hirdetés

Cristian Teodorescu: Borzasztó szociális egyenlőtlenségekkel találkozunk

2017. szeptember 23.

Íróként nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy tegyek, mintha nem látnám, hogy egyesek palotákat építenek maguknak, míg másoknak a mindennapi betevőre sem jut. – Cristian Teodorescu Budapesten járt, a Dunapest Fesztiválon. A román íróval Csutak Gabi beszélgetett.

hirdetés

Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy akkor határozta el, hogy megírja Medgidia, a hajdani város című regényét, amikor félni kezdett attól, hogy a város régi világa kezd kikopni a kollektív emlékezetből. Ez azt jelenti, hogy a szájhagyomány útján terjedő történetek jelentették a fő inspirációs forrást a könyv megírásakor?

Pontosan ezért írtam meg a könyvet. Amikor tíz évvel ezelőtt ellátogattam Medgidiára, rájöttem, hogy az ott élő emberek már semmit sem tudnak arról, hogy milyen volt szülővárosuk a 30-as, 40-es években. Ez a megállapítás Románia sok más vidéki városára is érvényes. Így hát kötelességemnek éreztem, hogy a még gyerekkoromban rám hagyományozott kollektív emlékezetre támaszkodva újraalkossam a város hajdani világát.

Mi maradt meg napjainkban a város hajdani atmoszférájából?

Az a régi város már nem létezik. Annak ellenére, hogy a város megőrizte multikulturális jellegét, azt sajnos már nem lehet elmondani, hogy az ott lakó románok, törökök, tatárok, cigányok, törökök, örmények, és mások egyaránt jól is éreznék magukat a városban. Régen Medgidia, akárcsak egész Dobrogea, hagyományosan befogadó közeg volt, az emberek nem firtatták, hogy ki honnan származik. Manapság már más a helyzet, főleg amiatt, hogy a tisztességes vállalkozóknak nem csak arra nincs esélyük, hogy meggazdagodjanak, de még a szolid megélhetésüket sem tudják biztosítani. A becsületes emberek nehezen boldogulnak Medgidián.

Medgidia multikulturális közegének bemutatása jelentős szerepet tölt be a regényben. Mennyiben tulajdonítható a multikulturalitásnak a történelmi események felidézésére jellemző töredezett látásmód, ami a külön novellákként is működő fejezetekben megjelenik?

Nem arról van szó, hogy én töredezetten látnám ezt a világot. Tudatos írói döntés volt, már akkor, amikor elkezdtem írni a regényt, hogy több rövid fejezetből fog állni, amelyek mégis összeállnak egy nagy egésszé. Ezt úgy kell elképzelni, mint az archeológusok munkáját, akik minden egyes apró lelet felhasználásával alkotják meg az összképet.

Az erény útja. A kutya könyve című regényét az egyik legfontosabb rendszerváltásról szóló román regényként tartják számon. Milyen élmények voltak meghatározóak az ön számára abban az időszakban?

Akkor kezdtem el írni a könyvet, amikor láttam, hogy a rendszerváltás valójában volt szekusok kezére került: üzletemberek lettek, és a politikában is ők voltak a hangadók. Ha úgy tetszik, ez a könyv a '89 utáni új világba vetett hitem összeomlásának története.

Mi a jelentősége annak, hogy a könyv főhőse éppen gasztronómiával foglalkozik? Az ön számára mennyiben fontos a gasztronómia?

A Ceaușescu-rendszerben sok ember éhezett. Ennek az emléke a forradalom utáni Romániában is jelen volt. Így meg lehet érteni, hogy aki először fűtést és ételt adott az embereknek, az nyerte meg a választásokat. Könyvem főszereplője rájött, hogy az emberek úgy lelkesednek a gasztronómiai kalandokért, mintha Ali Baba kincses barlangjában járhatnának, ezért úgy döntött, hogy erre építi karrierjét.
Én személy szerint a gasztronómiával is inkább irodalmárként foglalkozom, ugyanis szeretek recepteket és szakácskönyveket olvasni, és néha a feleségem tanácsadójaként tevékenykedem a konyhában.

Bukarest atmoszférája meghatározó A kutya könyvében megjelenő világ megértése szempontjából. Milyennek látta ön Bukarestet a rendszerváltás idején? Milyennek látja most?

Felületesen szemlélve úgy tűnhet, hogy Bukarest egyre élhetőbb várossá alakul. De ha mélyebbre ásunk, akkor borzasztó szociális egyenlőtlenségekkel találkozunk. És ezt nem csupán baloldali érzelmű emberként mondom. Íróként nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy tegyek, mintha nem látnám, hogy egyesek palotákat építenek maguknak, míg másoknak a mindennapi betevőre sem jut.

Az erény útja második kötete A gyerekek könyve címet viseli majd, és A kutya könyve főhősének gyerekeiről szól. Ön szerint melyek ennek a generációnak a fő vonásai a kelet-európai régióban? Milyennek látja ennek a generációnak a jövőjét?

Az egyik gyermekem, aki zeneszerző, kivándorolt Ausztráliába. A másik, aki orvos, elégedetlen az itthoni helyzettel. A feleségem gyakran felrója nekem, hogy nem maradtam kint Amerikában, amikor volt alkalmam oda utazni. A gyermekeim generációjához tartozók megtehetik, hogy elmennek külföldre, de bármikor vissza is jöhetnek. Ettől még én nagyon is felelősnek érzem magam amiatt, hogy világgá akarnak menni.

Milyen írói tervei vannak a jövőre nézve?

Mielőbb szeretném befejezni Az erény útja második részét A gyerekek könyvét, hogy aztán nekikezdhessek a Bukarest, a nagy reménység című könyvemnek, amely bizonyos értelemben a Medgidia, a hajdani város kiegészítése.

Csutak Gabi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.