hirdetés

Csontos Erika: Elágazó ösvények kertje, avagy a Félkegyelmű

2018. február 10.

„Rákattantál, és nem tudsz lejönni róla” – találta a fején a szöget Keresztesi Jóska, mikor meghallotta, hogy egy kiadó buliján azzal nyaggatom a kortárs írókat, keressenek nekem hűtőszekrényt az életművükben. Hűtőszekrényt?! Miért? – Csontos Erika rendhagyó irodalmi montázsa, hűtő hideg időkre.

hirdetés

Előzmények: a Fridzsider-projekt

2013 forró nyarán felhívott az öcsém, aki internetes marketinggel foglalkozik. Akkor épp egy speciális, egyedi hűtőket gyártó cég 3 hónapos Facebook-kampányát nyerte el, de a „szövegírója” az utolsó pillanatban visszalépett. Ő viszont Japánba készült, kendóvizsgára. Mivel a vizsga halaszthatatlan volt, megkért, hogy SOS „állítsak elő" neki 180 db kis színes, „fridzsider-tárgyú” szöveget. Azt találtam ki, hogy szépirodalmi szövegekben keresgélek….  

Hónapokkal később újra elkezdett izgatni ez a rengeteg „talált tárgy”, melyek közös jellemzője, hogy mindegyikük tartalmazzák a hűtőszekrény szót vagy szinonimáját.  Az érdekelt, lehetséges-e a kivett szövegrészekből valamiféle önálló narratívát összerakni.

[Csontos Erika kísérletéből eddig három volt olvasható a Literán, az első A londoni férfi, avagy a szép fogolynő címen jelent meg 2013-ban, a második Twist Olivér, avagy előttem az élet címmel 2014-ben, a harmadik, az Utolsó szivar az Arabs szürkénél, avagy apokalipszis most 2017-ben. Íme, az újabb szövegalkotás.]

 

Elágazó ösvények kertje, avagy a Félkegyelmű

I.

Különös szaga volt ennek a békebeli lakásnak, hallható csöndje a délutáni percekben csak az ütött zajt, ahogy a könyvét lapozta. Mégis egy régebbi kötetet vett le végül, Erik telepítette át ide az apja polcrengetegéről. A lapok egészen halványan megsárgultak már. Mohón lapozott tovább időnként, elmerült a távoli cselekményben. Messze az előszobában megrengett a villany hűtőszekrény, ahogy önmagától újra bekapcsolódott a motorja. (1)

George Castrow évente csupán egyetlen alkalommal kereste fel az Általános Háztartási Gépgyár Központi telephelyét. Ilyenkor a berendezését átszerelte az ÁHG legújabb típusú hűtőszekrényének külső burkolatába, továbbá javaslatot helyezett el a cég ötletdobozában. Mindig ugyanazt. Így hangzott: „Miért ne lehetne a jövő évi hűtőgépnek nő formája?" Még rajzot is mellékelt a nő formájú hűtőszekrényről. Nyilak jelölték, hová kell rakni a friss zöldséget, hová a vajat, hol lenne a jégkockatartó, satöbbi. (2)


II.

A konyha tele mosatlan edénnyel, egy bőrdzsekis gyerek a sarokban alszik, kinyitom a hűtőt, büdös, de a mélyhűtőben tényleg ott a jégkockatartó, benne a kulcs, a mosogatóhoz baszom, a nagyját belököm egy pezsgősvödörbe, a kulcsos részt bekapom, szopogatni kezdem. (3)

Kinyitom a hűtőt, megnyomom a jégadagolót az ajtón. Gargalizáló hang. Lepottyan a rácsra pár kocka. (4)

A konyhában két lány beszélget, a hűtőn álló rádióból régi tánczene szól: pokopetahatahatéha twist. (5)

– Az én exemet a konyhából csak a hűtő érdekelte, abból is csak a dobozos sör – jegyezte meg keserűen az elvált barátnő – , ha azt kértem volna tőle, csináljon galuskát, hát kirúgta volna alólam a tűsarkút, az fix. (6)
S mert mindvégig lábujjhegyen állt, vádlija remegni kezdett az erőfeszítéstől. [...] Léptek közeledtek. Mette a hűtőszekrény felé hátrált. (7)
Még egyszer bekukkantott a mélyhűtőbe, és ide-oda csavargatta a fejét. (8)

A jégszekrényben – két jégszekrény is volt, hűtőláda, villanytűzhely, sok víz, bár csap sehol, ez az, flakonokban ásványvíz, az asztalon kávépor dobozokban, cukor kis tasakokban, nem cián-e valamelyiknek a tartalma, gondolná-e ezt? – kaja. A tévé. Légfrissítő, föld alatti szellőző. Rengeteg ideig lehet itt élni.
Meddig, gondolná.
Itt fogják hagyni?
Elevenen egy föld alatti lakás két szobájába temetve? (9)
Most váratlanul föláll, és az ajtó felé indul. Vizet forral odakinn, egyszerre készít csészét kávénak és teának. Deszkát húz elő, kenyeret szel, majd a hűtőből lábast emel ki, és kanállal enni kezd belőle. Eszébe jut még valami, az íróasztalról papírlapokat hoz ki a saját kézírásával, nekitámasztja a kenyereskosárnak, és evés közben
olvasni kezd: (10)

február 17., kedd

Sütött a nap, jó volt sétálgatni. 4 órára értem haza, teát ittam, lefeküdtem, álmodtam: repültem egy borosüveggel, bikavér volt benne, Jóry Juditka megkísértett. Otthoni házunk mellett ostorral jártam a vetést, nagy és meredek köröket írtam vele, csapkodtam a zöldet, míg egy haragos patak tört át a kerítésen és utamat állta. Udvarunk: hátam mögött a kutya és macska kergetőznek, emberi hangon beszélnek. Anyám is fölfigyel, közben valami gyümölcssüteményt rak a tepsibe. Más: idegen szobában italosüveget veszek ki az íróasztalból, mint jégszekrényből. (11)

Ébren volt, és mégsem érezte magát ugyanúgy, mint korábban; mikor is? Mielőtt arcát az asztallapra hajtotta. Nem emlékezett, mikor tette le a fejét. Teljesen száraz volt a szája, a torka. Felállt, hogy kivegye jeges teáját a hűtőből. (12)

III.

Vizet forraltam, tálcát vettem elő, a kenyeret, sajtot, vajat, dzsemet, pakoltam rá, s paradicsomot kerestem a jégszekrényben. Csészét, tányért, evőeszközt készítettem ki. Bekapcsoltam a rádiót, s másodpercekig figyeltem a zenét, s benne a hangszerek játékét, ahogy lassan követik egymást. (13) Füst volt és égett gumi szag, vadul sercegett a forró kávéfőző a mosogatóban, odaégettem a kávét, s a kavarodásban nem tudtam a hírekre figyelni. De az volt az érzésem, tudja, mintha a kesernyés füst mögül, a hűtő tetején szendergő kisrádióból a nevemet hallottam volna. Szólítottak. Mire föl tudtam hangosítani a készüléket, már egy abszurd közlekedési balesetről beszélt a műsorvezető, mély és alázatos volt a hangja; tragikus, ismételgette. (14)

Elmentek a csajok nyúlzúzáért, tudtam, hogy lesz egy nyugodt délelőttöm. Szerencse, hogy a csajok nem nagyon nyúlkálnak a hűtőbe, csak activiáért meg biotejért. (15)

Az én hajdani macskám ugyan nem tanulta meg az emberi jelbeszédet, nem tanult meg semmit, de engem rákényszerített, hogy az ő jelbeszédét én tanuljam meg, és ez sem akármilyen teljesítmény. Ha elindult a fürdőszoba felé, már nem vártam meg, hogy befészkelje magát a kádba, hanem azonnal vizet adtam neki. Ha a frizsider elé ült, felfogtam, hogy éhes. (16) Nincsenek „ötletei": az olyasmit, mint amikor pl. türelmetlenül eltaszítom a jégszekrény, a trezor elől, amely kincseit, a májat és a csirkenyakat tartalmazza, türelemmel, bár persze értetlenül fogadja, minden reakciója világos, kifejező és racionális – nem mondhatok mást. (17)

Olykor látták, hogy átsétál a kőpadlójú, ajtótlan helyiségeken a konyhába, ahol az óriási hűtőszekrény állt, kinyitja, és a tenyerébe zúdít egy marék jégkockát. Sosem italba tette, csak játszott a jéggel, kivitte magával a kertbe, karján – nyakán szánkáztatta a kockákat, vagy rárakta őket a feje tetejére. (18)

És ez újabb seb a szívbe, hogy csak jár föl-alá, éjszaka dettó, mert aludni nem alszik, azt én verjem ki a fejemből, egy ilyen eseménnyel élő ember nem alszik. Viszi a bérlettokot egyik helyről a másikra, mélyhűtő, vécétartály, keble fölött, linóleum alatt, redőnytokban, semmi se jó. (19)

Iskolatársaim kétkedtek. Azt mondták, hogy holdkórosság csak a filmekben van. Annyiban igazuk volt, hogy Norman nem a tetőn járkált, nem csak holdtöltekor, és a kezét sem nyújtotta maga elé, de ettől eltekintve mindenben megegyezett a holdkórosokkal. Éppúgy nem tudott magáról, és éppúgy fura dolgokat vitt véghez: kipakolta a szekrényeket, belevizelt a frizsiderbe, leakasztotta a konyhafalról a legalább száz fejből álló fokhagymafüzért, és mire észrevettük, felszecskázta az egészet; vagy betévedt a szomszédunkhoz, átslattyogott az előszobán, egészen a hálóig, és befeküdt a hatvannégy éves, nyugdíjas ökölvívó és kövér felesége közé. (20)
A hűtőszekrény megborzongott, kizuhant belőle egy lejárt joghurt, és amikor öngyilkosként szétplaccsant a konyhakövön, ezt suttogta: Isten nem rámenős céljaiban. (21)

Jégszekrényt evett a konyhagőz. (22)

Sztálin jelent meg óriási jégszekrénnyel maga mögött, hátrafordított marka a jégszekrény fogantyúján. Ebbe zárja áldozatait, miután összerugdosta arcukat, és megköpdöste őket; a köpés rájuk fagy. Hány millió ember fekszik a jégszekrényben? (23)

Csak a szájak mozogtak körötte.
– Meghűtötte magát – mondta Vizy.
– Persze – helyeselt Jancsi. – Egy kis meghűlés lesz.
– Mégis lehívatom a doktort – töprengett Vizyné.
– Ahogy gondolod – jegyezte meg Vizy. – De tudod, hogy ezek a parasztlányok milyenek.
– Igen – szólt Jancsi. – És különben is, már jobban van.
Estére tényleg egészen magához tért, ő kérte, hogy ne zavarják a doktort.
Még napokig káprázott a szeme, csöngött a füle. Egyszer a jégszekrényt nem látta, egyszer leejtett egy ezüstkanalat, és nem hallotta. A szíve pedig úgy szorongott, mint akkor éjszaka, s olyan kicsi volt, és körötte minden olyan nagyon-nagy. (24)

Úgy tűnt, napokig elfelejt enni. Hiába vittünk neki mi Helgával meg Sárival, de néha még Etel is, válogatott finomságokat – mármint csak olyat persze, amire a nyugdíjunkból futotta –, a legközelebbi alkalommal érintetlenül találtuk meg az ételt a konyhaasztalon vagy a hűtőben. Valami ködös fél-önkívületben tölthette a napjait, mert hiába kérdeztük tőle, mit csinál egész nap, nem tudott válaszolni, pedig szemlátomást szeretett volna: szemöldökét összeráncolva töprengett, aztán azzal a reménytelen mozdulattal, ahogyan újabban szokta, megvonta a vállát. (25)

Gyehenna, a főművezető egyik reggel teljes erőből gyomorszájon vágta, mert a hűtőházi zajban nem lehetett máshogy egészséges érdeklődést mutatni. Ezt az egészséges marhaságot Gyehenna szokta mondani a zuhanyozóban, ha Nagyzsozsó számonkéri, hogy miért bámulja olyan hosszan az izéket. Jót nevetnek persze egymáson, egyiké gibernyúz, másiké pöfeteg, a többiekét bajosan lehetne leírni, de hát ilyen az élet, ezt adta, úgyis a cserjésben köt ki elŐbb – utóbb mindenki, ahova már nem száll ki a Gelka, tette hozzá Kiszsozsó, akkor meg minek itt verni a nyálat. (26)

A falra teszi a kezét, a tenyere érzi a lift rezgését, ez jó. Kinyitja a hűtőszekrényt, tojásokat lát, bontott konzervet, üveg bort, sonkát. Kivesz egy jégkockát, recsegve rágja, a frizsider zümmögni kezd, gyorsan becsukja az ajtót. A naptárt nézi, még három nap, még kettő. Csöng a telefon, nem veszi föl. Lelógatja fejét az ágyról, a padlóból plafon lesz, a falon kéne felmászni az ajtóhoz. (27)

Börtönbe vele, míg nem késő!
A róka elvetette a bagoly javaslatát.
– Csavargásért és közveszélyes munkakerülésért ugyan vádat lehetne emelni ellene – csóválta a fejét –, de minek fölöslegesen izgatni a kedélyeket? Nem bűnöző az a szerencsétlen sün. Egyszerűen beteg, túl érzékeny, neurotikus alkat. Gyógykezelésre, gondozásra szorul...
A bagoly dühösen levette az orráról a szemüveget és behajította a jégszekrénybe. Micsoda puhány nemzedék! Az ő idejében nem teketóriáztak az efféle huligánokkal. Még hogy gyógykezelés! A kórházban csak pusztítja az ételt, gondolkozik...
A sünt végül is két ápoló behajította egy mentőkocsiba, és az elmegyógyintézetbe szállították. A teknősbéka volt a főorvos, aki megállapította, hogy a beteg skizofréniában szenved, állapota súlyos, egyelőre altatni, nyugtatni kell. (28)

Aludni, mint egy hűtő. (29)

Bent a lakásban pedig a ló szemüvege bosszúsan várta vissza gazdáját. Szűk, sötét helyen volt, és veszettül fázott. De hát ki örül annak, ha a hűtőszekrénybe kerül, a sajttartó fedele alá? (30)

JEGYZETEK

(1) Lengyel Péter: Mellékszereplők
(2) Kurt Vonnegut: Jenny (Fordította Szántó György Tibor)
(3) Németh Gábor: Állatmese
(4) Nagy Ildikó Noémi: Epic
(5) Garaczi László: Arc és hátraarc
(6) Cserna-Szabó András: Semmi
(7) Szvoren Edina: A szállásadónő rövid éjszakái
(8) Raymond Carver: Emberkonzerv (Fordította Barabás András)
(9) Tandori Dezső: Vér és virághab
(10) Závada Pál: Mielőtt elsötétül
(11) Nagy László: Krónika–töredék. Nagy László naplója.1976. február 17,
(12) Zoltán Gábor: Fekete bársony
(13) Horányi Katalin: Szélfogó
(14) Grecsó Krisztián: Egy fej
(15) Ficsku Pál: Nyúlzúza és kutyaszív
(16) Spiró György: A zsenimajom
(17) Kertész Imre: Az angol lobogó
(18) Szabó Magda: Katalin utca
(19) Parti Nagy Lajos: A szerencse csapása
(20) Centauri: Black penny
(21) Vörös István: Szindbád kimenője
(22) Balla Zsófia: Ebéd utáni üvöltés
(23) Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
(24) Kosztolányi Dezső: Édes Anna
(25) Rakovszky Zsuzsa: Véletlen
(26) Halász Margit: Jövőre Hawaii
(27) Garaczi László: Arc és hátraarc
(28) Hajnóczy Péter: Munkaterápia
(29) Simon Márton: Polaroidok és bölcsődalok.
(30) Hannu Makela: A ló, aki elvesztette a szemüvegét (Fordította Fehérvári Győző)

Csontos Erika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.