hirdetés

Csehy Zoltán: Beatrix útjai Pannóniába és más versek

2018. december 2.

A király orrára rászállott a páva. / Vagy nagy az orra, / vagy nem ismerem a madarakat. / A király orrára ne kössél madarat! – Magasiskola rovatunkban októbertől év végéig felvidéki írók műveit közöljük. Ezen a héten Csehy Zoltán verseit olvashatják.

hirdetés

Beatrix útjai Pannóniába
(Históriás ének)

A török szultán holtan
röpül a repülő szőnyegen:
Beatrix lassan Pannóniába ér,
a kíséret humanista kódexekbe téved,
lépésről lépésre izzad meg a historikus kapca.
A királynő minden izmot, sejtet
meg tud magyarázni. A túléléshez
könyvet is kapott. Méhe majd kiköpi
királya magvát, de meglesz ehhez is
az elméleti keret.

A lantpengetés napja is eljön,
és varrogatni szabad a budai
boltívek alatt. Gyereket varrni a palástra,
függönyre, selyemfonallal etetni, s
magaddal vinni, ha szutykos,
az alagsori mosodába.

Török császárok hullái szállnak
az égen. Sírni is szabad a repülő
szőnyegek alatt.

Azért jó egy élő király a háznál!
Tartsd tisztán, ha háborúból jön,
adj neki fogvájót, ha eleven húst evett,
vigasztald, ha elcsapta a gyomrát.
mondd meg neki sokszor, hogy most is győzött,
hogy megint későre jár,
hogy ideje lenne lefeküdni.

A tündér vért vitt a laborba

A tündér vért vitt a laborba.
Lakmuszpapírt márt a meleg vérbe.
Lábszárán lefut a harisnya.
Nem marad szem, hogy nézze.
A vérben mindenféle úszkál.
a tű emléke is,
a vénád kékje alkalmi vörös:
testmelegek ha találkoznak.
Azt mondják, véresőt hordoz a lába között,
s ha cigánygyerekek potyognak,
kitépi kezükből
a testmeleg csillagot.

A herceget kenyérre

A herceget kenyérre lehet kenni.
Kenhető, akár egy pofon. A sminkje
elkenődik a nemén,
koronája hajába süpped.

Farráncát szétnyitja a cserépkályha:
barokkos hatásra vágyik. A kék
kályhacsempén pásztorlány képe,
lassan melegszik hozzá a műfajhoz.

A herceget képzeld a késlapon:
kenik.
A cserépkályha lányosan duruzsol hozzá,
melegben vajabb a vaj és
kenyerebb a kenyér.

Az országnagy polipja

Az országnagy polipja
nyolc karral tapad a négysarkú strófára:
nem hagyja beleveszni a tinódis valákba.
A szürkület a pőre nyelv ellensége,
különösen az elbeszélő múltté.

Feszítsük szét csak a karokat,
a korrupt ragadmány kihull.
Minek egy nyelvbe a múlt idő?
Ernyed és lottyad az országnagy teste.
Nem talál szeretőt ízéhez, szagához.

Kurva egy állat a polip. Tetszetős pirosa fojtás.
Nyolc karral tapad a testre,
és kiszorítja salakos múltját.

Mézesen duruzsol közben az ország,
naptejjel keni a jelent. Csinálná
ő már elölről is,
de mindene szikrázik, bármihez érjen.

Apáczai Csere Jánost

Apáczai Csere Jánost lombikba tették,
figyelik, irritálja-e a megolvadt
szellemi arany, a nyelvezet alkímiája
megerjeszti-e benne a költőt.
A nevezéktant kihordó méhben
sok még az idegen anyag:
a herék, a herék naivak nagyon,
az alsó mindig feljebb akar lenni,
holott egymás mellett vannak.

A király orrára

A király orrára rászállott a páva.
Vagy nagy az orra,
vagy nem ismerem a madarakat.

A király orrára ne kössél madarat!
Teórián szárogatja egyrenruháit.
Láthatatlan nyilakat lő határain túlra.
Sebestyén szép teste kiveti mindet.

Mégis egy pávában mennyi a méltóság!
Elzavarni ki merné a király orráról?
A madáratlaszt szerint ez normális,
egy király ne lásson messzebb, ne lásson mást, csak
színjátszó, pompázó tollakat.

Rinocérosz

Zárd a tenyeredbe,
zárd a rinocéroszt,
ne lássa más, mert elveszik.

Ceruzafaragót csinálnak belőle,
színes ceruzákat forgatnak meg az alfelében.
Forgácsot, faragást köp majd a szája,
s nem érti, mért olyan boldog.

Csehy Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.