hirdetés

Csend legyen

2011. október 12.
Petőfi Rádió-felvétel, az elejét alig hallani, de aztán ott áll mezítláb ez a nő, és ott szól pőrén ez a hang, és húz, húz befele – benne vagy, szív az örvény, hanyadszor már, őrület. Egyetlen alkalommal sem menekülsz. - Kis nyári zene sorozatunk a végéhez ért. Zárásként a szerkesztőség tagjai is megmutatják zenéiket. Elsőként Keresztury Tibor.
hirdetés

Én még ilyen családot nem láttam, ezek zenére élnek, de tényleg, mintha kötelező lenne, hogy egyfolytában szóljon valami. A kocsiban Patty Smith rettenetes hangja borzolja az idegeket Janis Joplinnal, Nick Cave-vel, Clashsel, kevéske Sex Pistolsszal fűszerezve, az ajtón belépve hol a Hiperkarma, hol Paul Kalkbrenner, vagy Skrillex szolgáltatja az ütemet, úgyhogy sorsom, szűkebb környezetem mindent elkövet, hogy lassan totálisan amuzikális legyek, és óránként felüvöltsek: a kurva életbe, csend legyen! Mire beteszi a depressziós öregembert, minek hívják, az emeleten kíméletből valaki. Nesze. Leonard Cohen. Lenyugtat. Neked való. Úgyhogy a magam részéről a legszívesebben madárdalt hallgatok a kertben, ami nem meglepő abban az esetben, ha az ember zenei ízlésének kialakulását legfogékonyabb éveiben a P. Mobil zenekar határozta meg.
     Ha mégsem lehet megúszni, hogy választani kelljen, akkor ezen a – khm, hogy is mondjam: ingoványos – talajon, melyen zenei ízlésem nyugszik, csakis valami közhelyesen anakronisztikus, valami rettenetes, kínosan elkoptatott jöhet szóba nyilván – és nem is szeretnék csalódást okozni senkinek. Nagy utazás, meghallod, kifekszel, annyira olcsó, lejárt és lejáratott. Igenám, de Palya Bea. Amúgy is a rabja vagyok, de ez... Többször belevág, és megcsinálja ezt a számot, de van egy alkalom, egy feldolgozás, egyetlen egy, amikor... Petőfi Rádió-felvétel, az elejét alig hallani, de aztán ott áll mezítláb ez a nő, és ott szól pőrén ez a hang, és húz, húz befele – benne vagy, szív az örvény, hanyadszor már, őrület. Egyetlen alkalommal sem menekülsz.
     Mivé legyek nélküled. Nélküled én hová legyek.
     Minden esetben belehalok.
     Nem énekli: belülről éli. Láthatóan nem tudja, hogy hol van. Utazik. Kétszer ha kinyitja hét perc alatt a szemét. Ahogy magyaráz 3.25-nél. A kézjátéka 3.53-nál; az a ránc a szája szegleténél, ahogy 5.14-nél elmosolyodik. Aztán ahogy elkezd 6.06-nál kijönni a végén... Nagy nehézségek árán lejönni a cuccról valahogy... Aztán csend van. Csend legyen.
     Szevasz, Bea. Fáradtnak tűnsz. Érthető.
     Jobb is, hogy vége, mert akkor már nem az, hogy libabőr meg minden, hanem padlót fog az ürge, némán hajtogatva, ilyen nincsen, baszki, ez nem igaz.



A címlapfotó forrása.

Keresztury Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.