Az egyke dala

látod emitt ahogy
egy halat kergetek?
aki mint egy fergeteg
röpül a körúton
akár egy chagall-kecske
s én a magányos egyke
csak futok utána
mintha ennek az egésznek
lenne valami értelme
mintha ennek az egykének
lenne egy étterme
s oda kéne ez a hal
de nincs
nincs resztorant
csak egy feslett
ósdi lant
az is alant
ez az egyke egyetlen
vagyona
aki soha nem volt katona
ideggyenge és gyáva
s mikor bekattan azt
kiabálja:
látod emitt ahogy egy
halat kergetek?

Siker

mert az élet
akár a szopás
ezt tanítom rendületlenül
mert nem mindegy
hogy az én
a fasznak mely partján ül

mert hogy szív
avagy szívat-e
a kettő közt
óriás a különbség
óriásabb mint egy küklopsz
akinek az égig fel-
nyúlni
ripsz-ropsz
csak ennyi
s a holdat megenni
semmi

mert a hübrisz után
mindig jön az áté
mint istván király után
csák máté
úgyhogy jól
helyezkedjél
fiam
mindig tudjad azt
hogy éppen
mi van

mert az élet-farkas
a hibát mindig megtorolja
rögvest és gyorsan
mint a motolla
mert a siker
barátocskám
ápol és eltakar
mert az élet egy
párizs-dakar
hosszú nagyon
de azért
van eleje és van vége
mert ha már folyni kell
inkább folyjék a másik
vére
mert ha borulni kell
inkább boruljon
a másik kocsija
mert a győztes
mindig legyen
apád fia

mert látod
az már ottan
dakar komor ége
mert mestered
most arra kére
ne felejtsd el bölcs
szavait
s ha egy mód van rá
este tíz után már
ne egyél zalait
mert mindig állj a jó
oldalon
s ha így cselekszel
lehetsz akár
proust
vagy delon

A has testamentoma

mikor párkányomra
galamb száll
s kicsiny lábaival
a szaros bádogon
zörget
bevallom az írásból
kipörget
s korogni kezdek én
töprengni a vak élet
mién
például hogy itt van
e ronda szárnyas
mely kirántva
egy árnyas
kerthelyiségben
megforgatva majonézben
oly fínom falat
és zsenge ízével mindig
izmos sikert is arat
s ilyenkor én is azt
szeretném
ha életem alkonyán
mondjuk tiszapalkonyán
a telken
nem dobnátok oda
a föld alá
ahol lakozik
a szörnyű férgek óla
hanem kisütnétek
húsomat
s áldó imádság mellett
falnátok a hasmellet
s engednétek
hogy szeplős lelkem
a hétvégi telken
végre elhagyja testemet
megpecsételve estemet
s repülhetne tova
a végtelen terek felé
a fény felé
a semmibe
vagy bárhova