hirdetés

Csepregi János: Morgenstern tiszta papírra – 1942 (részlet)

2018. június 26.

és már csak nevetsz/ a Wawel tövében kilocsolt céklalén/ amit utolsó pénzünkből vettünk/ erősködtél hogy finom/ de nem volt az/ neked pedig hánynod kellett – A Könyvhétre jelent meg Csepregi Jánosnak Morgenstern tiszta papírra – 1942 című kötete. Ebből ajánlunk most két verset.

hirdetés

CSEPREGI JÁNOS

Varsó IV.

Varsó végül csak széljegyzet lesz
hisz a sárkány meg a várfalak
a Süsü díszletei közt egy ideig
otthon érezhetted magad
és már csak nevetsz
a Wawel tövében kilocsolt céklalén
amit utolsó pénzünkből vettünk
erősködtél hogy finom
de nem volt az
neked pedig hánynod kellett
aznap nem vacsoráztunk
úgy sakkoztak az öregek a Visztula partján
mint máshol soha
és volt ingyen szállás
a külváros hatalmas kockaházai között
ahová sztyeppét terített az egykori szocializmus

és azóta is
először mindig és mindenképp Krakkóba
csak hogy el ne feledd
hiába örültél mások magyar szavának
a cserkészek nem köszöntek vissza
túl fegyelmezett
túl szigorú
és idegen
túl sok közük volt a felnőttséghez
pedig még nem is lett volna muszáj

hiába kínáltad őket karamellával
elhúzódtak mindig
nekik ott dolguk volt
rajtad viszont többnapos ruha
törött csontok a térdedben
rád váró műtét
és nehéz sátor
amit soha nem állítottunk fel
nyakadban fényképezőgép
amibe elfelejtettél filmet tenni
de észre csak hetekkel később vetted

a kioszkot ahol a babzsákbékát hagytuk
amit nagyanyám készített
ma is boldogan emlegeted
arról
végül Gdansk helyett miért Budapest felé
soha nem beszélünk
pedig a válasz ott lehet
a meg nem született fotók valamelyikén

 

Varsó V.

Varsót nem szeretni könnyű
úgy hiszed
az ablakok mögött nem élnek emberek
számodra nincs múlt
nincs kontinuitás
a város beteggé tesz ha nem vigyázol
hiába teltek el évek azóta
hogy legutóbb

Varsóban talán papírból vannak a falak
és mindenki statiszta
és minden csak imitáció
a múlt végképp eltörlésének és reprodukciójának
önmagát ismétlő kísérlete

a Visztula másik oldalán már
egy másik Prága fekszik
az állatkert medvéinek foltokban hullik a szőre
a sör olcsó és erős
aki nem iszik nem is író igazán
és te nehezen tartod a lépést
csikkek és üvegszilánkok közt a plázson
mégis hallani véled
a teremtés napjai közti csendet

félsz és nem hiszel benne
de a helyiek azt mondják
városuk az élet szimbóluma
te pedig még sokáig olvasol fel
saját nyelveden
állítják nem baj ha nem értik
hallgatni akkor is érdemes

 

Morgensternt tiszta papírra

1942

Csepregi új kötetének versei egyszerre roppant személyesek és legalább annyira kérlelhetetlenek. Ezt a műtétsorozatot nem előzi meg fájdalomcsillapítás. A versek nyílt sebként tárulnak fel előttünk, és mi – szégyentelen voyeur-ök – csak állunk a boncasztal mellett. Kényelmes volna elhinni az önhazugságot; hogy mindez nem a mi háborúnk, nem a mi ki- és bevándorlásunk (akár képletesen, akár hétköznapi értelemben), nem a mi szétesett családunk, nem a mi halálunk és nem önmagunk folyamatos és hasztalan keresése.
Ezek a versek szűk térben működnek igazán, ahol zavarba ejtő és veszélyes közelség alakul ki szöveg és hallgató között. Nem a forma diktál, hanem a tárgy, a ciklusoknak ez utóbbi ad szigorú belső ritmust, és ezek a ritmusok rímelnek egymásra; az elszalasztott pillanatok, visszatartott szavak, be nem teljesült álmok tükörországában keringünk végeérhetetlenül. Az újraérintés lehetetlensége, a megértés kilátástalansága mint albioni köd ül a kötet egészén, ha a remény olykor meg is csillan egy kórházkerti padon, St. Mary Mead nyúltetemein vagy Varsó szürkére mosott egén.
Csepregi János lírai költő. Zavarba ejtő közelségbe hozza a test szenvedéseinek képeit, a búcsúzást önmagunktól, és mégis: mindezt gyakran játékosan, néhol önfeledt humorral teszi, mint kisgyerek, aki miután szétrúgott mindent, ami elérhető, végül elcsöndesedik, hogy hallgassa jelenlétünk halkuló visszhangjait…
A Morgensternt tiszta papírra – 1942 nehéz könyv, aminek befogadásáért alaposan meg kell küzdeni. Leginkább önmagunkkal, saját démonainkkal. Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Ha igen, biztosan hazudott neked. (Huszti Gergely)

Csepregi János  1980-ban született Pécsett, gyermekkorát Tolna megyében, Simontornyán töltötte. Mire iskolába ment, már gyújtott fel házat, égetett el cipőket az óvodai cserépkályhában, törte el másfél hónapon belül kétszer ugyanazt a lábát és írtak róla szakdolgozatot mint magatartászavaros gyerekről.
Érthetetlen okokból középiskolai tanulmányait műszaki területen végezte. Az első iskolát ott kellett hagynia, megelőzendő, hogy kicsapják, a másodiknál már csak a kollégiumból rúgták ki. (Bosszúból elhozta a Lenin-összes 11 kötetét.) Mivel állandóan volt mit mondania, azonban beszélni nem mindig lehetett, jött az írás. Versei kezdetben egy vidéki metálbanda szövegeiként kerültek a rémült közönség elé, énekesként rekedten üvöltött a mikrofonba néhány vidéki művelődési ház színpadán. A rockkarrierről kiváló érzékkel mondott le (a világon kevés olyan ember van, akinek még nála is rosszabb ritmusérzéke lenne).
2000 körül jelentek meg első szépirodalmi szövegei nyomtatásban. 2006 és 2011 között Mészáros Mártonnal a Fiatal Írók Szövetségének FISZ-könyvek könyvsorozatát szerkesztette. A FISZ elnökségének 2008. és 2014. között, a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat odaítélő kuratóriumnak 2010-től 2018-ig volt tagja.
Sok éven keresztül vezette a FISZ prózaműhelyét, hatalmas lelkesedéssel, fülig érő szájjal, mérhetetlen kegyetlenséggel, ami a kritikát illeti. Részben talán ezért kapta az elismerő "gyermekarcú sorozatgyilkos" címet Bednanics Gábortól.
Verset és prózát egyaránt ír, a kritikaírásról egy ideje lemondott. 2005-ben Mindennapi legendák címmel látott napvilágot első prózakötete, amit 2008-ban az Ímé, a test című lírakötet követett. Az egykori blogjával azonos címet kapó regénye, Az amerikai fiú 2013-ban jött ki a nyomdából. Lennonádé felolvasós címen 2013. novemberében készült el az a stúdióalbum, amin a Tai Chi Teacher zenekarral közös könnyűzenei-irodalmi műsor került rögzítésre.
Új lírakötete a Morgenstern tiszta papírra - 1942 címet viseli és Nagy Kincső grafikusművész vizuális világával egészül ki.
Míg prózájában időnként még a humort is megkockáztatja, versei szinte kizárólag a bomlás, az egyén, a test, a kapcsolatok bomlásával, az azok rétegei közt fellelhető űrrel foglalkoznak. Utóbbiak fogyasztása komor napokon kifejezetten veszélyes.
2016-tól a Tilos Rádió Spanyol Inkvizíció című műsorának egyik műsorvezetője, a Reflektor újságírója.
13 évig dolgozott főállásban szociális területen (ebből 6 évig kifejezetten családon belüli erőszak áldozataival), 2014-től a MISZJE, Magyar Irodalmi Jogvédő és Jogkezelő Egyesület irodavezetője. Elkötelezett civil. Az Életrevaló Karitatív Egyesület intézményben élő fiataloknak szóló önismereti és alkotócsoportjainak mentálhigiénés munkatársa.

Csepregi János: Morgenstern tiszta papírra – 1942, Now Books, 2018, 178 oldal

A kötetet 2018. július 17-én mutatják be a Lumen Kávézóban.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.