hirdetés

Csobánka Zsuzsa Emese versei

2019. február 4.

Megismerhetetlen kristályos szerkezet. / Az idegensége felől közelítek, körfolyosón a korlát. / Aztán ahogy telik az idő, úgy merítkezik meg / bennem, mint a végtelenben szokás. – A Tempevölgy legújabb számát Csobánka Zsuzsa Emese verseivel ajánljuk.

hirdetés

A hurrikán szíve

Másnap megérkezett, ahogy mondták.
Az eső alulról szitált, míg a négytornyú
templomról készítettem felvételeket,
lássa minden időben, milyen a valóság.

Ő nem szokott rögzíteni.
Belső blende zárja.
Mellette haladva nedves arcán
nedves arcom kálváriája.

Megismerhetetlen kristályos szerkezet.
Az idegensége felől közelítek, körfolyosón a korlát.
Aztán ahogy telik az idő, úgy merítkezik meg
bennem, mint a végtelenben szokás.

Alul a mélység, zuhanó sziklaszél a párja.
Nem érint, nem ízlel, csak néz.
Kibomló hajamban tombol
vágya titokzatos tárgya.

Szálanként fésüli át,
mint az erdőt a reggel.
Nem hagy semmit árnyékban,
leszámol a tévképzetekkel.

A közepén csönd van, én benne állok.
Nézem, ahogy lehajol a parton,
kagylóhéjban talál apró csigákat, rákot,
guanón és hínáron lépked. Rágyújt.

A kavicsokon ülve hallgatom,
mint morajlik, felhőkkel hogy ér össze,
és fényesíti fel maga körül
a lustán nyújtózó szárazföldet.

Annak minden íve vallomás,
ahogy engedi, az lecsiszolja,
s a ringó kontinens papírsárkányként
eregeti hónapokon át maga felett a holdat.

Nem figyelem, ne változzon tőlem.
Maradjon önmaga, szíve mélyén csöndes esővel.
A távolság megemel, beledőlök a szélbe,
mint a vasárnap délután, hagyom. Szelídítsen meg.

 

Ikarosz harmadnapon

Nem ismerek sem időt, sem teret.

A megszelídített fény bennem tágul,
s hordja hínáros lélegzetét a tónak,
mi felett a stég úgy gyűrűzik lépteinktől,
akár az angyalok szárnya szokott roráte előtt.

Száll a por. Aranyló foltjai a napnak
hajamba tűzve várják tél után a tavaszt,
nem sürgetik a természet törvényeit,
halottak mellett virrasztanak,
aztán megindulnak az óceán felé.

Karomra fűzve emel meg az ég. 
Súlytalan ködök bóbiskolnak az ujjadon,
egyszerre emelkedünk, látlak repülni.
Párhuzamosan nyílik meg a tó és a tenger,
a végtelenben találkozik álmod az életemmel.

A lapszámot  Nádler István művei illusztrálják

További művek a folyóirat tartalmából:

Szépirodalom:

Csobánka Zsuzsa Emese: A hurrikán szíve, Ikarosz harmadnapon
Bozsik Péter: Kubanap
Térey János: A hajdú, a nagykun, a tót meg a jász
Hörcher Ferenc: Gyöngyvirágtól lombhullásig, A gyermekkor sötétje
Varró Dániel: Köszöntő a Magyar Nyelv Napja alkalmából
Deres Kornélia: Ballaszt
Orcsik Roland: Tor
Nyirán Ferenc: Mint egy verssor, Full Moon, Párbaj, Lépj Ki, Sosem hittem volna
Gömöri György: Titkos jelentés 1860-ból
Korpa Tamás: Az özönvíz óráiban mozdulatlanul állt a gyermektranszport szerelvénye az ideiglenes állomáson, Nézd, lábadoznak a tárgyak, Hasábfák kihallgatása
Koman Zsombor: Ízvonal

Publius Ovidius Nasohoz kapcsolódva:
Adamik Tamás: Ovidius pályakezdése: Amores – Szerelmek
Szörényi László: A jezsuita Jánossi Miklós Nagyszombat városának születéséről írott ovidiusi neolatin költeménye (1727)
Simon Lajos Zoltán: Vates operosus dierum
Takács László: Ovidius-egy költő bűnei

József Attilához kapcsolódva:
Nagy Gabriella Ágnes: József Attila-cipők költészetben és mesében
Sebesi Viktória: Dialogicitás és a „másik” poétikája

Rab Gusztávhoz kapcsolódva:
Tüskés Anna: Novellák Rab Gusztáv hagyatékából (1958–1963)
Rab Gusztáv: Önvallomás
Rab Gusztáv: A kabai asszonynál

Nádler Istvánhoz kapcsolódva:
Révész Emese: Életjel

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.