkölni. Ahogy meggyújtotta kékes tűzgömb csapot fel belőle. Beletartotta a cigarettája végét aztán becsukta az öngyújtó fedelét de az tovább égett. Elfújta aztán lóbálta egy darabig hogy lehűljön. A fiúra nézett.
     Nem lehet már könnyűbenzinnel megtölteni – mondta.
     Értem uram.
     Feleséged van-e?
     Nincsen uram. Még csak tizenhat vagyok.
     Sose házasodj meg. A nők bolondok.
     Értem uram.
     Egy nap majd azt hiszed találtál egyet amelyik nem bolond de mondok én neked valamit.
     Mit?
     Az is bolond lesz.
     Értem uram.
     Aztán nagy csapdák vannak-e nálad?
     Milyen nagyra gondol?
     Mondjuk négyesre.
     Akkora nincsen uram. Az igazat megvallva nincsen nálam akkora csapda egy sem.
     Akkor meg minek kérdeztél vissza hogy milyen nagyra gondolok?
     Uram?
     Az öreg az út felé biccentett. Tegnap este úgy egy mérföldre innen egy puma ment át az úton.
     Akad az is a környéken – mondta a fiú.
     Az unokafivéremnek van pár kutyája. Kék pettyes mosómedvekopók a Lee fivérektenyészetéből. Igazán remek kutyák. Nem örülne ha valamelyik véletlenül belesétálna egy csapóvasba.
     Én csak a Hog-szurdok környékén szoktam járni – mondta a fiú. Meg feljebb a Black Pointnál.
     Az öreg szívta a bagóját. A ló oldalra fordította a fejét és megszagolta a teherautót aztán meredt tovább a távolba.
     Ismered a viccet a texasi pumáról meg az új-mexikói pumáról? – kérdezte az öreg.
     Nem uram. Asszem nem ismerem.
     Na szóval van a texasi puma meg az új-mexikói puma. A határon elválnak egymástól és megy mindegyik vadászni a maga területére. Megállapodnak hogy tavasszal majd találkoznak és megbeszélik kinek hogy ment a sora. Amikor újra öszszeakadnak látszik ám hogy az öreg puma amelyik Texasba’ telelt nagyon rossz bőrben van. Az új-mexikói puma végigméri a társát aztán csak annyit bír kinyögni hogy jóságos ég te asztán borzalmasan nézöl ki. Megkérdezi mi történt. A puma amelyik Texasba’ telelt aszondja fogalma sincs. Aszondja hogy majdnem éhen döglött. A másik puma erre megkéri hogy számoljon már be róla hogy mi esett vele odaát Texasba’. Mert lehet hogy rosszul csinált valamit.
     A texasi puma erre aszondja hogy ő a régi jól bevált módszereket használta. Aszondja hogy fölmászott egy fára amiről belátta az ösvényt aztán mikor egy texasi elnyargalt a fa alatt bömbölt egy nagyot és rávetette magát. Ezt csinálta egész télen.
     Ránéz erre az új-mexikói puma a másikra és aszondja neki: kész csoda hogy nem
 pusztultál el. Nincs könnyű dolgotok odaát Texasba’. Nem is értem hogyan bírjátok átvészelni a telet. Na idehallgass – aszondja. Először is amikor rábömbölsz a texasiakra összeszarják magukat a félelemtől. Amikor meg rájuk veted magad kinyomod belőlük a szuszt. A fenébe is. Utána nem marad belőlük semmi csak az övcsatjuk meg a csizmájuk.
     Az öreg zihálva borult a kormánykerékre. Kis idő múlva köhögni kezdett. Felnézett és egy ujjal megtörölte a szemét aztán a fejét ingatva felnézett a fiúra.
     Érted a poént? – kérdezte. Ezek a texasiak mi?
     Billy elmosolyodott. Igen értem uram – mondta.
     Nem vagy texasi ugye?
     Nem uram.
     Sejtettem én hogy nem lehetsz texasi. Jól van. Na de most már mennem kell. Ha prérifarkast akarsz fogni gyere el hozzám.
     Rendben van.
     De az öreg nem árulta el hogy hol lakik. Sebességbe rakta a teherautót aztán lehúzta a gyújtásállító kart és elhajtott.

 


Az Átkelés, Cormac McCarthy méltán híres Határvidék-trilógiájának második kötete. A nagysikerű Vadlovakhoz hasonlóan szintén az USA délnyugati államaiba és a szomszédos Mexikó kietlen és kegyetlen tájaira kalauzolja el az olvasót. A második világháború idején játszódó megrázó történet egy testvérpár, a tizenhat éves Billy Parham és öccse, Boyd megpróbáltatásairól, kalandjairól és felnőtté válásáról szól. Billy megszállottan üldözi a jószágaikat prédáló, Mexikóból átkóborolt nőstényfarkast. Miután a fiú csapdába ejti a vemhes állatot, úgy dönt, nem öli meg, hanem átkel vele a határon, és szabadon engedi a hegyek közt. A tragikusan végződő útról hazatérve örökre megváltozik az élete. ,,Az elátkozott vállalkozások végérvényesen kettévágják az életet azelőttre és mostra." Billy eztán még egyszer visszatér a határ túloldalára, Mexikóba, ezúttal azonban az öccse társaságában vág neki az útnak.

A szerző lélegzetelállító óriás-mondataival, a western-regények hagyományából táplálkozva, Melville, Hemingway és Faulkner nyomdokain járva tárja elénk újabb letaglózó, pokoli látomását egy vad és megszelídíthetetlen vidékről, és a benne élő - e vidékkel és egymással is szüntelen küzdelemben álló - emberekről.

Cormac McCarthy: Átkelés, Magvető Kiadó, 2012., fordította: Totth Benedek, 536 oldal, 3990 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.