hirdetés

Csontos Erika: Születésnap avagy a Valencia-rejtély

2018. december 31.

„Rákattantál, és nem tudsz lejönni róla” – találta a fején a szöget Keresztesi Jóska, mikor meghallotta, hogy egy kiadó buliján azzal nyaggatom a kortárs írókat, keressenek nekem hűtőszekrényt az életművükben. Hűtőszekrényt?! Miért? - Csontos Erika rendhagyó irodalmi montázsa szilveszterre.

hirdetés

Egyszer minden véget ér. Nem mesélem el újra az öt évvel ezelőtti „irodalmi" hűtőszekrény-keresésem igaz történetét, lényeg, hogy elkezdett izgatni a rengeteg idézet. Közös jellemzőjük, hogy tartalmazzák a fridzsider szót vagy annak valamelyik szinonimáját. Lehetséges-e belőlük valamiféle narratívát összerakni? A hűtőetűdök nagy részét a Litera közölte. Az utolsó hűtőmontázs következik.

Csontos Erika


Születésnap avagy a Valencia-rejtély

1.

Nagyon szerettem volna már végezni a leckével, mert nagyon szerettem volna már kapni a gesztenyés alagútból, amit direkt nekem csinált anya a születésnapomra, nagyon nehezen szerezte meg hozzá a tejszínt meg a gesztenyét, és a gesztenyepürét együtt csináltuk, kiskanállal kapartuk ki a megfőzött és félbevágott gesztenyék belét, nekem ez volt a kedvenc édességem, és utoljára több mint egy évvel ezelőtt ettünk ilyet, amikor még apa is itthon volt, mielőtt elvitték volna a Duna-csatornához, és apának is ez volt a kedvenc édessége, és azóta először sikerült gesztenyét szerezni, és tudtam, hogy ahogy végzek a leckével, elővesszük a hűtőszekrényből, és feltesszük rá a gyertyákat, és együtt megünnepeljük a születésnapomat, és nagyon szerettem volna már kész lenni, és akkor egyszer csak megszólalt a csengő. (1) Benéztem a hűtőszekrénybe, ami dugig volt kovászos uborkával. (2)

Tehát a Mama születésnapját követő héten – ezek szerint 1980. október végén – egy keddi éjszakán bezörgetett valaki az ablakon. Már lefeküdni indultam volna éppen, mert nagyon elfárasztott a délutáni pingpongedzés. Kohut állt ott a sötét verandán. Szó nélkül bejött, levett a hűtő tetejéről egy poharat, a zsebéből előhúzott egy üveg Żubrowka vodkát, töltött magának, és rögtön fölhajtotta. Csak utána szólalt meg, hogy megkóstolom-e én is.

Hát persze, feleltem. (3)

Kenyérmorzsát nem láttam a konyhájukban, evett maga ma egyáltalán.

Teli van a hűtő.

Nem azt kérdezem, hogy teli van- e a hűtő, hanem azt kérdeztem, hogy evett-e.

Mit akar tőlem, és mi van akkor, ha nem ettem.

Veszi a kabátját, megyünk, eszünk, közben elmondom, hogy mit akarok magától, vagy éppen iszunk egy pohárral, és teológiáról beszélgetünk. (4)

Tudsz síelni?

Szeretek, mondom. Ülünk a májashurkák előtt, a hátunkban szikráznak az Alpok.

Még elromlik, mondom, a hűtő, aztán engem rúgnak ki, kirúgat a Rimanóczi a Köjállal. Ne félj, mondja, be fogjuk csukni, s hogy őnekik, egy előző helyén, Sződligeten egyszer elromlott a Schöllerjük, de szabályosan kigyulladt, és nyílt lánggal égett a jégkrém, a szivárvány minden színében égett, annyit csinált, hogy pukk, és kigyulladt, aztán réselővel kelletett leveretni a csempéről a karamellát. (5)

Az asszony egy napon átrendezte a konyhát: a kredencet a hűtő helyére tolta át, mindjárt az ajtó mellé, a polcokat és a konyhaszekrényeket pedig az ablakkal szembeni falra szereltette fel, mert a fényben végre nem keveri össze a köményt az erős paprikával. S az igaz, hogy nem ettek többé velőig maró pörköltet, de Schiffer Pityut egy évre rá már a kántor búcsúztatta (6). Reggel, amikor kinyitotta a fridzsidert, leszakadt az ajtóba épített egyik polc, és tizenhat tojás tört össze a konyhakövön. Kifelé menet a hengerzárba beletörött a kulcsa. Délelőtt mint a Szövetség vezetőségének tagja, ingyenes reinkarnációs hipnózison vett részt, ahol megtudta, hogy összes felderíthető előző életében árva volt, azután pedig megözvegyült, csakúgy, mint a jelenlegiben. Azután a kocsijához sétálva megállt, hogy végignézze a lottószelvényeit, talált is egy négytalálatost, az most ott ég benn a Ladában, közben viszont beleragadt a frissen lefektetett aszfaltba, de úgy, hogy a munkásoknak kellett kisegíteni a cipőjéből, és zokniban álldogált a járda mellett, míg azok a cipőjét mentették. Viszont a cipőket csak úgy sikerült kitépni, hogy a talpról leszakadtak. És akkor eleredt az eső! Így aztán mezítláb vezetett a patológiára, ahol legalább fölvehette a papucsát, de ott meg a hullakamrában kiégett az izzó, és a soron következő halottat zseblámpa fényénél kellett leemelni a polcról, persze, hogy a boncmester elvétette a fogást, és leejtette a földre. (7)

Öcsémnél egyszer lekapcsolták az áramot, persze nyáron, mert nem fizetett, elfelejtette azt az egy nyomorult számlát, a hűtő leengedett. Apánk sírt, mikor dobálta ki a romlott húsokat. – Jaj, drága őzikém, honnan szerzek most négy kilót? A japán sztékem, atyaúristen! Mit vétettem? Miért versz így engemet? – Az öcsém közben csak nevetett, később azt mondta, meghív minket vacsorázni. (8)

A bar le marine-ben nem akarták megérteni, mit szeretnék, mindenképpen mojitóra vagy planturre akartak rábeszélni, nagyon meleg van, monsieur, még így este is túl meleg a halálhoz, tréfálkozott a pultos, de nem hagytam magam, mintha olyan macerás volna egy kis abszintot pezsgővel nyakon önteni, aztán elintéztem magam a dolgot, kivettem egy kis üveg imperialt a hűtőből... (9)


Egy kis pirítóóóst? – ajánlotta Wanda, s abból én is kééérek, köszönöm,vajjal, vékonyan kenve. Jó, kapsz... én meg iszom teát. Talán az a fél citrom, ami a múlt hétről maradt, még nem keményedett kővé a frizsiderben. Frizsider...szegény Gézus mondta így, a franciás műveltségével, vagyis helyesen. Általában fridzsidernek ejtik, angolosan. Gézus mindig frizsiderre vágyott, elektromos jégszekrényre, egy Szaratovra, hogy ne kölljön többé sorba állnia a vödörrel táblásjégért, amikor a rekeszes kocsi ott vesztegel a sarkon, a két lógó hasú paci kapálja a patájával a macskaköveket, s a kiáltás messze száll a házak között: Jeget tessék!Na, most má van frizsider, Lehel, remélem, kitart, amíg... tizenhárom éves (10). Persze, még ekkora életkort is csak neki kedvező, tehát direkt dél-amerikai viszonyok közt ér el, életkora nálunk még jóval kisebb, jégszekrényben, sósavban vagy forró vízben még ennél is kisebb lenne. (11)

A tea után Attila kiment fáért, Bernadett pedig elővette a meglepetés biosütit, és arcán makrobiotikus mosollyal kinyitotta a hűtőt, hogy belehelyezze őket. (12)

Gigi bedobta a patkánytetemet a hűtőszekrénybe, majd hozzáfogott liszteszsákokat pakolgatni. (13)

– Büdös. Ez büdös – jegyezte meg szemérmesen húgunk, mint aki öt év után először szólal meg. A tetem fölé hajoltunk, valóban. Ezt még apánknak is be kellett látnia, pedig ő soha semmit nem talált romlottnak, vidáman kebelezte be a kissé állott maradékokat, a beindult főzelékeket, a távoli tejeket, a gyanúba hozott tojásokat. A tojásról anyánk azt tartotta, hogy annak nem is kell büdösnek lennie, elég a gyanú, hogy tán az, s akkor már ehetetlen.

– Akárcsak a bíborosok, nemcsak feddhetetlennek, de feddhetetlen hírűnek is kell lenniök – vigyorgott Papi, és befalta a hírbe került tüktojt. Minden reggel tojást evett, lehetett, akkor még nem volt koleszterin.Szegény békacombok bűzlöttek. Talán elromlott a fridzsider, ama híres Szaratov típusú. Mi is ilyet birtokoltunk, dübörgött, akár egy traktor. (14)


Egy szép, augusztusi napon nyitva maradt a Szaratov ajtaja.

– Aha – mormogta odabent a Hideg –, most itt az alkalom!

Féloldalasan kislisszant a résen. Megállt a konyha közepén, rettentő szemmel körülnézett.

– Majd most megmutatom nektek! – sziszegte vészjóslóan.

Kihúzta magát, behajlított karját vállmagasságba emelte, fitogtatta az izmait.
Olyan izmai voltak, mint egy kafferbivalynak. (15)

Folyjon a vér! Érjen bokáig! Én is kívántam már ilyet, ha összecsaptak felettem a hullámok, most mégis túlzásnak éreztem, amikor megvalósult. Mindehhez egy jótékony kéz hűtőmágnessel halálos fenyegetést illesztett a fridzsiderre. Ez a sok levél szerintem túl dramatikus a telefon és az Internet korában.

Voltamper Jerne!
Nekem ehhez már nincs cérnám, te elfajzott fattyú, ha százszor is a vérem vagy. Ott döglesz meg, ahol megtalállak június 6-án, este hatkor.
Sokszor csókol: Nagyika (16)

Dél körül érkeztem vissza a kisházba. Hűtőszekrény nem volt, Ida néni dobozát letettem a fal mellé az árnyékba, gondoltam le is van takarva, biztos nem jönnek rá a legyek (17). Meg akartam lepni A. nagymamát ezzel a hűtővel, heteken keresztül jártam a műszaki áruházakat, időt és fáradságot nem kímélve tanulmányoztam a kínálatot, aprólékos gonddal összevetettem az egyes típusok paramétereit, prospektusokat böngésztem, és végül az eredetileg tervezett összegnek majdnem háromszorosát költöttem a vásárlásra. Csakhogy A. nagymama másnap reggelre már halott volt, én pedig a halálát követően nem tudtam elszánni magamat a hűtő beüzemelésére. (18)

A konyhába mentem először, hátha találok valami hideg italt vagy legalább egy kis jeget, egészen összetapadt a szám. Nyitom a hűtőt, sötét és üres, ki van kapcsolva. Ki tudja, lehet, hogy hónapok óta így van, elromlott, vagy csak anyám hülyült meg egészen, és így akar spórolni az árammal. (19)

Lassan elindulok a frizsiderhez, kinyitom, belenézek. Feltűnés nélkül. Úgy csinálom, hogy ne tűnjön föl. Nem tűnik föl. Nézem a belsejét. Berreg. Szépen világít a frizsider, üres üvegek, egy darab uborka, lecsöpögött a tej, savanykás szaga van, és nincs befödve a mindegy, hogy micsoda. ... A csirke nincs ott. (20)

2.

A hűtőszekrényből elővette az anyja számára készített marcipántörpéket, megelégedve nézett rajtuk végig, „egészséges példányok". Hapcihoz, aki legelöl állt a sorban, néhány szót intézett. Közölte vele, sokat vár tőlük, rendesen kell viselkedni, nagy a tét. A Hófehérke volt a legkedvesebb gyerekkori meséje, anyjával naponta többször olvastatott belőle, nem kimondottan azért szerette, mert Hófehérke jó nő volt, hanem a törpékért rajongott, hatásukra egész tízéves koráig bányász akart lenni. (21)

Anyja a dupla párnájának dőlve trónolt, mint egy öregedő, platinaszőkére festett kasszírnő. Kétszer felkelt, és keresztülvonult a színen, nassolnivalót: édességet, gyümölcsöt hozott be éjszakára a hűtőszekrényből. (22)

Most jön majd – gondolta –, a szokásos feldíszített kertkapu, meg a kedvenc rántott husi illata a konyhában, Anya, Apa ünneplőben, egy szép nagy torta a hűtőben: majd fogják és kicsempészik, hogy a kisszobában meggyújtsák rajta a gyertyákat. (23)

– Elszökött a freon – mondta a férje, és abbahagyta a törölgetést. – Ez történt, érzem a szagát. Elszökött a freon. Nyilván történt valami, és eltűnt a freongáz. Te, én tulajdonképpen láttam már ilyet valakinek a hűtőjénél. – A férfi megnyugodott, folytatta a mélyhűtő kitakarítását. – A freon miatt van. (24)

Három nap múlva, amikor egy közös ismerőstől megtudta, hogy a pasi megvan, él és dolgozik, nincs vele semmi különös, még nyugodtan megehette volna azt a kis maradékot, hiszen a három napos paprikás krumpli abszolút ehető, sőt, sok esetben finomabb, mint új korában. De aztán ott maradt a hűtőben, hogy aztán leolvasztáskor más penészes cuccokkal együtt kerüljön kidobásra. (25) Van úgy még három óránk zárásig, jegyezte meg, próbálva fellapulni a hűtő oldalára, míg átvergődik mögötte egy gurulós cekkeres öregasszony. (26)

De akármennyit evett is, csak nem volt elég. S mikor aztán nem maradt más, csak az üres flakonok, plusz körülbelül másfél köbméter újrahasznosításra gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan polietilén, akkor a kisgömböc arra gondolt, szó mi szó, most már bizony késő volna eredménytelen tárgyalásokba bocsátkozni a pszichológusával, magyarán a legtöbb, amit megtehet, hogy minden dráma ellenére megkísérli önerőből élvezni az életét. És tovább nem is vonakodott, vett egy jó nagy levegőt és azonnyomban bekapta a hűtőt. (27)

AZ IDÉZETEK SZÁRMAZÁSI HELYEI

(1) Dragomán György: A fehér király
(2) Szvoren Edina: Ha végeztél
(3) Závada Pál: Milota
(4) Nádas Péter: Párhuzamos történetek
(5) Parti Nagy Lajos: A hajnal arcvize
(6) Papp Sándor Zsigmond: Szabad egy táncra?
(7) Hamvai Kornél: A prikolics utolsó élete
(8) Király Levente: Az ijesztőember
(9) Németh Gábor: Egy mormota nyara
(10) Vámos Miklós: Sánta kutya
(11) Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
(12) Para-Kovács Imre: Sándor-nap után a csönd
(13) Láng Zsolt: Bestiárium Transilvaniae IV. A Föld állatai
(14) Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
(15) Lázár Ervin: Mit ugrálsz, Hideg?
(16) Szécsi Noémi: A finnugor vámpír
(17) Tóth Krisztina: Hangytérkép
(18) Tomori Gábor: Nevezz Lucifernek
(19) Szabó T. Anna: Veronka és a nerc
(20) Kukorelly Endre: (Szív)
(21) Maros András: Vacsorameghívás
(22) Lengyel Péter: Cseréptörés
(23) Tasnádi István – Jeli Viktória: Rozi az égen
(24) Raymond Carver: Emberkonzerv – Fordította Barabás András
(25) Zoltán Gábor: A végső búcsú
(26) Szendi Nóra: Az ezernégyszáz forintos felhő
(27) Erdős Virág: A Kisgömböc

Az eddigi montázsok itt olvashatók:

A londoni férfi avagy a szép fogolynő
Twist Olivér avagy előttem az élet
Szénaboglya avagy omlette à Woburn
Utolsó szivar az Arabs Szürkénél avagy apokalipszis most
Elágazó ösvények kertje avagy a Félkegyelmű
Bonne és Clyde avagy menekülés Délre
Vonzások és választások avagy különös házasság

A hűtőprojekt részleteiről itt olvashatnak.

A montázsban szereplő képek a Fortepan oldaláról származnak.

Csontos Erika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.