hirdetés

Cserna-Szabó András: Minden is

2018. április 14.

...e mondatban minden megvan, érted, minden megvan, Händel hallelujás mennyországa és a Vágtázó Halottkémek őskáosz-dobolása, preszókratikus gondolati báj és móriczi zsíros bajusz (jaj, ahogy az Úristen gubbaszt, cifra szűrén, tán még pipázik is), Isten és segg, nyelv és csönd (nem csend!)... – Esterházy Péter virtuális polcairól Cserna-Szabó András választott, nem csak könyvet.

hirdetés

„E szavak, nem lephet meg ez senkit, soha nem verték föl a Világmindenség csöndjét, szavak, melyekre csillagpor nem tapad, hisz angyal nem beszél az Isten nyelvén, csak az alacsonyabb rendűekén, az emberén, az állatén, a növényén, a kövekén, a kristályok nyelvén, a molekulák nyelvén, az atomokén – de állj!, mit lajstromoz maga itten?, a világot nem lehet fölszeletelni egyre kisebb elemekre, duzzadunk az energiától, a rész itt már nem kisebb, mint az egész, kozmikus tánc, ürességnek és formának új a kapocsa, és jaj, térnek s időnek van viszonya, létezés és történés helyett létezési és történési tendenciákról kell beszélni, a Világ elöl s hátul egybeér, a segge helyén van a feje s viszont, és nem volnék meglepődve, ha az atommag legközepén leptonok dicsénekétől övezve az Úristen gubbasztana – szóval az angyalok tudnak görögül is, ismerik a katonai titkosírások természetét, következésképp a véges algebrákhoz is konyítanak, ezért azután az Úristen kénytelen az ő angyalai nyelvén szólani."

Ez a kedvenc Esterházy-mondatom, s bevallom, az egyik kedvenc regénymondatom is. A Hrabal könyve első (és második) oldaláról (a regényt már nem szeretem annyira, mint ezt a mondatot). Aki ezt a mondatát ismeri EP-nek, az minden mondatát ismeri. Mert ebben a mondatban minden megvan, nagyjából a barokktól a punkig, mert ilyen EP: barokktól punkig. Ez jó benne, hogy a barokktól a punkig, és hogy közben sírva röhögünk vagy röhögve sírunk magunkon, barokk punkokon. Ebben a mondatban a posztmodern kelgyó mintaszerűen harap enfarkába (segge helyén van a feje stb.), tehát, ha az iskolában tanítani kell, hogy konkrétan, vagyis stilárisan, azaz mondatszinten hogyan harap a posztmodern kelgyó az enfarkába, akkor, kedves tanerő, ajánlom figyelmébe ezt a mondatot, aligha találhat ennél jobb példamondatot. Még egyszer hangsúlyoznám, e mondatban minden megvan, érted, minden megvan, Händel hallelujás mennyországa és a Vágtázó Halottkémek őskáosz-dobolása, preszókratikus gondolati báj és móriczi zsíros bajusz (jaj, ahogy az Úristen gubbaszt, cifra szűrén, tán még pipázik is), Isten és segg, nyelv és csönd (nem csend!), atommag és angyalok, humor és pátosz (ez így együtt maga a hrabali trükk), katolicizmus és reneszánsz, hit és kételkedés (vallás és filozófia), fizika és metafizika (véges algebra és csillagpor), üresség és forma...

De állj!, mit lajstromoz maga itten? Oké-oké, szóval elég legyen most annyi, itt minden megvan, sőt, minden is. (Költészet ez, mert bár fogalmam sincs, mi a költészet, de ha egy mondatba belefér egy regény, belefér a Világ, akkor az költészet, nem lehet más.)

© Esterházy Péter Archívum / Esterházy Marcell

Cserna-Szabó András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.