Raszkó a baltát december 17-én egy TESCO-katalógusban pillantotta meg, 14.900 Ft-ról 9499-re volt leértékelve. Szabályosan megkívánta a szerszámot, ettől egy picit meg is ijedt. Többek között ez állt a kép alatt: FISKARS X11 balta tűzifa-hasogatáshoz, hossza 440 mm, a fej súlya 840 g, összsúly 1075 g, kétszeresen edzett speciális szénacél, formában kovácsolt, könnyen élezhető, a teflonbevonat 25%-kal csökkenti a súrlódást, és véd a rozsdásodás ellen.
Raszkó vágyott a baltára, maga sem tudta, miért. Ugyan mire használhatna ő egy baltát? Otthon, Kárpátalján még jól jöhetett volna, jó szerszám fél munka, és a hatalmas rönkök felhasogatásához kell az éles, biztos eszköz. De hát ő már öt éve, tizennyolc évesen eljött Kínlódjról, a családi háztól, és most már három éve hotdogos az Örs vezér téri IKEA-ban. Csak nem szelheti fel baltával a kifliket. Különben is, a kiflik hozzá már bevágva érkeznek, és neki nyolc órán át nincsen egyéb dolga, mint hogy a meleg vízből egy nagyobb fémcsipesszel kivegye a virslit, és belehelyezze a felmetszett kiflibe. Nem túl lélekemelő meló, de megfizetik – minimálbér, tébé és annyi virslit ehet napközben, amennyit nem szégyell.
Raszkó a katalógust bámulva annyira megkívánta a baltát, hogy gyorsan kitalálta, mire használhatja majd. Például a karácsonyfa lábának kifaragásához. Amióta áttelepült Ukrajnából, nem volt karácsonyfája. Mert minek? Egyedül élt az egérlyukában, egy zuglói egyszobás panelbérleményben. Minek költsön fenyőre? Ha eljött a szenteste, vett egy rakat kommersz vodkát, felhívta Szonját, leitták magukat, dugtak, megint leitták magukat, megint dugtak, lassan eltelt az ünnep.
Szonját is az IKEA-ban ismerte meg, az agársovány, vörös lány télen az Örsön strichelt, és a svédekhez járt melegedni, forró tea, hotdog, ilyesmi. Raszkó egyszer két virslit tett a csaj hotdogjába, Szonja szelíden elmosolyodott, aztán megvárta a fiút a kijáratnál. Raszkó, akit a munkatársai csak „Ukránnak” hívtak, szerencsésnek érezte magát – igaz ugyan, hogy nem keresett sok pénzt, de se virslire, se kurvára nem kellett költenie. Szonja minden hétvégét nála töltött, és soha nem fogadott el egy fillért se.
Raszkó élete kerek volt, megvolt mindene: munka, lakás, étel, ital, nő. Mire is vágyhatott volna még? Megmondom. Az emberi lélek telhetetlen, Raszkó még fél éve se dolgozott a svédeknél, mikor a nappalirészlegen megpillantott egy fekete KRAMFORS bőrkanapét – erezett bőr, letisztult forma, tervezte: Mia Gammelgaard. Beleszeretett. Nemcsak a kanapéba, de Miába is. Micsoda név: Mia Gammelgaard, hónapokig ízlelgette. Elképzelte meztelenül a szőke, tejbőrű, svéd tervezőnőt a fekete bőrkanapén. Erre a képre gondolt néha Szonjával való szeretkezései közben is. Ám 389.800 forintja sajnos sohasem volt a kanapéra.
De 9499 forintom azért még akad, kiáltott fel november 17-én délután, felpattant natúr színű SOLSTA OLARP foteljéből, és elindult a baltáért. A troliról felhívta Szonját, meghívta karácsonyra, és hozzátette, ez most nem a tavalyi meg a tavalyelőtti vodka-dugás kombó lesz, hanem valódi karácsony, fával, ajándékkal, mennybőlazangyallal, egyszóval fullos. Szonja sírt a boldogságtól.
Egy héttel később Raszkó és Szonja együtt indultak fát venni, és végül annyira elvetették a sulykot, hogy taxival kellett hazavinni az óriási ezüstfenyőt. Míg Szonja bejglit sütött, Raszkó büszkén vette elő a baltáját, és nekiállt kifaragni a fenyő lábát, hogy beleférjen az erkélyen megrozsdásodott állványba. Szonját elöntötte a meghittség érzése.
Csöngettek. Az ajtóban fonnyadt, rókaképű öregasszony állt, a szomszédos négyszobás lakásból. Hallotta a kopácsolást, és mivel ő egyedül él, és nincs segítsége, gondolta, a fiatalember neki is kifaraghatná a fája lábát a baltájával. Nem gondolta ingyen.
Raszkó udvariasan bólintott, és átment az öregasszonyhoz.
Már az előszobából kiszúrta. Ott volt. A nappali közepén. A szerelme. Mia.
Mivel tetszik foglalkozni? – kérdezte Raszkó, de érezte, már alig tud beszélni, lassan lila köd ereszkedik elméjére.
Hát. Baráti kölcsönök. Adok-veszek. Zaci. Forduljon hozzám bizalommal, fiatalember, ha készpénzre lenne szüksége.
Szonja csak a zajra lett figyelmes. Kinyitotta az ajtót, és látta, ahogy Raszkó egy óriási, véres bőrkanapét vonszol hazafelé a panelfolyosón.
És a balta? – kiáltott fel Szonja.
Ennyit a multikról, bazmeg – legyintett Raszkó. – A katalógus azt írta, hogy az új fejgeometria jegyében kialakított lekerekített élek megkönnyítik a fej kimozdítását. Ehhez képest húsz perce nem tudom kirángatni a baltámat az öregasszony tarkójából. Beragadt. Azt a másikat, a kiscsajt, aki közben betoppant, már egy KULLA állólámpával kellett agyonbasznom. Most mit állsz ott, mint egy faszent? Letörne a műkörmöd, ha segítenél?

Fotók: Valuska Gábor

Cserna-Szabó András